Sharanagati

„Óh Brahmá, csak kövesd ezt a következtetést az elme szilárd összpontosításával, és nem háborgat majd a büszkeség, sem a részleges, sem a teljes pusztuláskor.”[1]

Itt megemlítik: „az univerzum végső és részleges megsemmisülése.” Sokan várják az univerzum megsemmisülését, igaz? Talán hallottatok erről a közelgő időpontról, 2012, amikor nagy zavarok várhatók az életünkben, mintha 2008-ban, 2009-ben, vagy bármelyik másik évben nem lennének zavarok. Az emberek általában kiválasztanak egy időpontot, ragaszkodnak hozzá, és rettegnek.

Persze az anyagi világ mindig átalakulásban van. A rosszból a még rosszabba. Ez egy történelmi süllyedő hajó. Ne várjunk túl sokat a kali-jugától, az anyagi világtól. De a süllyedő hajóból az óceánba ugorhatsz! Egyik oldalon az anyagi óceán, a másikon a nektáróceán. Válassz, hogy melyik oldalra ugrassz.

Más vallások és tradíciók általában egy egyetemes világvégéről beszélnek. De ahogyan a mi tradíciónk és lelki tudományunk nagyon alapos a teremtés folyamatával kapcsolatban, ugyanígy a világ megsemmisülésével kapcsolatban is az. Azok számára tehát, akik hisznek ebben a kozmikus megsemmisülésben a bhakti-jóga a legjobb választás. Mert máshol csak egy világvége van, nálunk négy. Ez a kozmikus megsemmisülés egyfajta továbbfejlesztett verziója. Tudjátok mi ez a négy fajta kozmikus megsemmisülés? Rendben, nézzük, hogy miről szól a vers. A részleges és a teljes megsemmisülés. Ebből tudhatjuk, hogy van legalább két fajta – a részleges és a teljes. Mi a részleges? Úgy mondják, hogy Brahmá napjának végén, a kozmikus struktúra bizonyos szintjei és régiói megsemmisülnek. Brahmá egy napja elég hosszú, de amikor eljön az este a struktúra egy bizonyos szintjén zavar támad. Ez megint csak azt mutatja, hogy az egész vallás a fény misztikumán alapul. Amikor fény van, élet van; amikor sötétsége van, akkor pusztulás. És tudjátok Brahmá élete is úgy telik, mint a miénk – nappalok és éjszakák. És bizonyos szintű pusztulás és újraépítkezés is jelent van. De akkor Brahmá élete is véget kell, hogy érjen egyszer. Meddig él Brahmá? Több száz évig, az ő éveivel mérve. Ez nagyon-nagyon hosszú idő. Amikor véget ér az élete, az egész univerzum elemi állapotába, az egység állapotába tér vissza. Ezért hívják ezt végső vagy elemi megsemmisülésnek. Látjátok tehát ezt a két periódust – az egyik a rövidebb megsemmisülés és építkezés, a másik pedig az anyag egyfajta végső felbomlása.

Mi a másik kettő? Van még kettő. Jut még valami más ezeken kívül az eszetekbe? Milyenfajta megsemmisülés történhet még ezeken túl? Bármi elképzelés? Akkor, ha nem bánjátok, segítek. A világnak van egy tartós megsemmisülése és van egy privát világvége is. Tartós? Megnyilvánult állapotában létezik; hogyan beszélhetünk tartós megsemmisülésről? A világ tartós megsemmisülése – az élőlények érkezését és távozását jelenti, születés és halál. Természeténél fogva ez a világ átmeneti – minden változik, mozgásban van. Az élőlények érkezése és távozása tehát a világ tartós megsemmisülése. Rendben, van tehát részleges, végső, tartós és privát. Mit jelent ez? Ez az, amikor te elhagyod ezt az univerzumot. Akkor ez az egész anyagi élet olyanná válik, mint egy álom.

Amikor valaki eléri a felszabadulást, teljes mértékben maga mögött hagyja ezt a világot. Nem befolyásol, nem érint, sem a teremtés, sem a megsemmisülés. Ezért Krsna azt mondja: „Összpontosíts ezekre az útmutatásokra, fogadd meg azokat, és akkor nem háborgat majd sem az arra való büszkeség, hogy te vagy a teremtő, sem a világ megsemmisülésétől való félelem.”