Sharanagati

Collected words from talks of Swami Tirtha




Dámódar kérdése: Van négy kérdésem, és nem vagyok benne biztos, hogy megkérdezzem-e mindet. Az első: mi a bhakti?

Tírtha Mahárádzs: Mi a bhakti? Nem tudom! Elképzelésem sincs. Szóval mi a következő kérdés?

Dámódar: Mi a legfőbb különbség Visnu és Krsna imádata között?

Tírtha Mahárádzs: Feladhatod Krsna imádatát, de Visnu imádatát sosem tudod feladni. Miért!? Mert Visnu sosem okoz neked csalódást. Bármikor kérsz valamit, tudomásul veszi és gondoskodik róla. De Krsna kicsit más. Meginvitál, aztán pedig hazaküld. Azt mondja: „Csak csatlakozz Hozzám, csatlakozz a mozgalmamhoz és boldog leszel,” aztán csatlakozol, de hol a boldogság? Különleges a megközelítése, mert mindig tesztel. És megszüntet minden akadályt, minden ragaszkodást, amivel rendelkezel. De mindet ám. Mindazokat, melyeket annyira szeretsz – azokat is megszünteti. Ezért néhány bhaktája csalódottá válik. És amikor a Sötét Úr helyett a Ragyogó Istennőtől kapnak meghívást, készek feladni azt a szolgálatot (Ksnáét). Ami Visnu imádóival sosem történik meg. Senki nem hagyja el Visnu szolgálatát. De néhányan elhagyják Krsna szolgálatát – Rádhá szolgálatának kedvéért.

Lehet, hogy ez egy kicsit bonyolult magyarázat volt. De mély kérdéseket tettél fel, mély választ kellett tehát adnom.

Dámódar: A harmadik kérdés talán még ennél is mélyebb lesz.

Tírtha Mahárádzs: Rajta!

Dámódar: Hol van az Úr Csaitanja helye Visnu és Krsna között?

Tírtha Mahárádzs: Nincs rajta azon a listán. Mert az Ő személyében, az isteni kettősség újra egyesül. Tudjátok mi a Gaura jelentése. Góvinda Rádhé. Egyesít. Mondhatjuk, hogy Ő az egyesítés Istene. Ő az a sajátságos aspektus, melyet a két elkülönült entitás, Rádhá és Krsna egymásban kutat. És amikor ez a kutatás olyan intenzívvé válik, olyannyira közel kerülnek egymáshoz, hogy gyakorlatilag eggyé vállnak – ez Csaitanja. Mondhatjuk, hogy Ő egy dupla inkarnáció, dupla avatár. És láthatjátok, hogyan dolgozik ez a két személyiség Őbenne. Kívülről szerzetes, nagyon szigorúan követi a szabályokat és előírásokat. De belülről olyan mint egy gópi. Amikor az extatikus meditáció hangulatába merül, csatlakozik Krsna örök táncához. Amikor pedig visszatér a normális tudatállapotba, ismét úgy cselekszik, mint egy férfiember. Ezt tehát egy nagyon érzékeny aspektusa az Istenség megértésének. De úgy mondják: amikor Krsna saját maga utáni kutatása extrém módon intenzívvé válik – akkor jött le Csaitanja ideje.

Olvassátok el ezt a nagyszerű könyvet „Az élet végső célja” [1] ahol Maháprabhu Rámánanda Rájjal beszélget. Maháprabhu is jól sakkozik, ahogyan Krsna. Mert így kezdi: „Mondanál nekem valamit az élet céljáról?” Ádámnál és Évánál kezdve a történetet. Mit akar hallani? A legfelsőbb tattvát. Egyáltalán nem érdeklődik Rámánanda Ráj kezdeti válaszaival: „Isten Imádata – ez az emberi élet célja.” Így válaszolt: „Rendben, de ez egy kicsit felületes, hatolj mélyebbre! Mi a következő ajánlatod?” És Rámánanda egyre mélyebbre hatol, újabb ajánlatokat tesz. És mindig a sásztrákat idézi. Maháprabhu még mindig nem elégedett: „Van még valami, amit hozzá tudsz tenni?” És végül Rámánanda azt mondja: „Igen, van még egy lépés, de itt nem tudom a sásztrákat idézni.” És belekezd a válaszba, Maháprabhu azonban félbe szakítja: „Ha nem tudod idézni a sásztrákat, nem mond el az igazságot!” Ebből megérthetjük, hogy a valódi igazság túl van a sásztrán. Nem tárult fel, nincs leírva. Az igazság legmagasabb aspektusát nem írják könyvekbe. Ez élő! A megvalósításodtól függ – milyen közel kerülsz az isteni dolgokhoz. Semmi köze valami teóriákhoz, amiket a könyvek tartalmaznak.

Ez Csaitanja helyzete – a női és férfi aspektus, a fekete és fehér, Rádhá és Krsna végső isteni egyesítő aspektusa. Isten a férfi aspektus, az Istennő a női. Néha elválnak, néha együtt vannak. Negyedik kérdés?

 

(folytatjuk)



[1]  írta  A. Cs. Bhaktivédánta Szvámí Prabhupád



Leave a Reply