Sharanagati

Collected words from talks of Swami Tirtha




Naimisharanya (1)

(Szvámí Tírtha 2016. 08. 23-i ludastói esti tanításából)

(az előző pénteki tanítás folytatása) 

Nos, eddig tartott a Bhágavatam bevezetője, most pedig jöjjön maga a történet.

naimisé ‘nimisa-ksétré
rsayah szanakádajah
szatram szvargája lókája
szahaszra-szamam ászata
[1] 

„Hajdanán egy szent helyen, Naimisáranja erdejében a bölcs Saunaka vezetésével a nagy szentek hatalmas, ezer évig tartó áldozat bemutatására gyűltek össze, hogy elégedetté tegyék az Urat és híveit”.

Így kezdődik a történet. Észak-Indiában található egy szent hely, melyet Naimisáranjának, Naimisa-áranjának hívnak. Mit jelent az áranja? ‘Erdőt’. S mi a jelentése naimisának? A nimisa szóból származik, mely olyasmit jelent, mint a ‘pillanat’. Így tehát a Naimisa jelentése ‘pillanat, szemhunyásnyi idő’ – így együtt olvasva tehát ‘A Szemhunyásnyi-erdő’. Milyen különleges hely is ez a Szemhunyásnyi-erdő? Egy erdőnek több száz évre van szüksége a kialakulásához, hogy terjedelmessé válhasson! Akkor, mégis hogyan lehetséges, hogy ezt ‘Szemhunyásnyi-erdőnek hívják’? Meglehetősen szokatlan elnevezés! Miért hívják így és miért éppen ezen a helyen gyűltek össze a szentek? Azért, mert valójában ez az erdő az, ahol megvalósulhat az időugrás. Igen, időugrás, több ezer évre visszamenőleg! Ez az a hely, ahol átléphetitek az idő korlátait, ahol túlléphettek a korlátozott időn és elérhetitek az örökkévalóságot.

Tehát ez egy nagyon különleges hely, ahol legyőzhető az idő korlátja, s ezért gyűltek össze egy áldozat bemutatására. Milyen áldozatról is van szó? Talán olyanról, amikor fél óra elteltével mindenki kezdi kényelmetlenül érezni magát? Most már 20.50 van és már meglehetősen kényelmetlenül érzitek magatokat ezen a mai összejövetelen, áldozaton, míg az említett szentek egy ezer évig tartó áldozatra gyűltek össze. Csak képzeljétek el, a mi összejövetelünk három napos, míg ők egy ezeréves távlatban gondolkoztak. Hogyan tudtok megvalósítani egy ezer esztendeig tartó áldozatot? Nagyon egyszerűen – vagy egyedül ültök itt ezer esztendeig, vagy pedig találtok még 999 társat ehhez és akkor csak fejenként egy évet kell itt ülnötök.

Ez nem vicc, mert a lényeg, a legfontosabb az áldozat! Ez volt a céljuk, ezért gyűltek össze. S mi a mi célunk? Az áldozathozatal. Ők több ezer évvel ezelőtt gyűltek össze; a mi összejövetelünk most van – de a cél, a szellem ugyanaz. Majd visszaugorhatunk az ő idejükbe, megidézhetjük ugyanazt a légkört, hangulatot, amit ők megtapasztalhattak. Ezért magunknak kell végrehajtanunk ezt az áldozatot. S mi volt a közvetlen célja ennek az áldozatnak? Az Úr és bhaktáinak az elégedetté tétele. Tehát, ha mi is ugyanazért a célért cselekszünk, az azt jelenti, hogy mi is ott vagyunk velük Naimisáranja erdejében.

Azt hiszem ez nagyon szép tárgya a meditációnknak, elmélkedésünknek, hogy visszautazzunk az időben és hogy lélekben emelkedhessünk. S nem csak arról van szó, hogy visszautazunk az időben, hanem hogy egy lépéssel közelebb kerülünk az örökkévalósághoz, az örök értékekhez, hogy túllépjük az idő korlátait.

 

1. Srímad Bhágavatam 1.1.4.



Leave a Reply