Sharanagati

(Szvámí Tírtha 2017.05.08-i, Rila-hegység reggeli előadásából)

(az előző pénteki tanítás folytatása)

Harilílá kérdése: Amíg Bharat Mahárádzs és Kálí Istennő történetét hallgattam, a kali-juga jutott az eszembe és elkezdtem gondolkozni. Amennyire megértettem, még Kálí Istennő is a Legfelsőbbet szolgálja és az Ő szabályait követi. Mivel a kali-jugában élünk, mely egyenlő a degradációval és az alacsony tudatállapottal, mit jelent ez Kálí Istennő és Bharat Mahárádzs történetnek a vonatkozásában? Jól értem, hogy Kálí feladata a hibáink megemésztése is?

Szvámí Tírtha: Nagyon érdekes kérdés. Azonban különbséget kell tennünk Kali, aki a juga megszemélyesítője, férfi, illetve Bhadra Kálí között, aki pedig egy istennő, tehát itt két különböző személyről beszélünk. Külső megjelenésükben nagyon hasonlítanak, azonban a mélyebb, belső lényegük eltér egymástól. Kali egy erőszakos valaki, aki megtámadta a dharma bikáját[1], vagyis harci erejét az isteni elvek ellenében használta. Ezzel szemben Kálí istennő, Kálí Má – a démonok hibáinak elpusztítására használta a harci erejét. Szóval ez egy jelentős különbség közöttük, míg az egyikőjük az isteni elvekkel megy szembe, addig a másikújuk a hibák ellen támad.

Különben egyetértek abban, hogy igen a kali-jugában élünk, melyre a nézeteltérések, a képmutatás, a csalási hajlam és a korlátoltság jellemző, illetve mindazon jelenkori tendencia, amiket manapság látunk. Tény, hogy az élet rövid, szenvedéssel teli és a lelki élet, lelki gyakorlatok iránti teljes restség tapasztalható manapság – és ez jellemző ránk. Azonban, ahogy nőnek a nehézségek és csökkennek az esélyek a lelki élet gyakorlása iránt, úgy nő az isteni kegyelem. Ezért azt mondják, hogy ez a kor emiatt nagyon dicsőséges. Néha azonban megkérdőjelezem, hogy ha ez a kor valóban annyira áldásos, akkor mit mondhatunk a többi korszakról?

Ezért ebben a sötét korban szükségünk van valami nagyon fényesre, egy nagyon erős fényre. Így a kali-jugában a sötétség legjobb ellenszere az isteni színárnyalat, az Arany Avatár isteni ragyogása. Ennélfogva nagyon szerencsések vagyunk, hogy élvezhetjük Maháprabhu áldásait. Tegnap pedig azt kérdeztétek: „Hogyan lehetséges az, hogy Maháprabhu egyedül van?” Miért van ez így? Mit gondoltok?

Válasz: Ő soha sincs egyedül.

Szvámí Tírtha: Ez igaz, hogy Ő sosincs egyedül, de azt hiszem, hogy Ő kész volt arra, hogy elhagyja örök társait és azonnal iderohanjon Szófiába, hogy megkeresse a szankírtanos bhaktáit. Tehát, amikor majd 2000 év múlva összegyűlnek az itt élő emberek, hogy tanulmányozzák a Szófia Puránát, akkor a legbensőbb ezoterikus tanítások majd arról szólnak, hogy milyen különleges módon jelent meg itt Maháprabhu és hogy miért is szaladt annyira, örök társait hátrahagyva?

Valójában ez teljesen egybevág a mi filozófiánkkal. Ki az erősebb – a Jóisten vagy a bhakta? A bhakta az erősebb, a Legfelsőbb pedig kész arra, hogy eljöjjön és csatlakozzon egy tisztaszívű és odaadó csapathoz. Ő a bhaktit kutatja, ezért mi is ezt tesszük, én az enyémet kutatom. Mindannyian keresünk valamit!

(folytatása következik)

[1] Bhágavata-purána 1.17.