Sharanagati

A legtöbben apák és anyák vagytok. Tudjátok tehát hogyan kell megünnepelni egy születésnapot, hogyan tegyétek boldoggá gyermekeiteket – egész nap készülődtök, sőt már előtte is, különböző ajándékokat vesztek; tortát süttök és mindent elrejtetek a gyermek elől. És végül, amikor elérkezik a pillanat, behívjátok a szobába és felfeditek a titkokat. Ez a módja annak, hogy személyessé tegyük a születésnap megünneplését. Megünnepelhetünk egy születésnapot – vagy bármilyen más alkalmat – teoretikusan is, ahogy az etikett könyvben meg van írva, ahogy a szabályok és előírások mondják. De valójában át kell ültetnünk az elméletet a gyakorlatba.

Először gondolkodjunk és meditáljunk azon, hogy hivatalosan hogyan jön el Krsna. És meglátjátok majd, hogy milyen hosszú egy nap, hogy elég hosszú ahhoz, hogy az elmélettől eljussunk a gyakorlatig. Kezdjük az általános teóriával:

„Óh, Bharata leszármazottja, bármikor és bárhol is legyen a vallás gyakorlása hanyatlásban, és fölényes túlsúlyban a vallástalanság, akkor alászállok Én Magam.” [1]

Ez egy általános alapelv. Miért és mikor jön Isten? Amikor a dharma, vagy a vallás hanyatlóban van, a vallástalanság pedig növekszik. Azt gondolhatjuk: „Akkor legyünk vallástalanok, mert akkor gyorsan meginvitálhatjuk az Urat.” Ez így van, hamar eljön, de menydörgéssel és villámokkal. Jobb, ha más módon invitáljuk Őt, amikor fuvolán játszva és teheneket gondozva jön el. Mégis az, hogy rendelkezünk azzal az információval, hogy az Úr eljön, amikor szükség van Rá, nagy megkönnyebbülés a hívőknek. Mert nem vagy egyedül. Nem úgy van, hogy az Úr megteremtette a világot és aztán magára hagyta: „Csináljátok, ahogy tudjátok!” Nem, gondoskodik és időről-időre gyakorolja hatalmát és kegyét.

Néha az emberek annyira csalódottak, hogy úgy érzik: „Ebben a helyzetben, csak Isten segíthet, el kellene tehát jönnie!” Ezért fohászkodnak Hozzá, hogy jelenjen meg. De elő tudjuk idézni a vallás egyetemes hanyatlását? Elő tudjuk idézni a vallástalanság egyetemes terjedését? Mert Ő egyetemesen beszél, egy világméretű helyzetről: „Amikor az egész világra kiterjedőleg hanyatlik a vallás, akkor eljövök.” Elő tudjuk idézni a vallás világméretű hanyatlását? Nem, csak a saját privát életünkkel rendelkezhetünk. Nem tudunk tehát egyetemes körülményeket előidézni, hogy arra kényszerítsük az Urat, hogy megjelenjen. Néha képesek vagyunk pusztítást okozni a saját szívünkben és lelkünkben, a mi kis életünkben, olyannyira, hogy csak Isten képes megoldani ezeket a problémákat, amiket magunknak teremtettünk. De amikor megjelenik az isteni, nagy változás történik. Az összes kedvezőtlen dolog eltűnik. Az idő és a tér, a dimenziók változnak. És hirtelen a pokolból mennyország lesz. Hogyan történik ez, azt a következő vers írja le. Mert azt mondja: „A jámborok felszabadítása, a gonoszok megsemmisítése, valamint a vallás elveinek visszaállítása végett korszakról-korszakra megjelenek Én.”

„Időről-időre újra és újra megjelenek, mert tudom, hogy hanyatlanak a tendenciák. Mégsem adom fel a reményt és a kötelességemet, hogy segítselek, ezért időről időre megjelenek.” Ez az ok, amiért eljön – hogy felszabadítsa a jámborokat és legyőzze az istenteleneket. Mindkét fél eléri az eljövetelét. A vallás gyakorlóiért és a vallástalanokért egyaránt eljön. Válasszatok most, hogy melyik oldalon álltok. Mert különböző arcait képes megmutatni. Végtelen számú arca van, és az egyik nagyon édes, nagyon elbűvölő; a másik inkább kemény.

