Sharanagati

Amennyiben valamennyien készen állunk arra, hogy életünk egy részét az ásramnak szenteljük, a társulásban végzett szolgálat segítségével, és ha mindannyian szeretnénk, hogy ez megtörténjen, akkor nagyon szépen fog működni. Időről-időre szükségünk lesz egy pici kiigazításra, mert van, aki erről az oldalról szeretné jobban előtérbe tolni a dolgokat, a másikunk pedig a másik oldalról… Ám ha az alapvető vágy megelevenedik, akkor már csak a harmonizálás kérdése az egész. Kétségtelenül bizonyos vagyok benne, hogy valamennyiótokban ott él a vágy arra, hogy előmozdítsuk a sikert. Természetesen nem a sikert hajhásszuk, hanem a szolgálat lehetőségét kutatjuk. A siker Krsna kegyétől függ: ha Ő megadja – az jó; ha Ő nem adja meg – akkor az is jó. Nem anyagi motiváció vezérel minket. Még ha oly nehézzé is válik, mégis meg kell próbálnunk folyamatosan végezni a szolgálatot.

Giridhárí: Voltak kétségeim afelől, vajon elég képzett vagyok-e a múrtik szolgálatára, a púdzsá végzésére, stb. Mégis úgy döntöttem, jobb végezni a szolgálatot, még akkor is, ha esetleg alkalmatlan vagyok, mintha nem végezném.

Tírtha Mahárádzs: Mit is tehetünk? Mikor Sríla Prabhupád Ausztráliába hozta a múrtikat, elvégezte az első púdzsát, majd így szólt: „Oh, Uram, elhoztalak Benneteket ide Mléccshadés-be (a képzetlen emberek földje). Tudom, hogy ők nem tudják a Ti gondotokat viselni, kérlek Titeket, gondoskodjatok róluk!” A múrtikat személyes bánásmód illeti meg csakúgy, mint az emberi teremtményeket. A személyes szolgálathoz képzés kell. Ám mi nem a rituálék után megyünk, hanem Isten után. Bánjatok úgy a múrtikkal, mint a gyerekeitekkel – bizonyos értelemben. Odafigyeltek a gyerekeitekre, amikor hazaérkeztek? Természetesen! Bármennyire későn is érkezünk haza, látjuk, mi történik. Amikor felállítunk egy rendszert, azt fenn is kell tartani. Nem szükséges túl magasra állítani a mércét és valami olyasmit kitűzni, amit nem tudunk majd teljesíteni. Ehelyett valami egyszerűbbet, a nagyon egyszerűnél tán kicsit könnyebbet érdemes kitűzni, és fenntartani azt a színvonalat. Ez az alapelv, amelynek mentén döntenünk kell a szolgálat és az odafigyelés kérdéséről.

Jómagam nagyon is a szattva mellett vagyok – rend, tisztaság, stb. Ám ez mindössze másodlagos, hiszen ott van a szolgálat – ez a legfontosabb. Nem bánom, ha van egy kis kosz is itt-ott; alapjában véve rendben is lehet. Ám ha a hangulat megfelelő, mindenki boldogan jön majd segíteni nektek tisztogatni, készíteni, vagy hozni valamit, bármi legyen is az. Ha a hangulat megfelelő, minden ott terem majd. Úgy vélem tehát, ez a középpont.

Néha csupán a részleteket látjuk, sőt, még a lelkesedésünket is elveszíthetjük. Ám ha látnátok a perspektívát, sohasem veszítenétek el a lelkesedéseteket. Hiszen nagyon is dicsőséges segíteni bármely szolgálatban, és fenntartani egy olyan helyet, ahol isteni szolgálat folyik.

A részletek másodlagosak. Természetesen nagyon fontosak, ám ha megpróbáljuk megragadni a hangulatot, akkor rálelünk majd arra is, hogy tudnánk azt formába önteni.

Ne csupán a felelősségeket lássátok, vegyétek észre az esélyeket is!

Kérlek Benneteket, próbáljátok meg mélyen megérteni, mi is tevékenységeink célja, jelentése.  Ti mindannyian nagyon is kvalifikált emberek vagytok. Valamelyiktek egyik tekintetben kiemelkedő, másikótok pedig másvalamiben. Ha a szolgálatot és az isteni ideálokat helyezzük a középpontba, akkor minden elrendeződik. Nem szeretném ezt kecsegtető ígéretként használni a világért sem! Nem, ez realitás. Ha olyan magasra vetitek tekinteteteket, akkor a szervezés vagy valaminek az elkészítése már annyira jelentéktelennek tűnik.

Tartsátok tehát fenn a hangulatot, és ha azt másokkal is meg tudjuk osztani, ők is olyan boldogok lesznek. És hogy tegyük boldoggá Krsnát? Közvetlen szolgálat által, és mások szolgálatának segítségével. Egyik sem létezik a másik nélkül.