Sharanagati

Titkok… Hová rejted a titkaidat? Az élet és a létezés legnagyobb titkai a tiszta bhakta szívében vannak megírva. Mert valaki ott lakozik a tiszta bhakta szívében, és ez nem más mint Rádhá-Krsna. És Krsna szívében is lakozik valaki. Ez pedig a tiszta bhakta. Ily módon osztják meg a szívüket egymással. Ezért ha szeretetteljes kutatásba szeretnénk fogni a Legfelsőbb Úr iránt, ha azt a példát szeretnénk követni, akkor a tiszta lelkek szívében kell keresgélnünk. Praktikus szinten kicsit közelebb vannak hozzánk. De ha igazán szeretnél rájuk találni, hol kell keresned? Krsna szívében kell keresned. Ily módon osztják meg a legmélyebb és legtitkosabb helyet.

A szívben lévő teret „guhá”-nak is nevezik. Mit jelent ez? Rejtett, vagy titkos hely. És az a csöpp kis hely a szív legmélyén, oly hatalmas, olyan tágulékony, hogy maga Isten is belefér. Az ilyen hely nagyon drága és értékes! Mert ami értékes a számodra azt titokban tartod. Vehetsz egy nagy széfet, beépítheted a falba és az összes kötvényed, vagyonod és pénzed elrejtheted benne. Ez mégis semmi! Nem őrizheted meg túl sokáig. Mert ezek Laksmí déví befolyása, gondoskodása alá tartoznak, és ahogyan a hölgyek, Ő is amolyan „csanycsala ” típus, jön és megy, nem igazán állapodik meg egy helyen. Az anyagi vagyonunkat tehát nem tehetjük széfbe.

Az emberek azonban képességeik szerint különböző szinteken gyűjtenek vagyont. Mi egy bráhmana vagyona? Mértékletesség, bölcsesség, tudás… És egy ksatrijának? Erő, hatalom… Na és egy vaisjának? Neki a pénz, nagyon gyakorlatias! Mi a helyzet egy súdrával? Nem a szolgálat! Csakis az idő. Csak az idő amit gyűjtöget, és így lesz egyre öregebb és öregebb. Mert a szolgálat a vaisnava kincse. De ez már a legmagasztosabb szint, nem a legalsó. Még a bölcsességnél is magasabb. A tudásnál is. Mert szolgálatainkon keresztül fejezzük ki a szeretetünket; éppen ezért ez a legnagyobb vagyonunk.

Mindenki beazonosíthatja magát, hogy melyik szinten gyűjtögeti a vagyonát. Nos, a bhakták társaságában öregedtem meg… de semmi más. Ha csak a hónapokat és éveket gyűjtögeted, de semmi eredmény, az nem valami értékes gyűjtemény. Cselekedjünk képességeinkhez mérten.

A legnagyobb érték az odaadó életben az odaadás maga. Mert ha van odaadás még a hibák és hiányosságok is ékkövekké változnak. Mondjak egy történetet ezzel kapcsolatban? Hogyan következik be ez a csodás átalakulás?

Volt egyszer egy bhakta. Nagyon egyszerű gondolkodású személy volt. Azonban nagyon tehetséges és odaadó volt a prédikálásban, mások segítésében. Egyszer Gurudévája megkérte, hogy keressen meg néhány feljegyzést az asztalán. Megegyeztek: „Igen fiam, elviheted ezeket a jegyzeteket, tanulmányozhatod és tanulhatsz belőlük.” Egy kis idő múlva azonban a guru észrevette, hogy a bhakta sokkal többet vitt el, mint amennyiben megegyeztek. Néhány – úgyszólván – „titkos” feljegyzést és valamit, ami még csak készülőben volt mind összegyűjtötte. Amikor a guru rájött erre „Hé, a fiam elbitorolta a vagyonom” mindenképpen meg akarta fenyíteni, hogy megtanítsa arra, hogy ez így nem helyes. Hivatta tehát a bhaktát: „Gyere ide kedves fiam és meséld el hogyan történt? Elvitted, amiben megállapodtunk?” „Igen, elvittem” „Valami mási?” „Nos, igen…” „Miért vittél el többet, mint amiben megállapodtunk, ez így nem helyes. És tudod, hogy nem szeretem ha belenyúlnak a feljegyzéseimbe!!!” monda a guru felemelve a hangját. Ekkor azonnal könnyek jelentek meg a bhakta szemében. Ott ült a lelki tanítómester előtt és nem volt képes tisztán látni. A guru pedig megkérdezte: „Mit csináltál a feljegyzésekkel?” „Kiosztottam őket…” „Hogy tehetted ezt, te ostoba alak!!!” Bhaktánk könnyes szemmel válaszolt: „Csakis az elesett lelkek javára cselekedtem…” Mit mondhatott erre a lelki tanítómester? „Rendben fiam, csak csináld, amit jónak látsz.”

Ellopni a lelki tanítómester jegyzeteit nem valami udvarias dolog. És természetes, hogy a mester nem hagyja ezt szó nélkül. Azonban ha a tanítvány ilyen példás – hogy csupán az elesett lelkek kedvéért cselekszik – mit mondhat akkor a mester?

Lopni a lelki tanítómestertől NEM helyes. Nem az alapelvek szerint való. Azonban ha az odaadás elve szerint cselekszel, és az elesett emberek megmentéséért, javáért, felszabadulásáért teszed, akkor ez a hiba, vagy bűnös cselekedet dicső odaadó szolgálattá változik.

Mégis azt javaslom, ne kezdjetek el a mai naptól fogva a magasztos odaadó szolgálat nevében lopni. Mert ha az utasításokat követjük és megpróbálunk azok mélyére hatolni, a szolgálat ugyanazon intenzitását érhetjük el.

A titkokat tehát rejtve tartjuk. A bhakták általában nagy hírverést csapnak a hitük körül, Krsnával kapcsolatban, a guruval kapcsolatban, vagy bármiről, amit eddig megértettek. Ez azonban épp olyan, amikor csak egy kevés vajad van. Amikor vajas kenyeret szeretnél adni a vendégeidnek, vagy a fiadnak vagy lányodnak és van elég vaj, akkor semmi probléma. De ha csak kevés van, minél kevesebb van, annál többet kenegeted. Hasonló ez a lelki megértéshez: minél kevesebb van annál jobban osztogatod. Ez az újonc propaganda. Kevés tőke, nagy propaganda! Ha megnézed az igazán nagy lelkeket, ők általában rejtőzködnek, barlangokban élnek, vagy a dzsungelben. Vagy épp úgy cselekednek, mint bármelyik más egyszerű ember. És NEKED kell, hogy meglegyenek a szemeid ahhoz, hogy felismerd őket.

Tehát még ahhoz is alkalmasnak kell lenni, hogy titkunk legyen. Fel kell ismernünk a titkokat. Meg kell értenünk az értékét.

Itt most nagyon intenzív, odaadó a légkör. Ez mutatja, ez igazolja számomra azt, hogy van néhány titkotok. De nem akarok tapintatlan lenni, hogy kifürkésszem a titkaitokat. Tartsátok meg azokat magatoknak, és ápoljátok a szívetekben.