Sharanagati

Eljött hát az este. Itt az idő egy kis lelki üzenetre a Gítából. Olvassunk a Második Fejezetből, amely a Gítá összefoglalása. Az első fejezetből megértettük, hogy Ardzsuna csalódott. Ebből azonnal megérthetjük: „Ez a Gítá hozzám beszél. Én is csalódott vagyok az életemmel. Ahogyan Ardzsuna el akar szaladni a munka elől, én is munkát akarok váltani. Élete egész felépítését meg akarta változtatni, én is mindent meg akarok változtatni az életemben. Prabhu, sásztrikus vagyok, az Ő példáját követem!” Amikor csalódottak vagyunk, akkor követjük a sásztrát, így van? Ez istentől származik – egy kicsit csalódottnak lenni, így van?

De valójában a válaszok jönnek Tőle. Ezért tehát az első fejezetből megértettük, hogy Ardzsuna összezavarodott, nem tudja, mit tegyen. De a második fejezetből meg kell értenünk, hogy Ő egy szerencsés fickó, jó tanácsadója van – az Úr Maga. Csalódottságával Góvindához fordul. Góvinda a Legfelsőbb Úr sajátos aspektusa, aki fuvolával terelget minket, nem pálcával.

“Szanydzsaja mondta: Ardzsuna együttérzését, nagy bánatát és könnyező szemét látván így szólt Madhuszúdana:” [1]

Ez egy megható pillanat – Ardzsuna, a harcos, sír. Egy harcos sose sírjon, egy harcos, harcoljon. Néha a szíved, néha a lelked sírhat, nem gond. Még a harcosok is sírhatnak belül. De ne mutasd ki. Mert egy harcosnak bátornak kell lennie. Belül lehetsz finom, de kívül légy erős.

De Ardzsuna nem rejti el gyengeségét. Kész elfogadni, kész beismerni: „Igen, összezavarodtam. Segíts nekem!” És ezek a jelek: ha össze vagy zavarodva, valószínűleg ilyen túlságosan együttérző érzéseid lesznek, levert elme, könnyel teli szemek. Ez a módja, hogy felhívjuk Krsna figyelmét. A Madhuszúdana név itt nagyon fontos. Mert Krsna néha megállítja a démonikus történéseket azáltal, hogy megöli a démonokat. És mondhatjuk, hogy ez a túlságos együttérzés, vagy ennek következtében a kötelesség elutasítása egyfajta rossz hatás az emberek tudatállapotára. A lelki feljebbvaló képes véget vetni ennek a rossz hatásnak. És ahogyan Krsna letörli a színről a démonokat, ugyan így minden démonikus mentalitás, amivel esetleg rendelkezünk, megszűnik Krsna jelenlétében.

Ez a beszélgetés Kuruksétrán történt egy fa alatt. Ha arra jársz, ne feledd meglátogatni ezt a helyet, mert Kuruksétra már ősidőktől fogva híres hely, de még híresebbé vált a háború, valamint Krsna és Ardzsuna ott történt beszélgetése miatt. Van egy barátom, aki egy zarándoklat alkalmával ellátogatott ide. Mint szent hely, nagyon erőteljes, nem csak a történelmi múlt tölti be, hanem a látogatók fohászai és felajánlásai is mind összegyűltek itt. Nagyon-nagyon különleges hely egy kis templommal és sok haranggal, majd végül ott a fa, ahol Krsna elmondta a történetet Ardzsunának. Természetesen sok zarándok látogat el ide, és verseket zengenek a Gítából. Nem csodálatos? Ellátogatsz egy templomba, egy szent helyre és felolvasol egy fejezetet a kedvenc szentírásodból. Ő is elolvasott egy fejezetet a Gítájából a fa árnyékában. És tudjátok, az emberek általában az gondolják, hogy a Gítá felszínes, nem a Rádhá-Krsna imádatról beszél, hanem csak elméletekről, hogy a lélek örök és sosem halsz meg, létezik a karma és vannak visszahatások… felületes! De amíg a barátom ezeket az úgynevezett felszínes szavakat olvasta, mi történt? Egy falevél szépen ráesett a Gítájára. Ugyan már, mondanátok: „Szél. Véletlen. Előfordul.” Mégis, tudjátok, a levél alakja a szokásos volt, de a színe! Fekete és fehér volt. Az egyik fele sötét, a másik világos. Sose törődjetek vele, ha mások gúnyolódnak: „A Gítá felszínes.” Ez az ő dolguk. Ne törődj vele. Csak látogass el Kuruksétrára, olvass el egy fejezetet és várd Rádhá-Krsna eljövetelét.

