Sharanagati

Habár a Bhagavad-gítá egy nagyon szent és magas szintű irodalom, mégis a Védikus írások rangsorában ez tartalmazza az elemi, alap szintű információkat, amit meg kell értenünk annak érdekében, hogy tovább haladhassunk tanulmányainkban. A Bhagavad-gítá gyakorlatilag leírja, hogy van Isten. Ez nagyon fontos tudás, tudomány. Mert a Kali-jugában minden azt mondja, hogy az istened – ha egyáltalán létezik isten – te magad vagy, vagy a pénz; lelki tanítómestered a televízió, hallgass leckét minden este órákig, stb. stb. Szilárdan ki kell jelentenünk tehát: van Isten! Ezt meg kell értenünk a Bhagavad-gítából: van Isten, van lélek, van kapcsolat.

De milyen is Isten, kicsoda Ő igazából? Ezt a Srímad Bhágavatamból érthetjük meg. És még nem értünk a kinyilatkoztatott írások rangsorának végére. Mi a következő fázis? Igen, ez a Csaitanja-csaritámrta, amely leírja, hogyan legyünk jó bhakták. A végére értünk? Valószínűleg nem, mert ott a Bhakti-raszámrta-szindhu, mely az isteni érzelmek tudománya. És sok bhakta azt gondolja: „Ez a csúcs!” De valójában Sríla Rúpa Gószvámí sok könyvet írt. A Bhakti-raszámrta szindhu azt jelenti: „Az istenszeretet érzelmeinek óceánja” – óceán, az Isten felé irányuló érzelmek olyanok, mint az óceán! De ez a hatalmas óceán még nem a kinyilatkoztatott írások vége, mert a Bhakti-raszámrta-szindhu után jön az Uddzsvala-nílamani[1]. És akkor azt gondolhatod, hogy az Uddzsvala-nílamani a történet vége.

Rúpa Gószvámí a szampradájánk sásztra-guruja, és azt mondhatjuk, hogy az Uddzsvala-nílamani az egyik legfőbb műve. Mégis vannak más mesterek is a gószvámík között. Ott van például Raghunáth dász Gószvámí. Azt mondhatjuk, hogy a gószvámík között ő volt a rasza-guru. Egyik könyvének címe: „A bánat bokrétája”. Vilápa-kuszumándzsali – ez a szanszkrt címe. Mutassatok nekem egy másik vallást, ahol van ilyen szent könyv, melyet úgy hívnak, hogy Vilápa-kuszumándzsali!

És aztán lehet, hogy azt gondolod, hogy itt a vége, ez a csúcs. Ha azonban ellátogatsz Szanátan Gószvámí szamádhijához Vrndávanban, találsz majd ott egy kis kődarabot, olyat, mint ez – ez a sásztrák szamádhija. A szamádhi az a kápolna, melyet a holtest maradványai felé építenek. A gószvámík írtak néhány könyvet, melyek olyan magas szintűek, hogy elásták azokat. Nem tartozik a nagyközönségre.

Hol van tehát szentírásaink vége? Teljes meghódolás – mert ha ellátogatsz egy kápolnába, egy eltávozott személy nyughelyére, mit teszel? Tiszteletedet ajánlod. Ebben a szamádhiban van elrejtve a gószvámík néhány könyve. Ebből megérthetjük, hogy a bhakti egész folyamata – az első lépéstől a végéig – arról szól, hogy ajánljuk tiszteletünket.