Sharanagati

Collected words from talks of Swami Tirtha




time 2

Ugyan kissé száraznak és elméletinek érzem, mégis úgy vélem, szükséges ily módon átlátni és elemezni Szentírásainkat azért, hogy ráleljünk a jelentésükben és szerkezetükben rejlő gyönyörűségekre. A valóságnak számos rétege létezik, és tudatállapotunkon múlik, hogy melyik az a valóság, amelyet képesek vagyunk érinteni.

A bhakták köreiben szűnni nem akaró vita és véleménykülönbség tárgya az, hogy ki is mondja el a Gítát. Azt kellene válaszolnunk: Isteni Szózat, Krisna, mint Legfelsőbb Úr kinyilatkoztatása. Ez igaz is, ám vajon Krisna mely megjelenési formája mondja el? Néhányan úgy vélik, Vászudév-Krsna beszél – vagyis Krsna, a  legfelsőbb intelligencia. Mások szerint a Gítát Nandanandana Krsna mondja el. Ha gondosan tanulmányozzátok a szöveget, az általános benyomásotok az lesz, hogy Vászudév-Krsna az: Ő beszél isteni pozíciójából. Van azonban néhány utalás, és létezik néhány rejtett versszak, ahol feltárulkozik, megfeledkezik helyzetéről, elfelejti az isteni tanító mivoltát és feltárja saját valós identitását.

Az efféle titkokat is fel kell majd fedjük, most azonban térjünk vissza elemzésünkhöz.

Azonosságot keresünk a kinyilatkoztatás és a szent hagyomány között, vagyis egységet és harmóniát a sruti és a szmrti között. Az egyik ág a sruti, amelyből a Rg védát emeltük ki, a szmrti ágból pedig a Bhagavad-gítával foglalkoztunk. Mondhatjuk azt, hogy a kinyilatkoztatott szentírások valamiképp a Legfelsőbbet és a relatív valóságot írják le – vagyis a minket körülvevő univerzumot, melynek egyik jellemzője az idő és a tér. A védikus kozmológia szerint egyik sem létezik a másik nélkül. Az idő akkor kezdődik, amikor a tér elkezd megnyilvánulni. A kozmikus időciklus a kozmikus megnyilvánulás idején fog befejeződni. Tudjuk, hogy ennek a rendszernek egyik megjelenési formája a térszerkezet. Természetesen sok elképzelésünk van arról, hogyan keletkezik a kozmológiai rend. Megértésünk szerint a bolygók három kategóriába sorolhatóak, az alsó rendszerek, a középső planéták1, és a felső, magasabb, mennybéli bolygók. Alapvetően azonban el tudjuk fogadni, hogy két fő kategória létezik: az egyik a spirituális égbolt, a másik az anyagi energia. Látható a magasabb energia, a lelki égbolt; és az alacsonyabb, alsóbbrendű energia, mely anyagi univerzumként nyilvánul meg. Ha a terek kulcsszámát akarjuk megtalálni, azokból kettő létezik: felső és alsó. Kérlek benneteket, hogy emlékezzetek erre a fontos számra – kettő, ez a terekre vonatkozik.

A kozmikus rendszer másik eleme az idő. Hány megnyilvánulási formáját vagy szakaszát tudjuk fellelni az időnek? A kozmikus ciklus négy különböző juga2, amelyek tavasz, nyár, ősz és tél formájában ismétlődnek újra meg újra. Ám alapvetően három szakaszban észleljük az időt, múlt jelen és jövő formájában. Ezek közül a szakaszok közül valójában csak egyetlen izgalmas számunkra – ez pedig a jelen pillanat. Hiszen a múlt már elmúlt, ezért nem igazán létezik, csupán egy visszatükröződés, néhány emlék maradt belőle. A jövő pedig nagyon bizonytalan, egyáltalán nem bizonyos, álomszerű, de mi is képesek vagyunk hozzátenni a jövőhöz. Tehát mondhatjuk, hogy a jövő egy látens valóság, lehetőségekkel teli, és valami majd megnyilvánul belőle; amíg a múlt egy szub-látens valóság, ideje már lejárt. Ám itt van nekünk a jelen pillanat, – a lelki azonosságunkkal kapcsolatban ebben a pillanatban, most azonnal kell tennünk valamit! Mindazonáltal ez a három megjelenési forma létezik, tehát ha meg akarjuk találni az időtényező kulcsszámát, az a hármas szám. Kérlek benneteket, hogy emlékezzetek ezekre: kettő a terek száma, és három az időé.

1 lóka

2 szatja, trétá, dvápara és kali



Leave a Reply