Sharanagati
Collected words from talks of Swami Tirtha„Az elesett lelkek iránti könyörületességből Srí Krsna Csaitanja alászállt e világba személyes társaival s isteni hajlékával együtt, hogy a saranágatit[1], a mindenható Istenség előtti meghódolást oktassa, s ingyen osztogassa az egyébként oly nehezen elnyerhető eksztatikus istenszeretetet. Ez a saranágati az igaz bhakták élete. Nanda Mahárádzs ifjonti fia, Krsna mindenki fohászát meghallgatja, aki e hatféle gyakorlat révén keresi az Ő oltalmát. Bhaktivinód egy fűszálat vesz a foga közé, s dandavatját ajánlja a két gószvámí, Rúpa és Szanátan előtt. Lótuszvirág lábaikat megragadván, zokogva így szól: »Kétségkívül én vagyok a leghitványabb ember, de tegyetek a legkiválóbbá azáltal, hogy megtanítjátok nekem a meghódolás útját.” [2]
A belső beteljesülést kell keresnünk. És itt van hozzá a kulcs – hogyan érhetjük el. Saranágati. Sarana azt jelenti „oltalom”, ágati pedig „eljövetel”, oltalomért jönni, az oltalmat keresni. És a hatféle gyakorlat a következő… Azt hiszem erről már sokszor beszélgettünk, de nem baj, mert ezt nagyon fontos elismételni. Az első kettő olyan, mint a bejárat az isteni tökéletességhez: tedd, ami kedvező, és kerüld, ami kedvezőtlen. Ez elég egyértelmű. Mondhatjuk, hogy az oltalomvételnek ezek az alap gyakorlatai. Aztán jön a szubjektív rész, amit nekünk kell hozzá adnunk, amit nekünk kell tennünk, gyakorolnunk – ez az önátadás és az alázat. Ez olyan csodálatos! Ez tehát az emberi oldal, és ha ez találkozik az isteni oldallal, az objektív résszel, akkor Krsna biztosítja az oltalmat, mint védelmező és fenntartó. Ha tehát alázatosak vagyunk, megérthetjük, hogy Ő a fenntartó; és ha átadjuk önmagunkat, megérthetjük, hogy Ő a mi védelmezőnk.
„Ez a folyamat az igaz bhakták élete.” Ez legalább egy életen át tartó folyamat. Elkezdünk hitet kifejleszteni Krsnában: „Elméletben egyet értek, lehet, hogy Ő tart fenn mindent.” De amikor visszajelzést kapsz, hogy tényleg Ő a fenntartó, vagy amikor érzed a személyes törődést, elrendezést, az megerősíti a hitünket és készek vagyunk még jobban átadni önmagunkat.
Tested melyik részét adnád át Krsnának?
Krsna-prijá: A szívet.
Tírtha Mahárádzs: Ah, rögtön a lényegre ugrassz! De remélem, ez nem azt jelenti, hogy nem adod át a kezeidet a templom szolgálatában, vagy a lábaid a programokra való ellátogatásban. Ahogyan például Ambarísa Mahárádzs, aki egy szent király volt a régi időkben, minden testi képességét Krsna szolgálatában használta. Szemeit arra használta, hogy Krsna formájának szépségét igya, füleit, hogy üzenetét és dicsőségét hallgassa; fejét arra, hogy meghajoljon Krsna előtt; kezeit, hogy a templomot takarítsa – egy király! Lábait arra, hogy a bhaktákkal találkozzon; kezeit – hogy megölelje a vaisnavákat. Minden politikai szolgálatot másokra bízott, de az imádat szolgálatát sosem hagyta másokra. Mert néha azt gondolhatjátok: „Óh, van egy fiam, vagy lányom, ő fog gondoskodni jövőbeni életemről. Még ha a pokolra jutok is, majd ő bemutat némi áldozatot, és eljutok a mennybe.” Vagy: „Most van 200000 tanítványom, majd gondoskodnak rólam. Elhanyagolom a bhadzsanám és majd ők csinálják helyettem.” Soha! Soha ne hagyd abba! Saját felszabadulásod a te dolgod. És mit vársz, ha nem teszel érte semmit? Ha valami szánalmas gyakorlatokat végzel, milyen eredményre vársz?
Az önátadás tehát, a saranágati, gyakorlati szolgálat, a bhakták élete. És végül Bhaktivinód így fohászkodik: „Kóró hé uttama” – kérlek, tegyetek engem a legkiválóbbá az által, hogy segítetek elérni ezeket a tulajdonságokat. Ezért ha ezt a dalt éneklitek, ez a fohász jön hozzátok.
És az utolsó versben azt mondja: „Fűszálat helyezek a fogaim közé.” Ez az alázat kifejezése. És „a gószvámík előtt ajánlom hódolatom: Kérlek, áldjatok meg engem!” Láthatjátok tehát: van egy személyes ambíció – szeretném a saranágati ezen szép folyamatát gyakorolni, ezért a nagy személyiségekhez, a tanítókhoz, a gószvámíkhoz fohászkodom, hogy segítsenek nekem, és áldjanak meg.
Látjátok, ez a prédikálás szépsége! Ha könnyekkel szemedben énekled ezt a dalt, kezeid megremegnek, az emberek elbűvölődnek. És csatlakozni akarnak ehhez a folyamathoz. Nem arról van szó, hogy erőszakkal rájuk akarunk kényszeríteni valamit, hanem, hogy átadjuk az invitálást.
[1] A saranágati elemei az alábbiak: alázatosság, önátadás, az Úr elfogadása, mint egyedüli fönntartóé, a hit abban, hogy Krsna mindentől megvéd, a tiszta odaadás szempontjából kedvező dolgok gyakorlása, illetve az ezzel ellentétesek kerülése.
[2] Saranágati – Bhaktivinód Thákur dala