Sharanagati

(Szvámí Tírtha 2017. 01. 04-i szófiai esti tanításából) 

Ez a mi reményünk – hogy Krsna sosem hagy el minket. Jóllehet, el vagyunk választva az isteni valóságtól és jelenleg ennek az anyagi birodalomnak vagyunk látogatói, mégis készen kell állnunk remélni a legjobbat! Szerencsére van egy igazság, ami sosem változik – hogy Krsna ott van a szívünkben!

Biztos ismeritek azt a gyönyörű történetet, amikor a Legfelsőbb Úr egyszer kétségbeesett, nem tudta, hogy mi tévő legyen. Azt mondta: „Szükségem van egy kis szünetre. Nagyon lefoglalnak a teendőim, ezért jó lenne egy hely ahová el tudnék bújni.” Majd összehívta valamennyi angyalát és megkérdezte: „Tudtok javasolni egy helyet, ahol elrejtőzhetnék, hogy az emberek ne találjanak rám? Mindig felkeresnek az imáikkal, különböző kívánságaikkal: ’Ezt kérek, azt kérek’. Egy kis szünetre van szükségem. De bárhová is megyek, mindig megtalálnak. Van valami javaslatotok?” Erre az angyalok azt válaszolták: „Van egy javaslatunk, ahol az emberek nem keresnének Téged. Rejtőzz el a szívükben! Ott senki nem fog keresni!” Természetesen ez egy romantikus történet, de ami igaz az igaz – a Jóisten ott lakozik minden ember szívében!

Szeretnétek hallani egy másik történetet? Ez egy kicsit úgymond jógikusabb. Amikor a  Legfelsőbb Urunk belefogott az univerzum teremtésébe, mérhetetlen érzelmi többletét szerette volna megosztani másokkal. S mivel a teremtés kezdetekor még egyedül volt, körbenézett, de nem látott senkit – nem volt kivel megosztania ezt a többletet. Így végül megteremtette az embert, akik viszont később nagyon egyedül érezték magukat, nem tudták hogyan találhatnák meg egymást. Aztán a Legfelsőbb úgy döntött, hogy: „Belépek az emberek testébe.” Ennek a bejáratnak ott van a kapuja legfelül, melyet úgy hívnak, hogy a koronacsakra vagy a brahma-randhra – a kis nyílás a fejtetőn, a kutacs. Mostanra már bezáródott. Próbáltok rálelni, hogy hol van ennek a bejáratnak a kapuja, mely a Legfelsőbbhöz vezet, de hiába, mert zárva van. Már sokatoknak van gyermeke – így megnézhetitek, hogy a fejük ezen a lágy helyen hogyan pulzál, tehát nekik még nyitva van. Ez az a kapu, ahol Ő be tud lépni.

Az emberi testben körülbelül 80.000 különböző energiacsatorna van,  melyek a szívből indulnak ki. Ezek közül az energia csatornák közül egy vezet a fejtetőre. Valójában ezeken a csatornákon keresztül az egész testet áthatja a lélek tudata.  Amikor eljön a halál pillanata, azt mondják, hogy a szív megvilágosodik és a lélek megkezdi az utazását. Ha elég szerencséje van az embernek, akkor ezt az egyetlen csatornát választja, amely a koponya tetejére vezet. Majd ezen a kapun, ahol a lélek belépett, ki is tud lépni a testből.  Ez a csatorna, nem csak a koponya tetejéig vezet, hanem össze van kapcsolva a Nappal is. Tehát ez a megvilágosodás végső csatornája. Ha követjük az isteni fény ösvényét, akkor be tudunk lépni a Nap kapuján, ahonnan nincs visszatérés. Ez kell legyen a célunk – ha be tudtunk lépni ebbe az anyagi testbe, akkor meg kellene találnunk a megfelelő kijáratot is.

A test egy városhoz hasonlatos. Ezt a várost egy fal védi. Ezen a falon van néhány kapu, ahol beléphettek, keresztülmehettek, hogy beljebb jussatok. Hasonlóképpen az érzékszervek is a test kapui. A szemek és fülek nyílásai vannak felül és vannak az alsó testrészen is nyílások. Fent vagy lent, ezek mindegyike kapu. De nagy különbség van, hogy melyik nyíláson léptek ki a testetekből. Ha az alsó nyílásokon keresztül hagyjuk el a testünket, nem számíthatunk magasabb szintű következő születésre. Ezek a kapuk az alacsonyabb szintű születésekhez vezetnek. Azonban, ha valaki a felsőbb kapukon keresztül távozik, akkor ez a személy nagyon áldásos következő fejezetre számíthat. S ha valaki a legfelsőbb kapun keresztül tud kilépni az nagyon szerencsés, mert eldöntheti a lelki jövőjét.

Tehát először egy romantikus történetet hallhattunk – néhány angyal tanácsot ad az Úrnak. Ezután beszéltünk a misztikus jóga útjáról, ami a tökéletességhez vezet. Itt arról beszéltünk, hogy a lélek a nádi csatornákon át, hogyan érheti el a test legmagasabb kapuját, majd onnan miként juthat az isteni birodalomba. De szükségünk van valami gyakorlatias dologra is. Mi történik akkor, ha az utolsó pillanatban nem tudjuk a Legfelsőbbre rögzíteni az elménket és a brahma-randhra helyett a lelkünk más csatornán fog áthaladni? Ezért kell megtisztítani a holttesteket, mert néha az alsó csatornákon lépnek ki a testükből. Tehát ez volt egy gyakorlati jótanács. Mert valójában most már nem az életünk elején járunk, valószínűleg nem is az utunk végén, hanem valahol a kettő között. A legfontosabb, hogy mit tegyünk ma?

(folytatása következik)