Sharanagati

Collected words from talks of Swami Tirtha




(az előző rész folytatása)

 

Dámódar: A negyedik kérdés még mélyebb. Mi a különbség a Krsna-bhakti és a guru-bhakti között?

Tírtha Mahárádzs: A Krsna-bhakti a legtöbb ember számára csak teória. A guru-bhakti lehet egy gyakorlati tapasztalat. Elmondok neked egy történetet; mond meg, hogy hol a hiba. Mondjuk, hogy van egy nagyon kedves bhakta. Szépen végzi a szádhanáját: minden reggel időben felkel, dzsapázik, elmegy dolgozni, és esete megint lelki meditációt végez, olvas a sásztrákból. Ez tehát a történet, hol a hiba?

Válasz: Hol vannak a bhakták? Hol a guru?

Tírtha Mahárádzs: Igen, valami ilyesmi. Követhetünk minden részletet, szabályt és előírást legjobb képességünk szerint. Ha azonban nem valaki elégedettsége miatt dolgozunk és élünk – legyen az egy testvér, Gurudévád, vagy más feljebbvaló, bárki – ha nem az elégedettségért élsz, nem fogod érezni a raszát. Mert ez a gyakorlati szolgálat elhozza a belső elégedettséget. Ha valakiért élünk, szeretünk, dolgozunk, az egyértelmű! Másként csak elmélet – csak a felszínt kapargatod, de sosem jutsz el a lényeghez. Mert a lényeg nem mentális, vagy intellektuális, hanem szívbéli! Ha az elmédből fogadod el a gurut, nagy problémáid lesznek. Mert előbb-utóbb megváltozik a véleményed és nem fog már megfelelni a kívánalmaidnak. Ha azonban szívből fogadjuk el a gurut, akkor az a kapcsolat előre mutató. Úgy mondják: azok, akik nem szeretnek, hanem használnak és elutasítanak, nem tudnak semmit a szeretetről. Azok azonban szívből fogadják el a gurut, akik szívből szeretik, azok egyszerűen szeretik – nincs magyarázat! Meg tudod magyarázni, hogy miért szeretsz valakit? Nem lehet megmagyarázni. Amíg meg tudod mondani, hogy miért szeretsz, addig nem is szeretsz igazán.

Mi tehát a különbség a Krsna-bhakti és a guru-bhakti között? Azt mondják a guru-bhaktin keresztül megérthetjük, hogy mi a Krsna-bhakti. Fogjátok fel úgy, mint egy tréninget.

De tudjátok, ezek a fickók mind jó sakkjátékosok. Általában a guru is jó játékos. Mert Krsna jó játékos, Maháprabhu is jó játékos; ezért a guru is az. De végül azt mondja majd: „Tiéd a választás! Ahogy szeretnéd.” És ha elég okos vagy, azt mondod majd: „Igen, Gurudév! Így akartam.” Ha veszítettél, legalább vágj hozzá jó képet.

Mondhatjuk, hogy ha a guru-bhakti oly fájdalmas… nem, ha a guru-bhakti oly csodálatos, elképzelhetjük, milyen csodálatos lehet a Krsna-bhakti. Mit mondhatnánk akkor a Rádhá-dászjam-ról?

Szép kérdés! Igazából ezekre a kérdésekre lehetetlen válaszolni. Mert ezek az életünk témái. Kutatásunk tárgyai.

Jasódá kérdése: Létezik egyáltalán a Krsna-bhakti? Ahogy tudjuk Rádhá ajánl fel minden szolgálatot Krsnának, ezért Rádhárání szolgáivá szeretnénk válni… Ki szolgálja akkor Krsnát? Senki nem mehet oda Krsnához és mondhatja: „Szolgád vagyok.”

Tírtha Mahárádzs: Nos, vannak, akik megtehetik. De nem elméleti egy kicsit ez a kérdés? Krsna-bhakti?! Igen, a Krsna-bhakti létezik. De csak egy bizonyos szintig. Sríla Srídhar Mahárádzs elmagyarázza, hogy a Krsna szolgálata felé haladó úton végül találkozol Vele, és megkérdezed: „Óh Uram, szolgád vagyok, hogyan szolgálhatnálak?” Képzeljétek csak el ezt a pillanatot. Végső darsan az Úrral! Végre szemtől-szemben beszélhettek. Megkérdezed: „Itt vagyok, hogyan szolgálhatnálak Téged?” Így válaszol: „Nem tudom! Semmit nem tudok a szolgálatomról. Szolgálatomban szeretett Srímatí Rádháráním az autoritás. Ha tehát Engem szeretnél szolgálni, kérlek fordulj Hozzá, csatlakozz az Ő társaságához.”

Ez a Krsna bhakti – ha csatlakozunk a másik táborhoz.

Jamuná kérdése: Egyik ácsárjánk azt mondta, hogy Vrndávan a bolondoknak való. Az igazi hívők Kuruksétrára mennek. El tudnád mondani, hogy mi ennek a jelentése? Mert mindig arról beszélünk, hogy Vrndávan  a rasza helye. És ahogyan mondtad néhányan felületesnek gondolják a Gítát, és Kuruksétra a harc helyszíne, nem a raszáé.

Tírtha Mahárádzs: Miért említik Kuruksétrát ebben a tekintetben? Igazából ez ismétlődik Rúpa Gószvámí Lalita Mádhavájában és Vidagdha Mádhavájában, amikor Rádhárání azért fohászkodik, hogy mikor találkoznak ismét Kuruksétrán oly hosszú elválás után: „Ugyanolyan teliholdas az este, ugyanaz a lány szellő fúj, ugyan az a Krsna, és én is ugyan az vagyok, mégsem futhatunk találkozni… Mert ez nem Vrndávan, hanem Kuruksétra, ahol más raszában, más hangulatban vagyunk.” Ezért, ebből a nézőpontból Kuruksétrát a vágy végső beteljesületlenségének tekintjük. Minden ott van, de mégsem teljesülhet be. Ez egy nagyon intenzív pillanat. Sokkal intenzívebb, mint egy olyan alkalom, ahol megvan a lehetőség az igazi találkozásra. Ezért tekintjük Rádhá és Krsna találkozását Kuruksétrán nagyon magas szintűnek.

Jamuná: Ha megengedsz egy második kérdést. Rossz az ha Kuruksétrát imádjuk, és úgy tekintünk rá, mint az imádat legmagasabb színhelye, mert Rádhárání itt elutasította Krsnát és megvédte személyes raszáját? Nem ment Vele Mathurába, annak érdekében, hogy megtartsa raszáját; azt mondta: „Nem, itt vagyok Vrndábanban, gyere Te ide.” Rossz ez a fajta hozzáállás?

Tírtha Mahárádzs: Nos, ahogy mondtam neked, Krsna nemzetközi sakknagymester. Miért? Kicselezte Ardzsunát. De mondhatjátok: könnyű a férfiakkal, nehéz a hölgyekkel. Nagyon is jól tudja hogyan győzze le Srímatí Rádháránít. Mi volt a megközelítése? Alázatosan kezdett viselkedni. Azt mondta: „Óh, megsértettelek. Bocsánatot kell nyernem az által, hogy megérintem lótuszlábaidat.” És Krsna kész leborulni Srímatí Rádhárání előtt. De Rádhárání is jó partner. Ebben a pillanatban nem azt mondta: „Végre beismerted a hibáidat.” Így szólt: „Micsoda?! Meg akarod érinteni a lábaimat?! Nem, ez lehetetlen, én akarom megérinteni a Tieidet.” Ily módon egy isteni verseny kezdődött.



Leave a Reply