Sharanagati

Mi a szabadság? Amíg az illúzió varázsa alatt élünk, azt gondoljuk, hogy az a szabadság, amikor azt tesszük, amit akarunk. Legyen bármely szeszélyes is, amit szeretnék, csak megyek és megteszem, ez az én szabadságom. Nagyon veszélyes, ha ezt a hozzáállást még valami filozófiával is kombinálod. Rága-márga… De csak a déhát szolgálod! Ez a totális mély illúzió. A spontán odaadás nevében – ez óriási hiba. Meg kell hát tanulnunk, hogy mi az igazi szabadság, és ha ezt a helyzetet a felhőhöz és a naphoz hasonlítjuk, akkor nincs igazi megértésünk a szabadságról, mert megértésünk befedett. A szabadságnak vannak bizonyos szabályai; és ezeket követnünk kell, máskülönben nem jön el a várt szabadság. Bizonyos értelemben mondhatjuk tehát, hogy a szabadság korlátozott. De ez a korlátozás egy szélesebb körű szabadság szintjére visz minket.

Akkor mi a szabadság? Meg tudjátok határozni a szabadság definícióját? Általában mit mond a filozófia vagy a tudomány a szabadságról?

Ez a választás szabadsága. Aztán beszélnek a cselekedetek szabadságáról. Majd az akaraterő szabadságáról. Igazából nem beszélhetünk a cselekedetek szabadságáról, mert oly sok minden által vagyunk korlátozva, nem cselekedhetünk úgy, ahogy szeretnénk; de a gondolataid és az akaratod szabad. Valószínűleg nem fogod felismerni; mégis az akaraterő szabadsága szélesebb, mint a cselekedetek szabadsága. Mások azt mondják, hogy a szabadság az ember elismert szükséglete. Ez ugyan arra utal, hogy a szabadság korlátozott, mégis, olyan elegáns megfogalmazásban, hogy az emberek általában egyetértenek vele.

Szabadságunk tehát egy kapcsolat. Szabadságunk az anyagi kapcsolatok által korlátozott. De láthatjuk, hogy a lelki kapcsolatok által nyílik meg.

Az emberi lények héj szerkezetűek, rétegesek, abban az értelemben, hogy hogyan ismerik fel szabadságukat és képességeiket. A belső, legkisebb kör a megnyilvánult képességek – amiket már elért. A következő, nagyobb kör a képességei. Igazából képességeink alatt dolgozunk. Többre lennél képes, mint amit megteszel. Aztán még egy kör, az úgymond kötelességek. Ez azt jelenti, hogy keményen kell dolgoznunk, hogy teljesítsük kötelességeinket. Mindeközben megtalálod azt is, hogy miben vagy hozzáértő – a kötelesség és a képességeid között. De a legnagyobb kör a szabadságod. És ezt a szabadságot az isteni kegy által lehet elérni, mint objektív elv, és a meghódolásunk által, mint szubjektív közreműködés. A legkisebb belső kör tehát – úgy is mondhatjuk, hogy a cselekedeteink – amit most teszel. A nagyobb kör, amint megtehetsz, amit elérhetsz. Az első volt a megnyilvánult kötelesség; a második a képesség. Azt hiszem ez egyértelmű. Többre vagyunk képesek, mint, amit csinálunk. Hogyan nevezzük ezt? Ez volt a képesség – amit megtehetnénk. A harmadik a kötelesség, amit meg kéne tennünk. És e kettő között kell megtalálnunk a kompetenciánkat. Mi más van még? A szabadság, a legszélesebb kör. És másként is tekinthetünk erre a szabadságra – mint az Úr invitálása. Egy bizonyos misszióra vagy meginvitálva.

Azért, hogy egyik platformról a másikra juthassunk, igyekeznünk kell, tennünk kell érte. Az aktivitástól a képességig, le kell győznünk a lustaságunkat. A képességtől a kötelességig, ki kell szélesítenünk megértésünket és több felelősséget kell vállalnunk. Mert ha megértem, hogy mi a kötelességem, az azt jelenti, hogy több felelősséget is vállalok. És hogyan ugorjunk a kötelességtől a szabadságig? Az odaadás által. Az első volt tehát az aktivitás, legyőzni a lustaságot; a második volt az értelem – megértés és elfogadás, légy felelősségteljesebb; a harmadik pedig, a szabadugrás, az odaadás – ez úgymond az érzelmi út. Legközelebb, ha elmegyünk ehhez a három tóhoz, megfürödhetünk mind a háromban; először – hogy megszabaduljunk a lustaságtól, szat, aktivitás; másodszor – hogy kiszélesítsük a megértést, szellemi fürdő, csit; a harmadik pedig az érzelmi fürdő – hogy minden korlátozástól megtisztítsuk magunkat, még a kötelességekétől is, és eljussunk a szabadsághoz – ánanda. Szat-csit-ánanda.

