Sharanagati

(Szvámí Tírtha, 2017.10.01-jei szófiai esti tanításából)

(az előző hétfői tanítás folytatása)

Ha az a kérdés, hogyan érjük el lelki céljainkat – először határozzuk meg őket, tanuljuk meg a folyamatot és ültessük át a gyakorlatba. Az eredmény nem rajtad múlik. Mert a mi Krisnánk nagyon szeszélyes. Képzeld el azt, hogy egy bhakta társaddal sétáltok és közeledtek Gólóka Vrndávanhoz. Egyszer csak megjelenik a színen Góvinda és azt mondja: ‘De jó, hogy megjöttél!’ Kitárja a karjait, felétek szalad… és átöleli a bhakta társadat. Akkor tiltakozol: ‘Kedves Góvinda! De hát Ő mindig túl sokat alszik és soha egyetlen verset sem tanult meg a Gítából! Én két verset is tudok! Én sokkal képzettebb vagyok! Miért ő?! Miért nem én!?’

Mit tegyünk? Legyünk frusztráltak örökre? Nem. Meg kell tanulnunk a titkot. Vizsgáljuk meg közelebbről ezt a titkot?

Nos, a titok a gópí-bháva kifejlesztése. Néha azt gondoljuk, hogy ‘a gópí-bháva valami nagyon magasztos, bonyolult dolog és nagyon messze áll tőlünk. Ez egy szent, raszikus téma, hát hogyan is léphetnénk be erre a területre!’? Ez többé-kevésbé igaz is. Annyira szent, hogy Srídhar Mahárádzs így fogalmazza meg: ‘Beront oda a bolond, ahova az angyal is csak félve lép’.

De mit jelent itt, ebben az összefüggésben a gópí-bháva? A Csaitanja-csaritámrtából már tudjuk, hogy a gópík milliószor boldogabbak, ha segíthetnek másoknak azért, hogy kapcsolatba kerüljenek Krisnával, mintha személyesen találkoznának Vele. Képzeld el, ahogy a hittestvéreddel sétálsz és őt öleli át Góvinda.

Gítá Góvinda: Gópí-bháva.

Szvámí Tírtha: Helyes. Különben örökké frusztráltak maradnánk. Jobban tesszük, ha örülünk mások eredményeinek. Hát nem önzetlen? Olyan ez, mint egy úriember lelki életének példázata: nem önző, nem énközpontú. És dicsőítheted az Urat: ‘Annak ellenére, hogy én két verset ismerek, ő pedig egyet sem, mégis milyen csodálatos, hogy inkább őt fogadod Karjaidba!’

Mi tesz minket alkalmassá arra, hogy élvezzük ezt az ölelést? Ezek nem a mi eredményeink, ez az Ő választása. Na pravacsanéna labhjó na bahuná sruténa – elérhetetlen marad így a Lélek. Labhjaté – elérni csak az tudja, kit Ő választ, annak önmaga természetét föltárja. Ez azt jelenti, hogy késznek kell lennünk arra,, hogy nem mi leszünk a kiválasztottak. Miért próbálnak a tanítóink mindig arra felkészíteni minket, hogy önzetlenek legyünk? Milliószor hallottuk már: ‘az önzetlen szolgálatért ne várjatok semmit cserébe’ – miért? Mert ez egy lehetőség arra, hogy kifejlesszük azt az egységtudatot, hogy a te sikered az én sikerem is. És én örömmel szolgálom a te sikeredet. Mert én is részese vagyok és az eredményeiteknek. Ez azt is jelenti, hogy az én sikerem a te sikered is és hogy a te kudarcod az én kudarcom is. De nem jelentheti azt, hogy az én kudarcom a te kudarcod is egyben. Azt tartsd meg magadnak.

Látjátok, ez a szádhu-szanga! A ti eredményeitek az én eredményem is. Ha megtanulod, hogyan készíts gyönyörű díszítést a tejhabra, az az én eredményem is. Ezért vagyunk hittestvérek és a szádhu-szanga elv ezért olyan szent a számunkra. Ha egyvalaki eléri, akkor mindenki el fogja érni.

Ezért vagyunk készek arra, hogy mások fejlődését szolgáljuk. Ez egy módja a lelki eszményeink gyarapításának. És így nem csak fejlesztjük, hanem el is érjük a lelki eszményeinket. Látjátok, a gópí-bháva nagyon gyakorlatias: szolgáljatok másokat. Ne gondoljátok azt, hogy ez annyira raszikus, hogy nem tudjátok megtenni. Ez gyakorlatias. Ha megfelelő hangulatban vagyunk, akkor nagyon boldogok és elégedettek leszünk a lelki életben. És ezen az úton az elöljáróid összes áldása és az Isteni Pár elégedettsége is kísérni fog téged.

Nagyon árnyalt, nagyon finom gyakorlatról van itt szó. Mert a lelki élet kultúra, a kultúra pedig olyasvalami, amit művelünk. Mi történik, ha megművelsz egy kertet? Gyümölcseid lesznek. Megfelelő műveléssel pedig a legjobb gyümölcsök teremnek. Tehát egyszerűen csak követnünk kell a folyamatot, az eredmények pedig maguktól jönnek. Nem is hajszoljuk az eredményeket, hanem várunk. Ahogy Bhaktivinód Thákur írja: ‘Ó, Gópínáth, annyi démont felszabadítottál már! Én itt ülök és várom, hogy én is sorra kerüljek”. Csak várjunk! Ha megfelelően csinálod, minden eljön.

(folytatása következik)

1. Az gópík hangulata
2. Mundaka-upanisad 3.2.3. és Katha-upanisad 1.2.23.