Sharanagati

(Szvámí Tírtha 2013. májusi szófiai tanításából)

(az előző pénteki tanítás folytatása) 

Dámódar kérdése: Amit a guru-tanítványi kapcsolatról hallok, abba az irányba vezeti a gondolataimat, hogy lehetséges, hogy valahol korábban ennek a két személynek a helyzete nem guru-tanítványi formában létezett. Talán teljesen szokványos kapcsolatban állhattak, mint például baráti vagy férj és feleség viszonyban. Tehát úgy tűnik, hogy e közül a két személy közül az egyiküknek valamiképp sikerült felemelkednie a lelki úton, míg a másik elmaradt tőle.

Szvámí Tírtha: Szeretnék egyetérteni veled. Persze ez az én személyes véleményem. De ez eretnekség, úgyhogy vigyázz! Ha ezt végighallgatod, akkor némely esetekben máglyán fognak elégetni. Mégis, szeretnétek meghallgatni a véleményemet?

Válaszok: Igen!

Szvámí Tírtha: Ez a módja a vágyak fokozásának. Tehát én is azt gondolom, hogy valamifajta isteni elrendezés folytán ezek a pozíciók, melyeket az egyik s a másik elfoglalt, időről időre változhatnak. Azt azonban nem mondanám, hogy az egyikük felemelkedik, míg a másik hátra marad. Mert a fiatalabb testvér nélkül nincsen idősebb testvér. Gyenge nélkül nincs erős. A másik fél nagyon fontos a kapcsolatban. S talán a fiatalabb sokkal fontosabb, mint az ereje teljében levő. Ha nincs kit megmenteni, mit tehet egy megmentő? Tehát, az elesett személyek nagyon fontosak, mert lehetőséget teremtenek a megmentőknek, hogy tegyék a dolgukat, s ez segítségükre lesz abban, hogy beteljesítsék isteni küldetésüket. Ezért nagyon körültekintőnek kell lennünk a látásmódunkat illetően. A tiszta lelkiség száz százalékig tökéletes. Nem arról van szó, hogy az egyik jobb, a másik gyenge, vagy nem annyira emelkedett. Minden isteni; az isteni szinten minden isteni. Srídhar Mahárádzs azt mondja, hogy a lelki égbolton még a porszemre is úgy kell tekintenünk, mint feljebbvalónkra. Ott minden isteni.

A guru egy különleges személy. Miért? Nem az emberi jellemzői miatt, hanem annak az isteni funkciónak a következtében, mely személyén keresztül megnyilvánul. Ezért mondja a Srímad Bhágavatam, hogy aki a múrtit kőnek tekinti, vagy a szent helyet egyszerű víztárolónak, vagy a lelki tanítómestert hétköznapi embernek… nos, akkor az illető egy állat – ez egy óriási hiba. Nagy hiba, mert valamit elszalaszt. Mit tesz egy ló a Gangesznél? Odamegy és iszik a vizéből. Az nem rossz, ha iszol a Gangesz vizéből, de értitek ugye, a ló nem képes tisztító fürdőt venni a szent folyó hullámaiban.

Természetesen, sok kritizáló létezik. Egy híres ember mondta: „Évekig köröztem ghí lámpással ezt a kődarabot imádva, és semmi sem történt! Ha azt gondolod, hogy a szent folyóban való fürdés meg fog tisztítani téged, akkor mi van a halakkal? Szentnek kell lenniük!” Soha nem tudhatod! Akárhogy is, mindig lesznek, akik a szent dolgokat, szent tárgyakat, a szent hitet kritizálják. Azonban, ha szeretnél rálelni a lényegre, akkor el kell jutnod a lelki szintre, ahol az illúzió fátyla nem gátolja a látásodat. S ha létezik ilyesfajta bensőséges kapcsolat lelkek között, hogy készek rá, hogy akár még szerepet is cseréljenek, akkor azt hiszem az nagyon magas szint.

De miért mondtam azt, hogy ez eretnekség? Mert a legtöbb esetben azt fogod hallani, hogy: ‘A lelki tanítómester egy Param-Bhágavata! Abszolút szinten áll, és reszketnünk kell előtte!’ De mi van akkor, ha őt nem teszi elégedetté, hogy valakik állandóan reszketnek előtte? Szüksége van néha megbízható, értelmes emberekre maga körül.

Tehát a szerepek változhatnak bizonyos isteni elrendezés folytán – néha guru és tanítvány pozíciót cserélhetnek. De ez az én saját megértésem a dolgot illetően. S van, ami alátámasztja ezt a látásmódot. Például, a gurut a legfelsőbb tekintélynek kell tartanunk bármilyen kérdést illetően. Sríla Prabhupád híres guru és jelentős szaktekintély volt sok dologban. A tanítványai elvitték egy stúdióba, hogy felvételeket készítsenek vele. Prabhupád fején a fülhallgatóval különböző zenéket hallgatott meg, majd a bhakták megkérdezték: „Prabhupád, hogyan keverjük ezeket a különböző zenéket?” Erre ő azt mondta: „Nem tudom! Ti jobban tudjátok!” Várnál ilyen választ a lelki tanítómesteredtől: „Nem tudom!?” Nem várnál ilyen választ. De ez mutatja az alázatosságát: „Nem vagyok egy szakértő hangmérnök! Tudok mrdangán játszani, tudok énekelni! Ez a ti dolgotok, csináljátok!”

Vagy mit tett Krsna? Az Istenség Legfelsőbb Személyisége, mindenek irányítója, az imádandó, akit mindannyian szolgálunk! Elvállalta a Pártha-szárathí pozíciót – Ardzsuna kocsihajtójának helyzetét. Isten szolgává lett. Tehát, Ő kész rá, hogy megváltoztassa a pozícióját. Ugye milyen bensőséges? Amikor kész rá, hogy feladja isteni helyzetét és barátként cselekedjen, vagy imádója szolgájaként. Tehát, a pozícióknak ez a felcserélése, amikor a szolga és a mester helyet cserélnek – azt mondom, hogy nagyon bensőséges helyzetekben megtörténhet.

(folytatása következik)