Sharanagati

Kérdés: Például, sokaknak segítünk anélkül, hogy bármit is elvárnánk cserébe. De a társadalmi szabályok különbözőek. A kereskedelem szabályain alapulnak. Néha ha teszel valamit valakiért, az elismeri. De azt hiszem legtöbbször azt gondolják bolond vagy, vagy legalább is furcsa. Hogyan birkózzunk meg ezzel?

Tírtha Mahárádzs: Folytasd! Igazolni szeretnéd saját magad? Amíg így van, addig nem önzetlen a szolgálat. A cselekvés a legjobb szolgálat, a cselekvés a legjobb együttérzés. De néha nem működik. A másik fél nem akar semmilyen szolgálatot elfogadni tőled. Akkor hogyan fejezheted ki az együttérzésed? Van rá mód. Például a meditációddal. De ismét felmerül, hogy a meditatív vagy fohász állapotban is követhetünk el erőszakot: „Kérlek Uram, értesd meg vele, amit én tudok!” Sokszor fohászkodunk így! „Ó Uram, kérlek, tedd bhaktává!” És azt gondoljuk: „Ah, olyan együtt érző vagyok, mert a lelki javáért fohászkodom.” De igazából lelki erőszakot követsz el. Megpróbálsz beleavatkozni a karmájába, az útjába.

Akkor hogyan fohászkodjunk helyesen, szépen? „Kérlek Uram, tedd simává az útját. Legyen úgy ahogy Te akarod, ahogy neki jó, nem ahogy én gondolom.” Az önzetlen meditáció a mások lelki javáért folytatott fohász.

Nem törődünk azzal, hogy magunkat igazoljuk. Ha a feljebbvalónk azt mondja: „Csináld így” – akkor csináld úgy. Néha mások panaszkodása igazából dicséret. Vegyünk egy nagyon egyszerű példát, a diákok a tanteremben – mind panaszkodni fognak egy szigorú tanár miatt. Ez egy diák dharmája. Mindig panaszkodnak: „Olyan szigorú, túl sokat kér, túl nagy az elvárás!” De húsz év múlva melyik tanárra fogsz emlékezni? Erre! Ami tehát ma panasz, húsz évvel később dicséret.

Egyszer egy bhakta meglátogatta öreg pap barátját. A pap megkérdezte: „Óh kedves fiam, nagyon jó, hogy eljöttél; hogy van?” Tudta, hogy a fiú a bhaktit gyakorolja. A fiú így válaszolt: „Ah, egy kissé bajban vagyok. A gurum nagyon szigorú velem.” Mit válaszolt a pap? „Nagyszerű, kedvesem! Nagyon szerencsés vagy!” Egy panasz az egyik oldalról, egy dicséret a másikról.

Nem akarjuk tehát igazolni magunkat. Ha az abszolút igazság szerint cselekszel, nem kell igazolnod magad. És ne feledjétek, a bolondok társaságában az egyetlen normális embert bolondnak fogják nézni.