Ardzsuna igazából akkor vált csalódottá, amikor kötelessége túlságosan követelővé vált. Amikor eszményeiből néhányat fel kellett áldoznia a felsőbb igazság kedvéért. Ez az ár pedig olyan magasnak bizonyult, hogy vonakodott megfizetni. Nem emberi ez? Olyan helyzetbe kerülünk, amikor a kötelességünk annyira követelővé válik, hogy önmagunkat kell adnunk, áldozatot kell hoznunk! És még ha el is döntöd: „Nem! Elfutok! Nem csinálom!” maradj még egy kicsit, és próbálj meg hallgatni a lelki jótanácsra. Mert amíg saját eszközeinkből dolgozunk, a saját megértésünkből, korlátozva vagyunk. De amint kinyitod a szemed vagy a füled – valamilyen extra szenvedés, nehézség, vagy boldogság által, mert az utóbbi is segíthet – akkor sokkal inkább képesek vagyunk megragadni az isteni lényeget.

Ezért kérjünk tanácsot egy lelki feljebbvalótól. És ahogyan Ardzsuna mindezen kétségeivel Krsnához fordult, ne hezitálj Hozzá fordulni, legyen bármid. Mert Krsna látta Ardzsuna zavarodottságát, és együttérzés töltötte el örök barátja és társa iránt. Ha bármi gondod lenne, kérj Tőle tanácsot. És elkezdődik a tanítás. Mert Krsna aztán elkezdi tanítani Ardzsunát. Ardzsuna így szól: „Meghódolt szolgád vagyok. Nem tudom mi jó nekem, kérlek mond meg; mi a legjobb nekem ebben a nehéz helyzetben. Sisjasz té ’ham – a tanítványod vagyok.” És akkor azonnal megváltozik a hangulat. Ez előtt Krsna nagyon finom volt. Azt mondta: „Óh, kedves Ardzsunám, ez nem olyan nehéz”, de most, ahogyan Ardzsuna magához tért és azt mondta: „Taníts engem!” Krsna azonnal élesebb lett. Például azt mondja: „Olyan dolgok felett siránkozol, melyek felett sosem kéne.” Krsna élesen elvágta Ardzsuna hamis egoizmusát. Azt mondhatnátok: „Hol van itt az él? Ez egy nagyon udvarias megjegyzés.” De ha lefordítod ezeket a szavakat, meglátod, hogy azt jelenti „Első osztályú bolond vagy. Olyan dolgok felett siránkozol, amik felett nem kéne.” És ez még csak a kezdet! Az első vers, Krsna első válasza. De bárhogy is, nem akarom eltúlozni ezt a dolgot. A hangulat mégis megváltozott. Krsna minden különböző módszert bevet, hogy hatást gyakoroljon Ardzsunára, hogy tanítsa, és elérje a célt. Mint a pálca és a répa; néha Ardzsuna önbecsülését ingereli, máskor pedig éles, megsemmisítő. Bárhogy is, Krsna végül eléri a célját. Teljes szabadságot ad Ardzsunának: „Feltártam előtted a titkokat, most dönts belátásod szerint.” Tudjátok, nemzetközi nagymester fokozaton sakkozik, így mozgatja a figurákat és a végén, amikor már nincs menekvés, azt mondja: „Rajtad a sor, te döntesz.” Ardzsuna pedig így szól: „Igen! Teljes mértékben elfogadom, amit mondasz.” Azt gondolom hát, hogy Ardzsuna eredetileg valamiféle magyar lehetett. Mert mi, amikor mindent elveszítettünk, akkor azt mondjuk: „Igen, igen, helyes, ez az, amit mondani akartam.” Ő legalább egy tiszteletre méltó magyar. Mert képesek vagyunk arra, hogy előnyt kovácsoljunk a hibáinkból. Bárhogy is, amivel csak rendelkezünk, szolgálhatjuk Krsnát, fordulhatunk hozzá, nem gond.