Sharanagati

Amikor Suka belekezdett a Bhágavatam elbeszélésébe Paríksitnek, a félistenek mind egy csupor nektárral érkeztek. Tiszteletüket ajánlották Sukának és így szóltak: „Elfogadván ezt a nektárt, kérünk cserébe oszd meg velünk elbeszéléseid nektárját. A halhatatlanság nektárját adjuk neked, te pedig a Krsnáról szóló elbeszélések nektárját, a Krsna-kathát. Suka azonban gondolkodni kezdett: „A félistenek nektárját nem lehet összehasonlítani a  Bhágavatam nektárjával! Olyan lenne ez mint egy üvegdarabot egy értékes drágakőhöz hasonlítani!” Jót nevetett tehát a félistenek ajánlatán. Nem osztotta meg a félistenekkel a szentírások magyarázatát, mert az csak a bhakták számára van fenntartva.

Nemcsak a Bhágavatam elbeszéléseken kell figyelnünk, nem csak a leckéken, mindig szenteljünk figyelmet a lelki témáknak. Mert a végső cél, hogy tudatunk és egész létezésünk teljen meg az isteni fenséggel. Ha a folyamatot a hallás képességével kezdjük, csodák fognak történni. Ha megkülönbözteted azokat a témákat, amikről hallani szeretnél, és csak a legjobbat választod, a nektárt, sikeres leszel, nektárral telített. Ha vannak olyan témák melyek nem jóízűek, különbséget kell tennünk, hogy meghallgassuk-e vagy nem, odafigyeljünk-e vagy nem. Mint ahogyan a bölcsek; az ajánlat igen kedvező volt, mert amit ajánlottak az az amrta volt, a halhatatlanság nektárja. Mégis jelentéktelennek gondolták a Srímad Bhágavatammal összehasonítva. Miért? Mert megértették, hogy van valami a halhatatlanságon túl. Mi található a halhatatlanságon túl? Az élet! Az igazi élet, az előremutató élet a halhatatlanság után kezdődik.

Ezért azt mondhatjuk, hogy a lelki témák olyanok mint a nektár a progresszív halhatatlanság felé! A halhatatlanság olyan is tud lenni mint a nulla pont. Azonban lelki szempontból előremutatónak, örökké növekvőnek kell lennie. Szenteljük figyelmünket a legjobb témáknak; és mivel a Srímad Bhágavatam kizárólag az Istennel kapcsolatos témákról beszél, ez a legjobb téma az emberiség számára. Ily módon nemcsak kikerülhetünk az anyagi lét kelepcéjéből, de elérhetjük a progresszív halhatatlanság állapotát.

Sose gondoljuk azonban, hogy ha már elolvastuk, vagy hallottuk a Bhágavatam összes versét, meg is értettük azokat. Ha egy vaisnava megkérdez: „Miért nem olvasol?” és így válaszolt: „Már kiolvastam a Srímad Bhágavatamot”, az nem jó válasz. Mert a megnyilvánult írások élnek! Bármikor is legyen rá szükségünk, ha figyelmet szentelünk az írásoknak, különleges üzenetet adnak. És maga a Bhágavatam is azt mondja nem elég csak néha hallgatni a Bhágavatamot! A Bhágavatamban ez áll: „Nitjam bhágavata-szévajá! Szolgáljuk mindenkor a Bhágavatát! A személy bhágavatát és az írott Bhágavatát. Bhágavata azt jelenti, ami kapcsolatban áll Istennel, Bhagavánnal. Ez pedig kétféle, az egyik az írott forma a másik pedig a személyes forma. Az írott forma a Srímad Bhágavatam, a könyv. A bhágavata személy pedig a vaisnava. Hogyan szolgáljuk tehát? Állandóan! Nem csak hét napig, nem csak néha-néha, hanem hallgassuk és éljünk állandóan a Srímad Bhágavatam elvei szerint. Éljünk a Bhágavatam szerint. Az írott forma szolgálata az, hogy figyelmet szentelünk neki, hallgatjuk; a személyes forma szolgálata pedig a gyakorlati szolgálat.

Meg kell tehát tisztítanunk az elmét, annak érdekében, hogy a legjobbat válasszuk. Gondoljatok csak bele, mi volt az ajánlat? A halhatatlanság nektárja! Ki lenne olyan bolond, hogy ne értékelné ezt? Csakis Krsna kedves bhaktái. Mert őket nem érdekli a felszabadulás! Nincs szükségük egy olyan jelentéktelen eredményre mint a móksa. A halhatatlanság semmi a vaisnavák számára.

Persze most nagyon nagy szavakat használunk. Mert a lelki szintet szeretnénk elérni, amely szat-csit-ánanda. Szat – tartós létezés. Mégis ha valaki odalép hozzád és így szól: hé, halhatatlanná válhatsz, csak vedd be ezt a pirulát! Akkor elég erősnek kell lennünk, hogy elutasítsuk és azt mondjuk: nem, ragaszkodom a Bhágavatam nektárjához! Ezt a választást azonban nem hozhatjuk meg fanatikus szinten. Csakis a megvalósított szinten, amikor ÉRZED, hogy miféle nektár található a Krsnáról szóló elbeszélésekben. Az élet tehát tele van szeretem és nem szeretem dolgokkal. A tanács pedig az, hogy hagyjuk el az elme síkját. Az emberek legtöbbje érzelmi síkon mozog, sokkal kevesebben vannak az elme síkján; ahhoz azonban, hogy lelkileg fejlődni tudjunk tovább kell lépnünk mint az elme síkja.

Nem a bhakti folyamatáról beszélek! A választásról van szó, a szeretem és nem szeretem dolgokról, az emberi létezés különböző síkjairól. Az emberi létezés végső síkja a teljes meghódolás, amely egyidejűleg objektív és szubjektív is. És ne feledjétek Sríla Srídhar Mahárádzs mindig arról beszél, hogy létezik szuper-szubjektív valóság. Krsna az alany és mi vagyunk a tárgy. Nem úgy van tehát, hogy mi látjuk Krsnát; Ő néz minket. Ez a szuper-szubjektív valóság. De ez nem a te választásodon múlik. Ez az Ő választása.