Ez egy általános alapelv: „Időről-időre megjelenek, hogy kijavítsam a hibákat és segítsem azokat, akiknek szükségük van rá.” Ez azt jelenti, hogy az isteni befolyás által minden hibát ki lehet javítani. Ezért váljunk szádhukká, mert Ő azért jön, hogy felszabadítsa a szádhukat.

Ez az amiért, és ahogyan az Úr eljön erre a földre. És ez annak az alapelve is, ahogyan meginvitálhatjuk Őt az életünkbe, saját személyes életünkbe. Vizsgáljuk meg tehát ezt a két aspektust: az egyetemestől eljutva az egyéniig; az elméletitől a személyesig, a tattvától a raszáig. Ez egy dicső út – az egyetemestől eljutni az egyéniig. És sok sikert kívánok mindannyiunknak, hogy átkelhessünk ezen az úton, hogy a tattvától eljussunk a raszáig, az igazságtól a boldogságig.

Krsna-kathá kérdése: Mennyire kell a világnak vallástalanná válnia annak érdekében, hogy megjelenjen az Úr? Mert úgy érzem, hogy ez a világ már most elég vallástalan. Vagy ez csak jugáról-jugára történik?

Tírtha Mahárádzs: Krsna egyik neve Trijuga – Három korszakban megjelenő. De négy jugánk van. Kedves Vjászadév, van itt egy kis hiba! Négy juga és három avatár, ez így nem helyes! És még sincs hiba a rendszerben. Mert Isten jelenlétét nagyon sokféleképpen láthatjuk. Lehet, hogy úgy, mint juga avatár, csak néhányszor jelenik meg, de az isteni jelenlét gyakorlatilag állandó. Jelen van itt, jelen van Vrndávanban, alkalmasnak kell azonban válnunk rá, hogy lássuk, hogy észrevegyük. Ezért az igazi kötelességünk nem az, hogy azt vizsgáljuk, hogy miért, és mikor, és hogyan jelenik meg, hanem, hogy alkalmassá váljunk arra, hogy lássuk Őt. És akkor teljesen másodlagossá válik, hogy kívül mi történik – hogy Szatja-juga vagy Kali-juga, szrsti[2], vagy pralaja[3] van-e, igazából nem számít. Mert szíved lótusztrónusa megtisztult, és Ő ül rajta, az Isteni Pár ül rajta. Ezért az elmélettől jussatok el a gyakorlatig. Mert az, hogy milyen a helyzet a külvilágban, ez elmélet; de a gyakorlat az, hogy mennyire vagyunk tiszták annak érdekében, hogy meglássuk Isten jelenlétét, és hogy ne szalasszuk el a jelenlétét. A következő vers azt mondja: „Óh, Ardzsuna, aki ismeri megjelenésem és cselekedeteim transzcendentális természetét, az teste elhagyása után nem születik meg újra ebben az anyagi világban, hanem eléri az Én örök tartózkodási helyemet.”

Akik ismerik, látják. A kérdés az, hogy vajon tudnál-e együtt élni Krsnával vagy nem? De ez a tattva. A rasza azt jelenti: akinek a távollétében azonnal meghalnál. A tattvától tehát jussunk el a raszáig. Elméletileg mondhatjuk: „Igen, együtt tudok élni Krsnával.” De igazán elkötelezett léleknek nincs ereje arra, hogy kimondja „Nem tudok Krsna nélkül élni”, mert közben belehal. Ez a nagy kérdés… Az emberek általában azt gondolják, hogy a szeretet azt jelenti „Vele tudok élni.” De a szeretet igazából azt jelenti: „Távollétében inkább meghalnék.”

Mégis az Úr megjelenésének isteni természete titok. De a titkok ismerői látni fogják. És elérik az Úr örök hajlékát. Ezért váljunk gyakorlókká – azért, hogy látókká válhassunk, látnokokká, a titkok őrzőivé.