Calendar

May 2019
M T W T F S S
« Apr    
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
2728293031  

Sharanagati

Collected words from talks of Swami Tirtha




Xavier_smiling_Christ XV_bras

(Szvámí Tírtha 2013 májusában, Szófiában elhangzott esti tanításából)

Húsvét áldott napján jöttünk össze, hogy az élet győzelmét ünnepeljük a halál felett. Beszéljünk erről egy kicsit? Úgy vélem, hogy ez fontos, mert a halál valójában nem létezik. Bár néha nagyon félelmetesnek és valóságosnak tűnik, de igazából nem létezik. Mi nem a halálban hiszünk, mi az életben hiszünk. Az élet, az örök élet elve szolgál számunkra iránymutatásul. Ehhez képest semmi más nem lényeges. Először mélyen meg kell értenünk, hogy örök lelkek vagyunk, a Legfelsőbb energiájának elkülönült, egyéni részecskéi. S ahogy Istent nem kötik korlátok és örök, mi ebből a szempontból osztozunk a tulajdonságain. Mi is örökké létezünk, de a mi erőnk és a mi kiterjedésünk korlátok között mozog. S sajnos egy rendkívül nehéz korban élünk – a hanyatlás korában. Tehát még ezek a csekély képességeink is fogyatkoznak. Azelőtt az embereknek szélesebb és mélyebb volt a megértésük, ma azonban nagyon gyenge és nagyon sekélyes a felfogásunk. Még azt is elfelejtjük, hogy örök lelkek vagyunk. Ennél fogva az első lépés a lelki utunkon az, hogy ráébredünk: nem vagyunk mulandóak, nem változunk. Ami változik, az csak a felszín, mélyen legbelül maradandóak és örökkévalóak vagyunk.

Erre mondhatjátok, hogy:’Hogyan tudom megváltoztatni a jellememet? Hogy tudok megszabadulni a rossz szokásaimtól? – ha nincs változás.’ Nem; csak fel kell elevenítenünk az eredeti, alapvető lét- és tudatállapotunkat. Először mélyrehatóan és alaposan meg kell értenünk, hogy örökkévalóak vagyunk. Másodjára meg kell békítenünk az értelmünket – mivel állandóan különféle intellektuális hatások zavarnak meg bennünket. Azonban még ha nagyon rátermettekké is válunk szellemi tekintetben, az nem a lélek boldogsága. Ezért végül meg kell találnunk szívünk és lelkünk boldogságát.

Tehát a hanyatlás korában élünk, s a mai áldott napon egy, a művészet történetéből vett példával szeretném nektek illusztrálni ezt a hanyatlást Mi a kereszténység fő szimbóluma?

Válasz: A kereszt.

Szvámí Tírtha: Helyes. S üres ez a kereszt? Van valaki a kereszten, ugye? Tehát a kereszténység fő szimbóluma a feszület – Jézus a kereszten. Nem tudom, hogy van ez a pravoszláv ikonográfiában, de ha megvizsgáljuk a nyugati keresztény feszületeket, a korai századokban a megfeszített Jézust mosolygó arccal ábrázolják. Az arca nem megtört, nem a totális fájdalom és szenvedés jeleit mutatja, nem – boldog, örömteli hangulatban van. Hogy van ez – a keresztrefeszítés vidám esemény lenne? Ha elképzeled, hogy téged feszítenek keresztre – az azért nem tűnik olyan könnyűnek. De mi volt a szimbólum a kezdeti időkben? A mosolygó arcú Úr Jézus a kereszten, s a kereszt metszéspontja melyik csakra helyére esett? Oda, ahol a szívcsakra van. Tehát a megfeszített Úr, Isten fia ezt hirdeti:”Nyitva áll a szívem számotokra. Kérlek, jöjjetek, az örök életre akarlak ölelni benneteket! Ezért volt boldog – mivel készen állt szolgálni mindazokat, akik készek voltak követni Őt.

Aztán telnek-múlnak az évszázadok, és fokozatosan azt látjuk, hogy Jézus egyre lejjebb csúszik a szívcsakra helyétől. Ma Jézus függ a kereszten, s a kereszt metszéspontja már nem is a koronacsakrájánál van, hanem a feje fölött. Ez mutatja az emberek megértésének a hanyatlását. A feltámadás boldogsága helyett, ma csak a szenvedést látják. Nyomon követhető a szimbólum átalakulása: a kereszt eleinte meghívás volt az örök életre, ma meg a teljes megsemmisülés félelmetes emlékeztető jele. Látszik a különbség?

De mi a vaisnavák legfőbb szimbóluma? Olyan sok van, hogy nehéz egyet kiemelni, de mondjuk a táncoló Maháprabhu vagy a fuvolázó Krsna. Nagyon sok boldog szimbólum van a mi tradíciónkban. Kérlek benneteket, hogy vigyázzatok, nehogy a boldog szimbólumok félelmetes emlékeztető jelekké váljanak!

 

 



Leave a Reply