Sharanagati

Collected words from talks of Swami Tirtha




„Mad-csittá mad-gata-práná bódhajantah paraszparam / kathajantas csa mám nitjam  tusjanti csa ramanti csa – Tiszta híveim gondolatai Bennem lakoznak, életüket Nekem ajánlották fel. Nagy örömöt, elégedettséget élveznek ők, amikor felvilágosítják egymást, és Rólam társalognak”[1]

Isten létezik, te is létezel, és van egy kapcsolat közted és Közte. Akik megértik ezt, elkezdik az Úr imádatát. Mi történik, ha elkezded az Úr imádatát? „Bennem lakoznak, mad-csittá. Mindig Rám gondolnak.” Ez az egyik eredmény, amit egy tiszta bhakta elér – hogy mindig a Legfelsőbb Úrra, Krsnára gondol. Nem csak néha-néha. Mindig. És még egy dolgot elér, sosem felejtkezik meg Róla. Mindig emlékezik, és sosem felejti el.

De ez csak egy eredmény. A másik: „életüket Nekem ajánlották fel”. Akkor az ilyen személyt tiszta bhaktának tekinthetjük. Ők is el lesznek foglalva. Mi is el leszünk foglalva és ők is. Minket a napi rutin feladatok foglalnak el, az ő napi rutinjuk azonban valami egészen más. A tiszta bhakták is elfoglaltak, nagyon is, nincs idejük semmi… anyagira. Mi szintén elfoglaltak vagyunk, nincs időnk semmi… lelkire. Mi az eredménye az ilyesfajta elfoglaltságnak? A végén fogod meglátni. De közben is kapsz visszajelzéseket. Mert mi történik a külvilágban? Minden a kényelemről és az élvezetről szól. Mégis mindenki reklamál. A kényelem és élvezet civilizációjában és a panaszkodás kultúrájában élünk. Mit jelent ez a kombináció? Dolgozol valamiért, de sosem éred el. A lelki dogok művelése azonban másként működik. Minden anyagi indíttatástól mentesen dolgozol és mindent megkapsz. Hát nem jó ajánlat ez? Mindenről lemondasz, és mégis minden megkapsz. Lemondasz a problémáidról és lelki boldogságot kapsz. Az anyagi világban keményen megküzdesz a boldogságért, és megkapod a gyümölcsét, a keserű gyümölcsöt. A lelki élet azonban valami más. Más indíttatás, más motiváció, más célok.

Ezek a tiszta bhakták, akik Krsna szolgálatának szentelték az életüket és képesek állandóan Rá gondolni, mad-gata-práná – „a pránájuk, az életük Hozzám jön, életenergiájukat teljesen az Én szolgálatomnak szentelték.” Aztán bodhajantah – „felvilágosítják egymást”. Ez a buddhiból jön. A bhuddhit mind ismerjük, ez a megvilágosodás. Paraszparam azt jelenti „egymást”. Felvilágosítják egymást. És kathajantah, katha azt jelenti, hogy beszélni valamiről. Kathajantas csa mám nitjam – „mindig Rólam társalognak.” Ez az elfoglaltságuk. Odaszentelték az életüket, a gondolataikat, a szavaikat, és az energiájukat, hogy felvilágosítsák egymást. Mindenük amijük van, a szolgálatnak szentelték. Ez a tiszta bhakta elfoglaltsága. Még ha mondjuk a cement áráról beszél is, mert templomot akar építeni, ez tiszta, teljes mértékben krsna-kathá. Nincs más motivációja. Nem a saját házát építi.

Ha elfoglalod magad valamivel, valamit el is fogsz érni. Az ilyesfajta elfoglaltság eredménye az utolsó sorban van leírva: tusjanti és ramanti. Tusti az elégedettség és ramanti a boldogság. Ha minden kapacitásod az Úr Krsna szolgálatában foglalod le teljes mértékben elégedett és boldog leszel.

Valamit kétszer megismételni – nem költői stílushiba ez? Valami nem stimmel ebben a versben. Kétszer ismétli meg ugyan azt – miért?

Rámvidzsáj: Krsna nem a témára összpontosított.

Tírtha Mahárádzs: Lehet, hogy a mi megértésünk nem elég mély. Az ácsárják megvitatták ezt a témát. Miért beszél Krsna két különböző dologról egy cselekedet eredményeként – add át magad Istennek és két különböző dolgot fogsz érezni – tusjanti csa ramanti csa, elégedett és boldog leszel. Mi a titok? Van egyáltalán valami titok? Azt gondolom igen, de lehet, hogy olyannyira titkos, hogy még fel sem ismerjük, hogy van egy titok. Ha elégedett vagy – akkor boldog is vagy, így van? Elégedett és boldog – együtt jár. Miért említi őket külön-külön?

 

(folytatjuk)



[1] Bhagavad-gítá 10.9.



Leave a Reply