Sharanagati

Collected words from talks of Swami Tirtha




(Szvámí Tírtha 2017. 09. 30-i szófiai esti tanításából)

Olvassunk tovább Sríla Srídhar Mahárádzstól, hiszen ez a legjobb program így szombat estére; mi mást is tehetnénk? Egy nagyon fontos téma következik: „A vezetés”.

„Érdekelne, hogy miről ismerhetem fel a gurut, a sásztrát és a szádhut?” Ez a tradíciónk Szentháromsága. Szerencsések vagyunk, hiszen a tradíciónk nagyon gazdag, sok Szentháromságról lehet ismeretünk, esetleg tudnátok említeni néhányat?

Hajagríva: Brahmá, Visnu, Siva.

Harilílá: Szat, csit, ánanda.

Más: Hari, guru, vaisnava.

Prémánanda: Rádhá, Krisna, Gurudév.

Szvámí Tírtha: Vagy Maháprabhu és Rádhá-Góvinda.

Pavitra: Dzsagannáth, Baladév, Szubhadrá.

Szvámí Tírtha: Rúpa, Szanátan, Raghunáth. Madan-móhan, Góvinda, Gópínáth. Milyen sok Szentháromság! De a guru-sásztra-szádhu nagyon alapvető és nagyon fontos.

„Megerősítést kapunk a szívünkből, a belső meggyőződésünkből. Követnünk kell ezt a nyomot, hiszen ez vezetett el minket a gurunkhoz. A guru minden együttesen. De ki vezetett el a gurumhoz? Ez egy belső érzés volt, egy belső vezető. Semmi mást nem szerettem az életembenben, inkább ezt a tanácsot követtem. Sokan nem szívesen jönnek ide és nevetségesnek tartják ezt az egészet, engem mégis mi hozott el ide? Nem tudom elutasítani ezt a belső érzést, ezt a tudatosságot és őszinteséget. Ezért ez egy nagyon fontos tényező, végső soron ettől a belső tudatosságtól kell leginkább függenünk. Amikor útmutatást gyűjtök a szentírásokból vagy egy szádhu útmutatásaira bízom magam, az egyetlen dolog, ami elvezet oda az a belső beleegyezés, a belső barátom. Ha ez nem lett volna, ma nem lennék itt. Valójában sokan nem érkeznek meg. Mégis engem ki hozott erre a helyre?

Az, aki tényleg szeretné a valódi jóságot, nem téveszthető meg. Ha valaki valóban keresi az igazságot, sosem téveszthető meg. Krisna azt mondja: ‘Kedves barátom, aki őszintén vágyik az igazságra, azt sohasem éri balszerencse. Ha látszólag mégis valamilyen szerencsétlenség éri, csak azért történik, hogy javítsa helyzetét a fejlődése érdekében.”

Azt hiszem ez egy nagyon fontos kérdés: hogyan ismerhetjük fel ezeket a szent információ forrásokat? Hogyan ismerhetjük fel az igazságot? Néhány éve azt éreztem: ‘Igen, most már értem!’ De mit fogtok holnap mondani? ‘Sajnálom, ez nem az volt.’ Másnap ugyanazzal a szilárd meggyőződéssel fogjátok mondani: „Tegnap még nem tudtam, de ma már biztosan tudom!” Azt hiszem, hogy sok életet pazaroltunk el ezzel – amikor annyira meg vagyunk győződve, majd kiderül, hogy hamis a meggyőződésünk.

Mégis kell lennie valaminek, ami segít megtalálni a valóságot. Mi az? Srídhar Mahárádzs nem azt mondta, hogy „Ez vagy az, vagy talán valami más…” – nem, rögtön azt mondta: “Túl a Szentháromságon van egy negyedik elv – a szíved, a belső beleegyezésed”.

Ezzel egyetértetek, látom, hogy mindenkinek tetszik. De a feltételek csak ezután következnek, de mik is ezek? “Aki őszintén vágyik a jóra, az igazság valódi keresője” – az ilyen személy támaszkodhat a belső útmutatásra, a szívére. Viszont, amíg nem tartunk itt… Nincs más forrás, amiben bízhatnánk; nagyon tisztának és őszintének kell lennünk ebben a kutatásban, ahogyan a vágyainknak is, hiszen, amíg nem érünk a végéhez, létezésünk fordulópontjához, addig mindig becsaphatjuk magunkat.

(folytatása következik)



Leave a Reply