Azt hiszem egyértelmű: légy aktív, légy intelligens és légy alázatos. Akkor eléred a szabadságot. Ha tehát szeretnénk megérteni, beazonosítani a szabadság szabályait, akkor itt vannak: intelligens és alázatos tevékenység.

Kripádhám kérdése: Alkalmazható ez a természet három gunájára?

Tírtha Mahárádzs: Ha nincs elég megértésed, az egyértelmű, hiányában vagy a megértésnek, tamaszikus hatás. Természetesen akadályozza az aktivitásod is, de néha a bolondok is nagyon aktívak, ami még veszélyesebb. De itt a jelen helyzetünktől a képességeinkig több csit-re van szükségünk. Persze mindig több csit-re van szükségünk, szat-csit-ánanda, mindhárom folyamatosan jelen van; az egyik lépésnél az egyik dominánsabb, a másiknál a másik. Aztán mondhatjuk, hogy ahhoz, hogy legyőzzük a tudatlanságot több csit-re van szükségünk. A tudatlanság a lustaságot is magában foglalja. Ahhoz, hogy megtaláljuk a cselekedetek megfelelő útját aktivitásra van szükségünk, okos aktivitásra. És ahhoz, hogy megtaláljuk a kiutat az anyagi kuszaságból, megtisztult szattvára van szükségünk. Mi volt tehát a definíció? A szabadság intelligens és alázatos tevékenyég.

Néhányan azt mondják, hogy ki kell hoznunk a maximumot ebből az életből. Ha a gunákról beszélgetünk ez milyenfajta megközelítés? Radzsaszikus. Mások azt mondják: „Ah, hagyjatok csak minket aludni”, teljes mértékben a lehetőségeik rabjai; és melyik ez a típus? A tamaszikus. Ha valaki a maximumot szeretné elérni, az radzsaszikus, ha valaki a minimumot az tamaszikus. Akkor mi más van még? Az optimum és ez szattvikus. És ha ezt az optimumot felajánlod Krsnának, az az odaadás, a suddha-szattva. Próbáld mindig megtalálni az optimális megoldást.

Kripádhám: Hol van az odaadás ebben a szabadságban?

Tírtha Mahárádzs: Nos, úgy érzem, hogy az „intelligens és alázatos tevékenység” az „odaadó és gyakorlati szolgálat” egy másik megfogalmazása. Nem támogatom azt az elképzelést, hogy először elérünk valamit és aztán leszünk bhakták. Mert vannak, akik így gondolkodnak. Mégis, Sríla Srídhar Mahárádzs elutasította ezt. De még a kezdeti pontban is, ahol most vagyunk, korlátozott aktivitásunkban, adjuk hozzá az odaadást – hogy a karmából karma-jóga válhasson. Ha rendelkezel némi intelligenciával, gjána, hozzá adsz némi odaadást és gjána-jóga lesz belőle. Ha vannak érzéseid, hozzá adsz egy kis odaadást, és a bhaktiból bhakti-jóga lesz. És ha adsz néhány csepp nektárt a bhakti-jógádhoz, akkor prémává válik, préma-bhaktivá.

Mindig azt mondjuk, hogy a következő szintre lépéshez legmélyebb fohászainkat kell használnunk. Most korlátozott aktivitásunk szférájában vagyunk, de ha a célunk a szabadság elérése, ha ezen az odaadó lelki szabadságon meditálunk, akkor lehetséges elérni. Próbáljátok meg hát mindig hozzáadni ezt az univerzális látásmódot, hogy az örökkévalóságnak dolgozunk, azért, hogy felülkerekedjünk a halálon és a születésen, és hogy megtaláljuk a kivezető utat ebből a határtalan anyagi szférából. Akkor elviseled és felül tudsz kerekedni az apró nehézségeken. Ezért mondhatjuk, hogy az odaadás a halhatatlansághoz vezető pozitív és fokozatos út.