Sharanagati

(Szvámí Tírtha 2017.05.09-i, szófiai reggeli tanításából)

(az előző pénteki tanítás folytatása)

Kripadhámá kérdése: Előre is elnézést szeretnék kérni az ostoba kérdésemért, ami az lenne, hogy miért fontosabbak Dzsada Bharat számára a hangyák, melyeket nem szeretne eltaposni, mint a varnásram-dharma, a vallás szabályozó elveinek a követése?

Szvámí Tírtha: A király szolgálata vagy a hangyák megmentése? Ez egy nagyon-nagyon jó kérdés! Tudjátok, ezek a szent hagyományok tanulságos történetei, melyet egy egyetemes szemlélettel kell tudnunk megérteni. Mivel a történet valamennyi apró mozzanata egy magasabb cél megvilágítását szolgálja, ezért a hangya-király problémája némileg rendhagyó. Valójában a hangyák okozták az egész bonyodalmat, mivel Bharat Mahárádzs őket kerülgetve kezdett el összevissza járni, áttételesen miattuk lett mérges a király, és nekik köszönhetően hallhattuk öt fejezeten keresztül a felemelő tanításokat.

Hozzászólás: Ezért fontosabbak a hangyák a királynál.

Szvámí Tírtha: Úgy van! A hangyák is rendkívül fontosak, mert nélkülük nem kezdődött volna el a történet és nem lenne teljes. Tehát minden a tanítások és az üzenet célba juttatását szolgálja. Még ezeknek a kis hangyáknak is nagyon fontos szerepe van ebben az egész történetben.

Hozzászólás: Ők is ugyanolyan lelkek.

Szvámí Tírtha: Igen, mindannyian azok vagyunk és ezért volt nagyon kedves hozzájuk Dzsada Bharat és próbálta elkerülni a megölésüket. Szóval, úgy gondolom, ez egy valóban fontos kérdés. Általában nem tartjuk magunkat királynak – se királynak, sem pedig gyaloghintó hordárnak. Talán kis hangyákká még válhatunk Maháprabhu missziójában, hogy kibontakozhasson a történet. Szóval kérlek próbáljatok meg mindig más nézőpontból tekinteni magatokra, mivel általában eléggé egocentrikusak vagyunk. Mindent magunkból kiindulva szemlélünk és értelmezünk, de olykor próbáljátok kívülről megfigyelni magatokat. Vajon miért helyezett ebbe az élethelyzetbe, ilyen körülmények közé titeket a Jóisten?

Harililá: Talán ez Dzsada Bharat életének a célja, hogy ebben a történetben fedje fel magát, mivel sem odaadó apja előtt, sem pedig, amikor halállal fenyegették nem fedte fel magát. Csak ekkor!

Szvámí Tírtha: Úgy van, ezt nagyon fontos megjegyeznünk. És ez azt is mutatja, hogy a tanítás sohasem hiábavaló. Az apja megtett mindent: “Négy hónapig próbáltam megtanítani neki a Gájatrí-mantrát” – eredménytelenül, akár egy döglött lónak. Önmegvalósított tudatát természetesen végig megtartotta, még akkor is, amikor félreértve őt utasítgatták, nem fedte fel önmagát. Most mégis elérkezett az idő, amikor leleplezhette önmagát, ezáltal mentve meg a királyt. Azért nem volt hajlandó feltárni saját ragyogó személyét, hogy önmagát megmentse: ‘Meg akartok ölni, rendben. Tegyétek!’ De itt egy leendő bhakta, egy jó király, aki kész feladni királyi abhimánját, a királyi attitűdjét, hogy elfogadhassa a sisja-abhimánt, hogy tanítvánnyá váljon és felsőbb tudásban részesítsék.: “Kérlek, mondd el, tárd fel, hogy megérthessem!”

(folytatása következik)