Sharanagati

(Tírtha szvámí 2018. 01. 04-i szófiai reggeli tanításából)

Eddig a Legfelsőbb iránti semleges viszonyról olvashattunk. Egyetlen szóval, egyetlen kifejezéssel azt mondhatjuk, hogy ez az Istentudat szintje. Ahogy említettük, ez hatással van önmagunkra, viszont Isten felé nem túl sok visszajelzés áramlik .

Ha próbáljuk megérteni, alkalmazni a semleges viszonynak ezt az elvét és igyekszünk megnézni, hogy merre is fejlődhetnénk tovább, akkor meg fogjuk érteni, hogy léteznie kell még valaminek ezen túl és tennünk is kell valamit ezért a szorosabb kapcsolatért. Ez pedig a szolgálat. Nézzük meg, hogy milyen fontos üzenetet mond ezzel a következő szinttel kapcsolatban Sríla Rúpa gószvámí.

Ennek a következő fejezetnek a Transzcendentális vonzalom (szolgai hangulat) a címe. Látjátok, a vonzalom egyfajta szeretetteljes kapcsolat, ami szolgálatot jelent. Néha nehezen tudunk megfelelő definíciót adni a szeretetre vagy a szolgálatra… Ha tudjátok mit jelent az első, akkor a másodikkal is tisztában vagytok. Ha szeretünk valakit, akkor készek vagyunk őt boldoggá tenni. Áldozatot hozunk érte és ettől ő boldog lesz. Ugye a szeretet szolgálatot jelent? És ez fordítva is igaz. Néha nem szeretjük ezt a kifejezést használni, hogy “szolgálat”, mivel inkább tetszik nekünk az, ha minket szolgálnak, nem pedig, ha mi szolgálunk másokat. Tehát a ‘szolgálat’ nem hangzik valami vonzóan, viszont ha megértjük a belső jelentését, a benne rejlő mélységet, hogy ez a szeretet és a vonzalom  kifejezése, akkor az már nagyon vonzóvá teszi.

Még az is benne rejlik, hogy ha valakit, vagy valamit szolgálnunk kell, akkor azt szeretettel kell tennünk. Azt hiszem értitek a különbséget a között, hogy ‘csak azt tesszük , amit szeretünk’ és ‘bármit is csinálunk, azt tegyük szeretettel’. Az elme szintjén  úgy válogatunk, hogy: ‘Ezt szeretem, ezt pedig nem’, az odaadás szintjén pedig: ‘Bármit is teszek, megpróbálom azt szeretettel tenni’. Tehát nagy különbség van a kettő között! Kérlek próbáljátok erre nagyon odafigyelni!

„A transzcendentális vonzalom ízét Srídhar szvámí és más szaktekintélyek az odaadás egyik tökéletes szintjének tekintik. Közvetlenül a semleges kapcsolat fölött áll, és a szolgai kapcsolat kifejlődésének előfeltétele. A Náma-kaumudí hasonló szentírásokkal együtt ezt a létállapotot a Krisna iránti folytonos vonzalomként vagy vonzódásként fogadja el. A hiteles tekintélyek — mint például Sukadév gószvámí — a vonzalomnak ezt a síkját semleges szintnek tekintik. Bárhogyan legyen is, a bhakták különböző transzcendentális hangulatokban ízlelik ezt meg, ezért általános neve vonzalom, azaz a Krisna iránti tiszta vonzódás.”[1]

Melyik itt a legfontosabb fogalom?

Hadd lássunk egy kis aktivitást is a részetekről, vagy csak azért ültök itt, mert ‘Mindig itt szoktunk lenni, tehát ma is eljöttünk, hogy itt üljünk. Van két fülünk, tehát az egyiken be, a másikon pedig ki.’ És, ha valaki megkérdezi tőletek: „Hé, és el tudnád mondani, hogy mi ez az Isten iránti odaadás? Te mit gondolsz róla?” Akkor mit fogtok mondani?

Csakórí: Tiszta ragaszkodás Istenhez.

Szvámí Tírtha: Igen, ez egy általános válasz; azonban itt egy konkrét definíciót hallhattunk. „A szolgálat, a Krisna iránti folytonos vonzalom.” Ez a definíciója. Emlékeztek mi is volt a semleges viszony meghatározása? Az   állandó, transzcendentális tudatosság fenntartása. Zavartalan, folyamatos lelki tudatosság. Itt pedig a következő nagyon fontos definíciót kaptuk: „Folyamatos szeretet vagy vonzalom Krisna iránt”.

(folytatása következik)

1. Az odaadás nektárja fejezet