Sharanagati

 (Szvámí Tírtha, 2017.05.10-i szófiai délutáni tanításából)

 (az előző pénteki tanítás folytatása)

 „Kedves Rahugana király! Amíg a feltételekhez kötött lélek anyagi testben van, amíg nem szabadul meg az anyagi élvezet szennyeződésétől, amíg nem győzi le hat ellenségét, és amíg a lelki tudás felébresztésével nem éri el az önmegvalósítás szintjét, addig arra kényszerül, hogy különféle fajokon át vándoroljon az anyagi világban.

Az elme az oka minden megpróbáltatásnak az anyagi világban. Amíg a feltételekhez kötött élőlény nincs tisztában ezzel a ténnyel, addig el kell fogadnia az anyagi test gyötrelmes helyzetét, és újabb és újabb körülmények közé kerülve kell vándorolnia ebben az univerzumban. Az elmére hatással van a betegség, a bánat, az illúzió, a ragaszkodás, a mohóság és az ellenségeskedés, így az elme leköti az élőlényt, és a birtoklás hamis érzetét kelti az anyagi világban.”[1]

Itt, régi jó barátunkról, az elméről kaptunk leírást. Ahogy tegnap, vagy tegnapelőtt, végre meghatároztuk, hogy hol található a szenvedés központja, hol érzékeljük – az elme szintjén – itt pedig különböző az elmét háborító, ostorozó dolgokról kapunk leírást, úgymint: betegség, bánat, illúzió, ragaszkodás, mohóság és ellenségeskedés. Olyan sok minden háborgat bennünket, melyekből néhányat itt is ismertetnek. Milyen dolgok zavarhatják meg az elmét? Némely, a testet érintő kellemetlenség – például, amikor éhesek vagy szomjasak vagytok, nagyon könnyen ingerlékennyé váltok, viszont, ha kielégítitek az érzékszerveiteket, ha esztek, jobb lesz a hangulatotok. Ezért találták ki az üzleti ebédeket, mert miután elégedetté váltak az érzékek, jóval könnyebben érhetitek el a céljaitokat. Vagy például, ha nem alszotok eleget – szintén könnyebben váltok ingerültté. Illetve, ha valamilyen kétséges dolog van az életetekben, bizonytalanok vagytok valamiben – az nagy problémát tud okozni. Azt hiszem valamennyi közül ez a legnehezebb, mivel az összes többi legyőzhető, azonban ez teljesen szétforgácsolja az erőtöket.

Azonban ezeket a kellemetlenségeket fel tudjuk használni a lelki fejlődésünk érdekében. Ha nem alszotok, ha virrasztotok, jóval érzékenyebbé, kifinomultabbakká váltok. Ha nem esztek, akkor először ingerlékenyebbek lesztek, majd fájni kezd a fejetek, de utána úgy érzitek, hogy több energiátok van és ismét finomabban érzékeltek dolgokat, máshogy érzékelitek a környezeteteket. Tehát mindezen kellemetlenségek nagyon jó eredményhez vezethetnek – ha lelki módon alkalmazzuk őket. Könnyű böjtölni, ha eldöntitek: ‘Szilárd vagyok a lemondásomban, ma böjtölök!’ De jobb, ha akkor böjtöltök, amikor valaki más dönt helyettetek, hogy ajánlott vagy sem, hogy egyetek. Elárulom, így sokkal nehezebb böjtölni!

Mindenesetre, ezeket a megpróbáltatásokat használhatjátok a lelki fejlődésetek érdekében is. Majd lassanként, ezáltal a fokozatos folyamat által rátaláltok a belső békétekre és érzékenyebbek lesztek a lelki igazságok, a lelki valóság iránt, és talán közelebb kerültök ahhoz az áldott pillanathoz, amikor feltárja Magát a számotokra.

(folytatása következik)

[1] Bhágavata-purána, 5.11.15-16.