Calendar

May 2019
M T W T F S S
« Apr    
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
2728293031  

Sharanagati

Collected words from talks of Swami Tirtha




prahlada_tortured

(Szvámí Tírtha 2012. májusi, szófiai előadásából) 

Folytatjuk Srí Prahládnak, a teljes odaadás hercegének rendkívül tanulságos történetét. Ez a történet egy nagyon hatalmas, ám fölöttébb rossz-szándékú királyról szól, aki a Jóisten ellenlábasa és támadója is. Nem mondhatjuk, hogy nincsen hite, ő hisz a Legfelsőbb létezésében, de nem tudja azt kedvező módon elfogadni. Fia nemes jellemű és nagy bhakta, a Jóisten híve. Ez egy konfliktushelyzet, ugyebár – amikor a fiú nem követi az édesapja óhaját. ’Azt akarom, hogy olyan légy, mint én, a Legfelsőbb ellenlábasa, s te Őt favorizálod? Családunk szégyene!’ Az apa egyszer azt kérdezte: „Mi a legjobb dolog, amit az iskolában megtanultál?” Prahlád így válaszolt: „A Visnu iránti odaadás – az a legjobb az életben.”

„Trónján ülve Hiranyakasipu megbántva hallgatta kisfiának beszédét. A dühtől elvakultan hajította le Prahládot az öléből a földre azzal a szándékkal, hogy megölje őt. Hogyan tűrhetné el, hogy ez a fiú fenyegeti a családi tradíciót?! Látván, hogy Prahlád nem sérült meg brutális tettétől, Hiranjakasipu a méregtől vöröslő szemekkel kezdett el ordítani: „Ráksaszák, vigyétek azonnal ezt a fiút, és késedelem nélkül gyilkoljátok meg, azt akarom, hogy meghaljon!” Ezt hallván a ráksaszák összezavarodtak: „Mit mond a király? Kit kellene megölni? Ez a saját fia, Prahlád!” Hiranjakasipu látva csodálkozásukat hangosan ismételte: „Miért haboztok? Ez a szörnyűséges fajzat nem az én fiam, inkább testvérem gyilkosa! Másképpen hogy tudná elárulni a saját családját azzal, hogy fivérem gyilkosának, Visnunak a lótuszlábait szolgálja! Hogy tudta megtagadni szüleit és jóakaróit miközben még csak ötéves? Ez az áruló egy napon Visnut is elárulhatja, mi a garancia arra, hogy megtartja a hitét? És hogyan lehet ő bizonyos abban, hogy az a megbízhatatlan Visnu igaz lesz hozzá?

Még az ilyen világos utasítások hallatán sem vették a ráksaszák a bátorságot arra, hogy megöljék Prahládot. Hiranjakasipu akkor így magyarázkodott tovább: „Ha valamely jótékony hatású növény nő az erdőben, azt gondosan kell védenünk. Hasonlóképpen, ha valaki másnak a fia kedvez nekünk, minden védelmet és szeretetet meg kell adnunk a számára. Másfelől, sohasem védünk meg egy betegséget, amely a testünkben megjelent, és amely azt tönkreteheti. Inkább megpróbáljuk eltávolítani a fertőzést. Hasonlóképpen, ha a tulajdon gyermekünk ellenségesen viselkedik velünk, akkor azonnal meg kell őt tagadnunk. Ha valakinek a testét fertőzés támadja meg, és valamelyik végtag elkezd rothadni, szükség van rá, hogy levágjuk azt a végtagot és megszabaduljunk tőle, hogy a test többi részét megvédjük. Éppígy, ha a daitják dinasztiáját akarjuk megvédeni, a megfelelő kezelés a gyermek eltávolítása. Ahogyan a kontrollálatlan érzékek a jógi ellenségei, ez a gonosz Prahlád az én legnagyobb ellenségem, még ha barátnak és családtagnak tűnik is.”[1]

Tehát egy magasabb, teljesebb szint kedvéért néha fel kell áldozni egy alacsonyabb, kisebb elvet. Hogy a testet megmentsük, néha fel kell áldoznunk egy végtagot. Hogy a családot megmentsük, néha fel kell áldozni magunkat. Hogy a falunkat megmentsük, fel kell áldozni a családunkat. Országunk megmentéséért fel kell áldoznunk a falunkat. Tehát mindig meg kell próbálnunk meglátni, hogy mi a magasabb elv, és ahhoz alkalmazkodni. Bár fájdalmas ezt az áldozatot meghozni, mégis meg kell tenni.

Ekképpen Hiranjakasipu által bátorítva az összes ráksasza lándzsáikkal hadonászva izgatott, fenyegető hangon így kiabált: „Öljétek meg! Öljétek meg!” Kegyetlenül megpróbálták Prahlád létfontosságú testrészeit átdöfni, de ő teljesen elmélyedve Srí Harin meditált, és rájuk sem hederített. Azonban ahogy azoknak, akik nem halmoztak fel erényeket jámbor cselekedeteik által, meghiúsulnak a tervei, a démonok minden igyekezete hiábavaló volt. Ahogy a Legfelsőbb Urat sem lehet szavakkal leírni, mert mentes minden anyagi tulajdonságtól, Prahládot sem tudta semmiféle fegyver megsebezni. Mivel maradéktalanul elmerülve meditált Srí Góvindán, Prahládot az Úr ölébe vette, s így tökéletesen védve volt minden támadástól. Bár nehéz elhinni, de ilyen tényleg lehetséges. A Legfelsőbb Úr ott lakozik minden létező dolog mélyén – beleértve a démonokat és a fegyvereiket is – s mindent ellenőrzése alatt tart. Az Ő beleegyezése nélkül senki sem tud elpusztítani vagy megvédeni senkit sem.

 

(folytatása következik)

[1]  A felolvasás folytatódik Bhakti Vallabh Tírtha Mahárádzs A szent életű Prahlád c. könyvéből

 



Leave a Reply