Sharanagati

(Szvámí Tírtha 2017. 01. 06-i szófiai esti tanításából)

(az előző hétfői tanítás folytatása)

„Krisna alászállásának további célja, hogy rásza-lílá kedvtelésének hódoljon. A megszemélyesült upanisad-mantrák lemondásokat végeztek, zengték a gópál-mantrát és a káma gájatrít, annak érdekében, hogy gópikká váljanak. Ezek recitálásával a következő életükben gópikká válhattak. Úgy váltak ismertté, mint upanisadcsárí-gópík és Krisna szeretteivé fogadta őket. A bhakták két csoportja ismeretes, az egyik, akik zengik a mantrákat és a másik, akik lemondásokat végeznek és Krisna mindkét csoportot elfogadja. Az egyiket csoportos, a másikat nem csoportos bhaktáknak hívják. Ezzel a történettel láthatjuk, hogy ezek a mantrák nagyon magas szintűek és erősek. Ne hanyagoljátok el őket.”¹

A Krisna könyvben találtok egy fejezetet az upanisad fohászairól. Az upanisadok a titkos tanításai az egész Védikus tradíciónak. Ez a Védánta, véda-anta, azaz a védikus bölcsesség legfelső koronája. Tudjátok az upanisadok – az értelmezésemben – nagyon érdekesek, mégis alapvetően száraz filozófia. Képzeljétek el magatokat, mint száraz filozófia. Egyértelműen szükséges néhány fohász ennek a korrigálásához. Ez volt az upanisadok, a titkos tanítások, a védikus tudomány legfontosabb részének a célja – még bensőségesebb kapcsolatba kerülni a Legfelsőbbel. Ugye milyen tanulságos? Nem a filozófia vagyunk, nem vagyunk ilyen magas szinten, de ezt a hibát orvosolnunk kell valahogy. Fohászkodnunk kell, hogy bensőségesebben tudjunk kapcsolódni a Legfelsőbbhöz.

Az upanisadokat tehenekhez hasonlítják, a Gítá nektárja pedig a teje ezeknek a teheneknek. Krisna a fejőslegény, aki kifeji a tejet, Ardzsuna a borjú a rsi-munik pedig az érzékeny élvezői a tej nektárjának. Szerintem ez nagyon-nagyon gyönyörű. A legrejtettebb, legtitkosabb része a Védáknak olyan, mint egy kívánságteljesítő tehén, amely tejet ad és valaki átadja nekünk ezt a tejet, az esszenciát. Ő Krisna, mert Ő adja át a Gítá üzenetét. Mindazok, akik élvezhetik ezeket a nektári tanításokat nagyon bölcsek és emelkedettek. Ilyen módon fejleszthetjük az életünket – ha magas céljaink és nagyon jó lelki gyakorlataink vannak.

Hadd említsek egy lényes verset az upanisadokból:

púrnam adah púrnam idam
púrnát púrnam udacsjaté
púrnaszja púrnam ádája
púrnam évávasisjaté²

“Teljes amaz – teljes emez;

Teljességből teljesség lesz.

Teljesből teljest elvéve,

megmarad, ím teljessége.”

Nem számít mennyi teljes részt vesznek el ebből az eredeti teljes tökéletességből, a tökéletessége nem lesz kevesebb. Tehát: teljes amaz, teljes emez; végtelen számú teljest elvehettek az eredeti teljességből, az attól még teljes marad.

Látom nagyon izgatottak vagytok, de azt mondom, ez nagyon jó; ez mindent megmagyaráz a teremtéssel kapcsolatban. Isten kifürkészhetetlen, kiáradhat, teremthet, bármi hozzá tartozót megoszthat teljes és tökéletes formájában – anélkül, hogy csökkenne a teljessége. Ez csodálatos! Isteni! Nincs más szó erre – csak ez: Isteni!

Vegyünk most másik három szót az upanisadokból – raszó vai szah³, „Ő maga a rasza”. Ennyi bonyolult filozófia után keressük a létezés végső célját – ez a harmónia, a szépség és a boldogság. Rasza – a lényeg. Az életnek e lényeges része Ő. Raszó vai szah – A rasza Ő maga.

Természetesen az upanisadok jelentőségteljes mondatokat, mondásokat tartalmaznak, ezek a mahá-vákják. Ha a mahá-vákjákat tanuljátok, láthatjátok ezek mindig a lelki lényegről tanítanak, a lelki azonosságról. A végső konklúziónak vehetjük ezt – raszó vai szah. A rasza Ő maga.

(folytatása következik)

¹Felolvasás a Gurudév c. könyvből

² forrás: Ísa-upanisad invokáció, Brhadáranjaka-upanisad 5.1.1.

³ forrás: Taittiríja-upanisad 2.7.1.