Archives

Calendar

February 2020
M T W T F S S
« Jan    
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
242526272829  

Sharanagati

Collected words from talks of Swami Tirtha




45057872_724484137922621_282523034630225920_n

(részlet Szvámí Tírtha 2014.január 11-ei tanításából)
 
(Az előző hétfői tanítás folytatása)
 
Folytatjuk felolvasásunkat az odaadó szolgálat 64 eleméről, melyeket Sríla Rúpa Gószvámí írt le részletesen. „A további fontos elemek a következők: Díszítsük a testünket tilakával, a vaisnavák jelével. Célja, hogy amikor valaki megpillantja e jeleket egy vaisnava testén, nyomban Krsnára fog emlékezni. Az Úr Csaitanja azt mondta, hogy vaisnava az, akit meglátva az emberek Krsnára emlékeznek.”[1] Persze ez a mi látásmódunktól is függ, hiszen ha nagyon korlátozott tudatállapotban vagyunk, még ha itt megjelenne Krsna, akkor sem ismernénk fel Őt. Tehát azért, hogy felismerjük Őt, vagy emlékezzünk Rá, kell, hogy legyen egy elképzelésünk, és tiszta elmével kell rendelkeznünk. „Lényeges ezért, hogy egy vaisnava díszítse tilakával a testét, hogy másoknak eszébe juthasson az Úr Krsna.” 
Jó, de ha nincs más közönségetek, akit a tilak felfestésével Krsnára tudnátok emlékeztetni, akkor ti lehettek a saját közönségetek is! E jellel mély megértése történik annak, hogy ’A testem egy templom, a lélek és a Felsőlélek temploma.’ Ez tehát egy isteni eszköz, vagy mondhatjuk úgy, hogy a Jóisten lakóhelye. Vajon használhatunk-e helytelenül egy isteni eszközt, vagy lakhelyet? A Jóisten templomát nem hagyhatjuk koszosan, nem használhatjuk fel rossz célra! Ez tehát azonnal segít rögzíteni a tudatállapotunkat: ’Ó, tényleg, a testem egy templom!’ – s akkor rögtön azt érzed, hogy, ’ezt a templomot ma helyesen kell használnom.’
S vajon hogyan különböztetjük meg a templomot a többi épülettől? Tiszta, valamiféle tisztaság árad belőle, hiszen jelen van az isteni minőség. Tehát segítenünk kell, hogy ez a ragyogás egyre inkább megnyilvánulhasson. Egyszer ez megtörtént valahol nyugaton – a bhakták egy nagyon rizikós, veszélyes környezetben kezdtek el építeni egy új központot, a városnak nem épp a legjobb negyedében. Mi történt? Hamarosan az a városrész nagyon felkapott, elegáns hely lett. Miért? Mert egy új mentalitás jelent meg azon a helyen, és az emberek hamarosan elkezdték érezni ennek a pozitív hatását, és követték a jó példát. Tehát ha senki sincs épp, akit Krsnára emlékeztethetnénk, emlékeztessük Rá önmagunkat: ’Igen, a testem a Jóisten temploma.’
A következő pont így hangzik: „Amikor ilyen tilaka-jegyeket teszünk fel, néha a ’Haré Krsna’ szavakat is ráírhatjuk a testünkre.” Ha reggel odaadásba merültél, s megmaradsz abban az elmélyült hangulatban, hogy a ’Haré Krsna’ mantra a homlokodra van írva, s elindulsz a munkahelyedre, bizonyos vagyok, hogy az autóbuszon az emberek emlékezni fognak Krsnára. Ám abban már nem vagyok biztos, hogy mennyire pozitív értelemben.
Tudjátok, nagyon könnyű ezeket a gyakorlatokat Vrndávanában elvégezni, ahol a riksáválák (a riksa-hajtók) azt mondják, hogy: „Rádhé, Rádhé!”, amikor meg akarnak előzni valakit. Itt, ha azt mondod, hogy „Rádhé, Rádhé!”, semmi nem történik az utcán. A környezet tehát kissé más, de ki tudja, hogy ötezer év múlva mi történik, ha azt mondjátok „Rádhé, Rádhé!” Szófia utcáin?! Sosem tudhatjuk, valahol el kell kezdeni. Ha el sem kezdjük, biztosan nem fogunk célba érni.
Mit jelent tehát ez? Néha a bhakták, más vaisnava vonalba tartozók is, a Jóisten különböző neveivel díszítik a testüket. Indiában sokszor látni Ráma nevét a homlokukra írva. Miért? Mivel azt mondják, a sorsunk a homlokunkra van írva. Tehát ha a Jóisten neveit írom a homlokomra, ez az én sorsom, s ez meg fogja változtatni a sorsomat, a karmámat. Ily módon kezdhetjük el a spiritualitásnak egy nagyon fényes útját.
Természetesen ez a védelemről is szól. Ha tilak-jeleket festünk a testünk különböző részeire, akkor ezek a testrészek szintén megszentelődnek és összeköttetésbe kerülnek a Legfelsőbbel. 
 
(folytatása következik)
 
1. Az odaadás nektárja, 6. fejezet

 



Leave a Reply