Sharanagati

(Szvámí Tírtha, 2017.05.11-i szófiai esti tanításából)

„A földgolyó felszínén mindannyian különböző formákat öltött élőlények vagyunk. Vannak közöttünk mozgók és mozdulatlanok. Mindannyian létrejövünk, egy darabig fennmaradunk, majd, amikor a test újra a földdel keveredik, megsemmisülünk. Valamennyien csak a föld különböző átalakulásai vagyunk. A különféle testek és az eltérő képességek pusztán a föld átalakulásai, amelyek csupán a nevükben léteznek, mert minden a földből jön létre, s amikor minden megsemmisül, újra a földdel vegyül. Csupán por vagyunk, és csupán porrá leszünk. Ezt mindenki beláthatja.”[1]

Szigorú szavak, de nagyon fontos, hogy megszívleljük őket. Ha egyet ismertek, mindet ismeritek. Ha ismeritek önmagatokat, akkor fel kell tudnotok ismerni mindenkit. Lelki értelemben, önmagatok megismerése – nem egy önös ego-utazás, hanem egy lelki gyakorlat. Ha mélyen megértjük és tudatossá válunk önmagunkról, akkor másokat is meg kell tudnunk érteni. Mindenki porból vétetett és porrá lesz, az összes test; ha ilyen módon ismerünk egy testet, egy személyt, egy élőlényt, akkor mindenkiben megláthatjuk ugyanezt. Ez a tulajdonság, képesség közös bennünk. Mind lelki, mind anyagi értelemben ugyanabból a forrásból származunk és ugyanoda térünk vissza. Ezt kell belátnunk; valamennyi különbözőség viszonylagos. Van még egy közös tulajdonság, ami összeköt bennünket és mindannyiunkra jellemző, ez pedig a szívünkben való Isteni jelenlét, Akitől a belső útmutatást kapjuk. Az egyetlen kérdés az, hogy mennyire mélyen sikerül megvalósítani ezt az isteni jelenlétet és kibontakoztatni a lelki személyiségünket. Ehhez viszonyítva minden egyéb másodlagos. Nem számít, hogy honnan jöttök; az egyetlen kérdés az, hogy merre tartotok?

„Azt mondhatná valaki, hogy a változatosság magából a Föld bolygóból származik, ám annak ellenére, hogy az univerzum ideiglenesen valóságnak tűnhet, végső soron nincsen valódi léte. A Föld eredetileg atomi részecskék kombinációjából jött létre, ám ezek a részecskék ideiglenesek. Valójában nem az atom az univerzum oka, noha néhány filozófus azt gondolja. Nem igaz, hogy az anyagi világban látható változatosság pusztán az atomok kapcsolódásának vagy kombinációjának az eredménye.”[2]

Ez az idézet a lét forrását tárgyalja, mely anyagi és egyéb eredetű is lehet. Mennyire merész a fantáziátok? El tudjátok képzelni, hogy a por hirtelen elkezd érezni? Ez egy eléggé vad elképzelés, teljesen értelmetlen az én ismereteim alapján. A sár hirtelen elkezd életszerű lenni, ez is kissé furcsa. Sokkal logikusabb, hogy az élet alapja az élet. Nagyon nehéz elképzelni, hogy az élet az anyagból származik, sokkal logikusabb az, hogy az élet az életből fakad. De akkor honnan jön a tudás, lehet, hogy az anyagból származik? Feltételezem, hogy a tudás a tudásból és a tudatosság a tudatosságból jön létre. Itt viszont felmerül egy másik kérdés, hogy vajon a szeretet az anyagból származik-e? Ha egyetértünk azzal, hogy az élet, a tudatosság nem az anyagból ered, akkor egyáltalán feltételezhetjük-e azt, hogy az érzelmek, a szeretet, a boldogság az anyag terméke? Feltételezem, hogy a szeretet a szeretetből fakad.

Tehát az élet az életből, a tudat a tudatból és a szeretet szeretetből ered. Ez a rövid lényege a mi teremtés elméletünknek, mely hogyan is történt? Az élet az életből ered. Minden a létezésből, az isteni létezésből indul ki, majd tükröződik az anyagi síkon. Sríla Prabhupád e vers magyarázatában említi a Bhágavata-purána első versét: dzsanmádjaszja jató – „Ő minden teremtés eredeti oka”. Ezért, ha ezt a létezést, ezt az életet tapasztalatként akarjuk felfogni, akkor az eredeti forráshoz kell kapcsolódnunk, minden ok végső okához. El kell érnünk azt a síkot, amit elérvén minden elértté válik, beteljesedetté; amit megismerve minden ismertté válik. Ez az észlelésnek egy nagyon különleges, nagyon magas szintű megértése. Nem ismeretek, információk felhalmozásával, hanem célba éréssel jutunk el a lényeghez. Míg napjainkban általában információkat gyűjtünk és elsiklunk a lényeg felett, addig az ókori látnokok teljesen tudatosak voltak a lényegről és helyes következtetésre jutottak a külső formaságokat és részleteket illetően is. Tehát, azt mondhatjuk, hogy a bölcsesség nem információk sokaságát, hanem a lényeg ismeretét jelenti. Ez nem ismeretek felhalmozása, hanem valami nagyon lényeges dologról való tudatosságot jelent. Ehhez hasonlóan, ha meg akarjuk érteni az örökkévalóságot, az örök időt, az örök életet – az nem az idő atomrészecskéinek a megértését fogja jelenteni. Az Öröklét nem pillanatok összessége, hanem egy teljesen más dimenzió. Életeken át gyűjthettek pillanatokat, de az sohasem válik örökkévalósággá. Viszont, amint átkeltek az anyagi lét óceánján és eléritek a másik oldalt, a lelki égboltot, a lelki bolygókat, azonnal ráleltek az örökkévalóságra – ami ott egy természetes dolog. Tehát ez a lényeg: azt kell kutatnunk, amit megismerve minden ismertté válik; amit elérvén mindent elérünk.

(folytatása következik)

[1] Bhágavata-purána,5.12.8.

[2] Bhágavata-purána, 5.12.9.