Sharanagati

Lílávatár kérdése: Hogyan kombináljuk anyagi kötelességeinket a lelki meghódolással?

Tírtha Mahárádzs: Nos, a Gítá harmadik fejezete foglalkozik ezzel a témával. Ez a cselekvés művészetet. És ha esetleg nem találnál teljesen kielégítő választ a harmadik fejezetben, akkor tanulmányozd az ötödik fejezetet, mert annak a fejezetnek a témája a cselekvés tökéletessége az odaadásban. Meg kell tehát értenünk a cselekvés módját és működését, valamint be kell lépnünk a cselekvés misztériumába.

Általánosságban mondhatjuk, hogy cselekednünk kell, de nem szabad ragaszkodnunk a gyümölcséhez. Olyan ez, mint a lelki cselekvés alap elve: cselekedj, de ne ragaszkodj.

Különben Krsna azt mondja: „Ajánld fel mindenedet Nekem, amit birtokolsz, amire vágysz, amit áldozol, amit megszerzel – adj mindent Nekem. Mindig gondolj Rám, ajánld dandavatjaidat Nekem, imádj Engem.” Máshol pedig azt mondja: „Ha rendelkezel a kapcsolatnak és az odaadásnak azzal az igen mély hangulatával, és napi cselekedeteidet végezve sosem felejtkezel meg Rólam, tudatos vagy Rólam miközben a kötelességedet végzed, az a tökéletesség.” Ezért képezzük magunkat, hogy kapcsolatban legyünk, és rendelkezzünk a helyes látásmóddal.

És lehet, hogy nem látjátok Krsnát kékes formájában magatok előtt, de ne feledjétek, egyszer Sríla Prabhupád egyik tanítványa azt mondta neki: „Óh Prabhupád, amikor mantrázok kék ködöt látok magam körül.” és Prabhupád így válaszolt: „Folytasd a mantrázást, hamarosan eltűnik!” Nem szaladunk tehát ilyesfajta látomások, eredmények, stb. után. Hanem helyes látásmóddal kell rendelkeznünk, olyan megtisztult látással, hogy az Úr ne legyen képes elbújni a szemünk elől. És ha arra vágysz, hogy ilyen mély és intenzív legyen a kapcsolatod, hogyan tudna eltűnni a szemed elől?

Voltatok már szerelmesek? Óh, bocsánat, ez egy nagyon intim kérdés. Amikor szerelmesek vagyunk, csak egy személyt látunk. És még ha látunk is másokat, mindig őrá emlékeztetnek. Ez az igazi szerelem – amikor megfelejtkezel önmagadról, másokról, amikor csak egyvalakit látsz.

Értitek, amit mondok. Amikor annyira az isteni dolgokra fókuszálsz, akkor nem tud elbújni. De annak érdekében, hogy létrejöjjön ez a kapcsolat, nagyon erősnek és eltökéltnek kell lennünk gyakorlatainkban. Te jógát is oktatsz, igaz? Egy jógaoktató azt mondta tanítványainak: „Ha nem felejtkeztek meg az evésről és az alvásról, hogyan tudtok megfelejtkezni az ászanáitokról?” Amikor tehát a Legfelsőbb Úrra való gondolás természetes lélegzetünkké válik, és amikor a szíved pumpálása azt mondja: „Rá-dhá Rá-dhá Rá-dhá” hogyan tudnál megfelejtkezni róla? Lehetetlen! Bárhová mégy, bármit teszel, nem számít – ha megvan a kapcsolat, megvan a kapcsolat.

Ez nem egy olcsó dolog. Beszélhetünk róla, ismételhetjük, de valóban birtokában lenni – az más. „Rá-dhá Rá-dhá…” A jógik csak azt mondják „Szó-ham”. Ez minden, amit mondanak. Ami szintén magas szintű, de a mi szívünk így dobog: „Rá-dhá Rá-dhá”. Néhány szív így dobog: „Krs-na Krs-na”. A harmadik fajta: „Gau-ra Gau-ra” vagy „Gu-ru”.

A megfelelő módszert kell tehát alkalmaznunk, hogy megtisztítsuk tudatunkat, koncentráljuk figyelmünket, hogy megvalósított szintre jussunk. És elérhetjük ezt, két tulajdonunkat átadva – az életünket és a szeretetünket.