Sharanagati

Hari-lílá kérdése: Azt szeretném kérdezni, hogy a leckén elhangzott, hogy ha elképzeljük hogyan esünk szerelembe az anyagi életben, nagyon könnyű lesz Krsnát mindig a szemeink előtt látni, és könnyebb lesz számunkra kapcsolatba kerülni. Az anyagi életben nagyon könnyű szerelembe esni, mert látod a tárgyát, és bizonyos okok miatt szerelembe esel vele. De itt épp az ellenkezője igaz, először szerelembe kell esned, és aztán láthatod Őt. Hogy van ez?

Tírtha Mahárádzs: Ez misztérium.

Hari-lílá: A folyamatra gondoltam. Valójában imitálnunk kell a szerelembe esést, de ugyanakkor még sosem tapasztaltuk meg ezt a fajta ízt. Ezért csak találgatunk, feltételezünk, de nem vagyunk biztosak benne, hogy amit csinálunk igaz, és valóban közeledünk felé.

Tírtha Mahárádzs: Egyetértek. Mivel ez egy nagyon misztikus folyamat, a lényeg rejtve is van, meg nyílt is egy időben. De mivel nem vagyunk megfelelően kvalifikáltak, szükségünk van útmutatásra, szükségünk van egy lelki tanítómesterre. Mert ha nem tudod megítélni, hogy vajon helyes módon közeledsz-e vagy nem, egy igaz guru meg tudja ítélni a fejlődésed. Ezért szükségünk van a folyamatos konzultációra.

Hari-lílá: És a szerelembe esés imitációja – kedvező ez a folyamat számára?

Tírtha Mahárádzs: Ez egy nagyon fontos pont. Éppen ezért még inkább szükségünk van egy lelki útmutatóra. Mert a tanítás a mi útmutatónk – nem a szavak, hanem a tettek, a hangulat. Ha látjuk mesterünk hangulatát, és ha úgymond, imitáljuk mesterünk hangulatát, akkor egy nagyon jó példát imitálunk.

De amit említettél az egy nagyon fontos pont. Találkoztam valakivel, aki azt mondta: „Óh, olyan nagyon szerelembe estem Krsnával!” Két hét múlva többet nem láttam. Azok a személyek azonban, akik a szolgálat és a guru körül léteznek, akik valóban átadták az életüket, más hangulatot követnek. Nem csinálnak show-t Krsna iránti szeretetükből, de helyesen cselekednek. Mert a tettek hangosabban beszélnek, mint a szavak. Ezért jó, nagyon jó tréningre van szükségünk.

Ezért a guru, az igazi guru egy óvó kalauz. Megmutatja a megfelelő módszert a Legfelsőbb megközelítésére. És mivel szeretjük tanítómesterünket, természetes módon a tulajdonságai és a hangulata reánk száll. Az imitálásnak van veszélye is, egy igazi mester azonban okos kalauz, elvágja a hamis imitációt. Segít, hogy a saját szárnyainkon repüljünk, és hogy megtaláljuk a módját hitünk kifejezésének. De ehhez oltalomra van szükségünk, nem csak útmutatásra.

Egyfelől ésszerűnek kell lennünk – hová ajánljuk életünket és szeretetünket? Mert ez minden, amink van. Keressétek tehát meg a megfelelő helyet, ahová szeretetteljes felajánlásként vihetitek.

Ez a tanítvány és a mester közötti kapcsolat szépsége. Az igazi tanítvány olyan, mint a szivacs – megszerzi mestere minden tulajdonságát, hangulatát, érzéseit. És ez nem jelenti azt, hogy elveszítenéd személyes érzelmeidet az Úr felé. Mert ugyanazt az intenzitást kell megszereznünk, nem ugyanazt a formát, vagy ugyanazt a gyakorlatot. Ha a lényeget ragadjuk meg, akkor boldogok lehetünk. Ez lesz a boldogságod, a megvalósításod, nem valami fantázia. És jobb, ha kicsit, de erős, mintha nagy, de bizonytalan. Egyetértetek?

Hari-lílá: Igen. Mégis kész érzelmeket szeretnék kapni.

Tírtha Mahárádzs: Nem. Nem, nem, nem. Személyesítened kell az érzelmeidet. Kész érzelmek? Nem, ez személyes. Mindannyian mondjuk: „Krsna”, vagy „Góvinda” és Ő egy személy, de midannyiunknak különböző a felfogásunk Róla. Van egység és van különbözőség. De ameddig a hangulatunk, előrehaladásunk és megközelítésünk a tradíció szerinti, biztonságban vagyunk. És a különbözőség megmutatja az Úr szépségének apró kis részleteit. Ez egy szépséges misztérium. Ott van, és nincs ott; látjuk és nem látjuk.

És valami kis ízzel mindannyian rendelkezünk. Máskülönben nem lennénk itt egy ennyire meleg helyiségben, órák óta ülve és a testünket sanyargatva. Van valami jó oka, hogy itt vagyunk. Mert mindannyian megkaptuk a meghívást: „Gyere! Csatlakozz a tánchoz!” És nem tudunk ellenállni.