Archives

Calendar

March 2021
M T W T F S S
« Feb    
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031  

Sharanagati

Collected words from talks of Swami Tirtha




Krishna-Nanda Maharaj

(Szvámí Tírtha 2015.09.07-i szófiai esti tanításából)

(az előző pénteki tanítás folytatása)

„A spekulatív tudástól mentes odaadás gjána-sunja csodakövét az a bhakta nyerheti el, aki állhatatos, energikus, kitartó, jó társasága van, s minden szándékában őszinte. Mindezen szükségszerű képességekkel a bölcsek köve könnyedén elérhetővé válik.”[1]

Tehát ezen kvalitásokban kellene fejlődnünk: energikusság, erő a lelki gyakorlatokhoz… Honnan jön a lelki erő a gyakorlatotokhoz?

Válasz: A lelki tanítómester lótuszlábaitól.

Szvámí Tírtha: Aha, ismét a mestereteknek kell dolgoznia? Kedveseim, a lelki gyakorlatok erőforrása a tapaszja, az aszkézis. Nekünk is kell tennünk valamit. Ha úgy érzitek, hogy több erőre van szükségetek a lelki életetekben, végezzetek tapaszját. Ez mindenképpen magasabb szintű energiához juttat. Szokatlan, mert általában azt gondoljuk, hogy akkor válunk erősebbekké, ha valamit birtoklunk és nem pedig, ha lemondunk valamiről. Azonban ez fordítva történik: ha erősebbek akartok lenni, akkor kövessetek valami nagyon szigorú gyakorlatot. Silány gyakorlat, silány eredménnyel jár! A jó gyakorlat jó eredményt szül. Tehát, ha több erőre van szükségetek, akkor végezzetek valamennyi tapaszját.

A kitartás vagy állhatatosság – az elszántságból származik. A szankalpa egy nagyon lényeges dolog, elszántság nélkül, a cél meghatározása nélkül nem tudjátok elérni. Tehát, ha kitűzitek a célotokat, sokkal eltökéltebbek lehettek, mint a célotok meghatározása nélkül.

S ahhoz, hogy a lelki életünk végső célját elérjük, megfelelő társulásra van szükségünk. Hasonló gondolkodású emberek, barátok, segítők kellenek.

S végül, a még finomabb minőség, amit talán fejlesztenünk kell – ez pedig a cél őszintesége. Őszintének, komolynak kell lennünk. S mi az őszinteség? Az őszinteség az, hogy tudatosultok a helyzetetekről, felismeritek a célotokat, azonosítjátok és annak megfelelően cselekedtek. Nem az illúzió hatására, hanem a helyzeteteknek megfelelően végzitek a feladataitokat. Ez a cél őszintesége.

Mindezen szükségszerű képességekkel a bölcsek köve könnyedén elérhetővé válik.” Ez egy szép végkövetkeztetése a mostani beszélgetésünknek, mely a lelki ércbányászatra vonatkozott, hogy miként juthatunk el az alapelemektől a leghatásosabbig, a bölcsek kövéig. Valamint szó volt a Legfelsőbb megközelítésére szolgáló folyamatokról és az Isteni párhoz fűződő különböző kapcsolatokról, mint a szolgálói, baráti, szülői szeretet és a szeretői viszony.

Mahádév: A lelki ércbányászatnak ebben az osztályozásában hova sorolnád az egyén és Isten, valamint fiú és az Atya közötti kapcsolatot? Mint Jézus esetében.

Szvámí Tírtha: Ezt szintén magába foglalja a szülői rasza. A kereszténységben, ebben a nagyon csodálatos tradícióban, az egyik hangulat jobban hangsúlyos – amikor Istenre Atyaként tekintünk. De ennek a kapcsolatnak van egy másik változata, amikor úgy érzed, hogy Isten édesanyja vagy édesapja vagy. Ez is megjelenik a kereszténységben Mária, mint Jézus édesanyja alakjában. Talán kissé rejtettebb módon, nem olyan nyilvánvalóan, nem annyira kinyilatkoztatva, de ott van. Isten-Atya, Isten-fiú és az anya. De a kapcsolat minősége nagyon hasonló, mert olyan, mint egy családi kázus, családi érzés.

Alapvetően mindannyian családban éltek és személyes tapasztalatból tudjátok, hogy mennyi áldozatot vagytok képesek vállalni a családotokért. Mennyi áldozatot kell hoznotok egy gyerek felnevelése érdekében. Vagy készen állnátok arra, hogy feláldozzátok az életeteket az édesanyátok, az édesapátok vagy a gyermeketek érdekében. Egyszerűen mondva, ez egy nagyon magas szintű elköteleződés, nagyon magas szintű felelősségvállalás és szeretet. De mennyi kockázatot vagyunk hajlandók vállalni lelki családunk érdekében? Hajlandóak vagytok feláldozni az életeteket lelki bátyáitokért, nővéreitekért minden elvárás nélkül? Mennyit vagyunk képesek feláldozni szeretett Istenünkért? Egy apa, egy fiú, vagy egy lány gyermek nagyon valóságos a számunkra. De mennyire valóságos a számunkra a mesterünk? Mennyire valóságos számunkra a szampradájánk? Mennyire valóságosak a számunkra a múrtik?

Tehát ne gondoljátok azt, hogy ez a családi bháva valami jelentéktelen dolog. Ez rendkívül magas minőséget hoz ki az emberekből. Sajnos a nézeteltérések és a képmutatás e korszakában néha nagyon rossz tulajdonságokat hoz ki belőlünk, de mégis nagyon intenzív. Gondoljatok erre az intenzitásra és menjetek tovább. Bármennyit is vagyunk hajlandóak feláldozni, odaszentelni a családunknak, legalább annyit kellene szentelnünk a lelki családunk érdekében is. 

(folytatása következik)

[1] Bhaktivédánta Szvámí Prabhupád: Az élet végső célja

 

 



Leave a Reply