Sharanagati

(Szvámí Tírtha, 2017.05.11-i délelőtti szófiai tanításából)

(az előző pénteki tanítás folytatása)

A kígyókról a Csaitanja-csaritámrta is említést tesz, mely így hangzik: Éppúgy, mint a szerelmi kapcsolatokban – ha egy fiatal lány és fiú közel kerül egymáshoz, nagyon hamar szeretetteljes viszony alakul ki közöttük, ami hullámzó lesz, akár a kígyó mozgása. Kedveseim, jobb, ha rezdületlen tudatú jógikká tudunk válni, mintsem, hogy el kelljen viselnünk a hullámvölgyek változékony pillanatait. Ennek a szerelemnek kanyargós az útja. Úgy hiszem mindannyiótoknak van erről tapasztalata. Nem? Nem is értitek? Talán beszéljünk még többet erről? A bhakti jógába belefogva hamar megértjük, hogy az anyagi szenvedésnek és boldogságnak nincs köze az Abszolút Igazsághoz. Tehát jobb, ha elviseljük ezeket az anyagi világbéli tapasztalatokat és megpróbálunk az isteni szintre koncentrálni.

Viszont, ha az istenszeretetnek szenteltétek magatokat, arra is ugyanaz jellemző, hogy ez az út kanyargós; néha találkozik az Isteni Pár, máskor pedig elválásban van. Olykor látszólagos nézeteltérés van Rádhá és Góvinda között, de csak a lelki íz fokozása miatt. Éppúgy, mint amit már korábban megértettünk, hogy az ellentétek fokozzák a szépséget. Viszont kérlek, ne hivatkozzatok erre majd akkor, amikor nézeteltérésbe kerültök a lelki elöljáróitokkal: „Ó, Gurudzsí, az ellentétek növelik a szépséget, tehát nem szeretném azt tenni, amit kérsz”. Kérlek ne idézzétek ezt majd akkor nekem!

Paramánanda kérdése: A kígyóval kapcsolatban: tudnál mondani valamit Kálija kígyóról?

Szvámí Tírtha: Kálija, egy mérges kígyó, aki megpróbált elrejtőzni a Jamuná folyóban, megmérgezte annak vizét. Viszont mindezen kellemetlenségeknek az volt a célja, hogy elérhesse a felszabadulást. Nagyon méltóságteljes személy volt, akivel a családja, a kígyó hölgyek is együtt tartottak. És az történt, hogy Krisna épp ott ugrott bele a folyóba, ahol az óriáskígyó rejtőzködött, így hát mindenki megrettent – a méregtől és a veszélytől féltve Krisnát. Majd, amikor azt látták, hogy a kígyó Krisna nyakára tekeredik, próbálva megfojtani Őt, majdnem mindenki szörnyethalt a parton. Tehát, ha egy ellenséges erő támad a Legfelsőbbre – bármilyen erő, amitek csak van – az problémát fog okozni. És természetesen úgy tűnt, hogy a kígyó legyőzi Krisnát, de erre Ő hirtelen elkezdte kiterjeszteni magát és ily módon sikerült kicsúsznia Kálija kígyó szorításából. Ekkor, ez a nagyon tragikusnak látszó jelenet, a szépség színterévé vált – amikor is, a mi kedves Krisnánk táncra perdült. Egy tánchoz általában bálteremre vagy táncparkettra van szükség, most viszont Kálija csuklyája szolgált táncparkettül. A kígyónak megszámlálhatatlan mennyiségű feje volt, melyen gyönyörű, értékes drágakövek voltak. Ily módon a feje, a felajánlandó drágakövekkel együtt szolgálta Urunk lótuszlábait. Ebből azt láthatjuk, hogy még a Krisnától kapott büntetés is művészi szépségű, mellyel megmentette szeretteit és művészi módon büntette meg a kígyókirályt.

Természetesen ennek a táncnak többféle értelmezése van. Például, hogy Ő végül is nem a kígyót akarta megbüntetni, hanem a csodálatos táncát szerette volna megmutatni valakinek a parton. Ez pedig nem teljesen Kálija kígyóval kapcsolatos, hanem inkább az istenszeretet zegzugos útjával. Más, egyéb nem biológiai jellegű hozzászólás?

Mádhava-szanginí: A hindu filozófia megemlíti, hogy a kígyó a vágyakat és kívánságokat is jelképezi. Tehát, amikor Krisna valahol ezeken táncol, az azt jelenti, hogy szabályoznunk kell a kívánságainkat és a vágyainkat. Krisna pedig megmutatja hogyan irányíthatjuk a vágyakat a táncon és a szépségen keresztül.

Egy másik fajta megközelítésben, a kígyó Kámadévával is kapcsolatba hozható.

Szvámí Tírtha: Nagyon köszönöm, éppen ezt szerettem volna mondani. A szerelmes, a szenvedélyes vágyakat leginkább Kámadéva testesíti meg, ugye?! És ha Krisna távol van tőlünk, akkor Kámadéva van nagyon közel, viszont, amikor Krisna van közel, akkor Kámadéva elrejtőzik, és elmenekül.