Sharanagati

(Szvámí Tírtha, 2017.10.01-jei szófiai esti tanításából)

(az előző hétfői tanítás folytatása)

Az első lelki vágy – ha valóban meg akarjuk magunkat ebben az életben valósítani – az, hogy megtaláljuk valódi identitásunkat. Az pedig nagyon sok különböző elemből tevődik össze: karmikus háttér, nemzetiség, kultúra, nemi hovatartozás – és még sok egyéb. De ezek mind változók. Legközelebb már más lesz a szereposztás, mint ahogy az előző életünkben is más volt. Ez mind meg fog változni. Ha tehát meg akarjuk találni a valódi önazonosságunkat, akkor fel kell adnunk ezt a hamis énképet és ki kell bontakoztatnunk a valódit.

De mi a valódi identitásunk? Elég, ha azt mondom: ‘Én egy önfeledt szikra vagyok.’? Nem, ez túl mindennapi válasz. ‘Ki vagy te?’ ‘Egy szikra vagyok’. Nem, nekünk konkrét válaszra van szükségünk. Mert ki fogja felépíteni az egyéniségünket és kialakítani az identitásunkat? Egy szobrászmester. Egy igazi tanítvány azt fogja érezni, hogy: ‘Bármi is vagyok, az a tanítómesterem alkotása. Bármim is van – barátaim, dzsapám, lelki eszményeim, testvéreim, az életem, praszádam, a mindennapi kenyerem – mind a mesteremtől kaptam. Én a tanítómesterem teremtménye vagyok. Nem saját magam vagyok. Én vagyok ő – bizonyos értelemben. Egy része vagyok.’

Ez az egyik módja a lelki személyiségünk kibontakoztatásának, valamint annak, hogy megragadjuk az emberlét adta lehetőséget és megvalósítsuk ezt a lelki identitást. Ez az elején egy nagyon jó lelki cél és nagyon jó törekvés – megtalálni önmagunkat. Egyetértetek ezzel?

Egyszer egy bhakta ezt mondta nekem: ‘Az elmúlt huszonöt évben magamat kerestem, de nem nagyon találtam meg. Hol találhatom meg saját magam?’ Ez azt mutatja, hogy ez a feladat, hogy megtaláljuk önmagunkat, jóval meghaladja az átlagos képességeinket. De ha a tanítómestereink szolgáiként és az isteni szolgálat részeként azonosítjuk magunkat, azt hiszem az elégedettséggel tölthet el bennünket. Ez egy menedék, egy kunyhó, amit a nagy Himalájában találtok. És akkor, amikor otthon vagytok, egyre jobban ki tudjátok alakítani a valódi lelki személyiségeteket- ez gyakorlás kérdése. Majd azt mondhatjuk, hogy ami fontos a tanítómestereinknek, a feljebbvalóinknak – az nekünk is fontos lesz. Ez tehát egy másik módja a fejlődésünknek és a lelki célok lelki törekvések megszerzésének. Ha megvan ez a kezdeti lelki célunk – megtalálni a lelki identitásunkat és megvan a következő lépés is – integrálódni és azonosulni a lelki példákkal, akkor elkezdhetjük megvizsgálni a kérdést: hogyan érhetjük el a lelki céljainkat. Mert ha már van egy lelki célunk, egy gyakorlatunk és egy folyamatunk, akkor tovább kell kutatnunk, hogyan végezzük megfelelően a lelki életet.

Mert a ‘Hogyan érhetem el a lelki céljaimat?’ kérdés valójában azt jelenti, hogy ‘Hogyan gyakoroljam megfelelően az istenszeretetet? Tudom-e gyakorolni az istenszeretetet?!’ Nem tudom. Talán jön a hullám, ami elmoshat engem. Mert a bhakti független bármi mástól, kivéve önmagától. Nem tudod befolyásolni. A bhakti második tulajdonsága, hogy nagyon erős. Tehát valahányszor lelki gyakorlatot végzünk, az nagyon erőteljesen hat ránk. A harmadik jellemzője, hogy soha nem érthetjük meg, hogyan működik. Ez egy misztikus folyamat, ami valahogyan működik. Pontosan úgy, ahogy a legtöbb ember nem érti, hogyan működik a mosópor, de hatásos. Ugyanígy, ha a bhakti-jógát gyakoroljuk, akkor az hatni fog ránk. Ez misztikus! Soha nem tudod, hogyan, de mégis megtörténik. És a negyedik jellemzője az: hogy ellenállhatatlan – szerencsére, mert mi az ellenállásban nagyon jók vagyunk. De szerencsére ez az isteni hullám ellenállhatatlan.

Ez tehát az egyik módja annak, hogy elérjük lelki céljainkat – hogy teljességgel átadjuk magunkat ennek a meghívásnak. Itt nem csak a józan eszünket kell használnunk, hanem annál többet! Mert a józan ész csak józan észhez vezet. Ez nem elég, valami többre van szükség, és ez meghaladja az emberi képességeket. Ez a lelki képesség. Tehát valójában a fiatalembernek a lecke elején igaza volt: ez nem elég! Nem elég egyszerűen jó emberré válni, hanem tudatosnak kell lennünk abban, hogy az ember Isten menedéke, Isten lakhelye. Ez a kezdet. Ekkor kezdünk el igazi emberré válni. És ekkor finomíthatod még jobban a lelki személyiségedet, a szerepedet ebben az isteni valóságban.

(folytatása következik)