Sharanagati

Valójában Szvarúp Dámodár volt a cenzora mindazon dolgoknak, amik Csaitanja Maháprabhu elé kerültek. Minden rajta keresztül került Maháprabhu elé, ő pedig ellenőrizte, hogy az adott dolog megfelel-e Maháprabhu ízlésének. Miért? Mert Maháprabhu annyira érzékeny volt, hogy ha egy olyan gondolat, vers, vagy üzenet érkezett hozzá, mely egyezett érzelmeivel, azonnal elájult. Ha azonban valami olyasmi jutott el hozzá, ami ellentétes volt érzelmeivel, kétszeres intenzitással ájult el. Ezért Szvarúp Dámodár olyan volt Maháprabhu számára mint egy védőpajzs: „Csakis rajtam keresztül!” De itt láthatjátok, hogy ez az üzenet nélküle érte el Maháprabhut. És a hatás azonnal megnyilvánult – Maháprabhu extázisba esett.

És tudjátok, az extázis néha isteni őrületben nyilvánul meg. Aztán az adott személy nagyon szokatlan, nem várt módón viselkedik; kiszámíthatatlan mit fog tenni. Először is, üti a bhaktáit – majd megöleli őket! Nagyon szokatlan! Ezért Szvarúp Dámodár békéssé, könnyűvé, egyszerűvé szerette volna tenni a helyzetet: „Ne szomorítsátok el a mestert.”

„Sríla Szvarúp Dámodár Gószvámí így válaszolt az Úr Csaitanja Maháprabhunak: »Rúpa Gószvámí képes megérteni az elméd és szándékaid, biztosan megkapta különleges kegyed.« Az Úr így szólt, »Annyira elégedett voltam Rúpa Gószvámíval, hogy megöleltem és felruháztam minden erővel, mely a bhakti vallás hirdetéséhez szükséges. «[2]   És ez az isteni extázis egy másik jele – emlékezetkiesés. Csak az ölelést említi itt! A pofonról nem beszél. Habár tudnunk kell, hogy a különleges áldás valószínűleg a kéz érintése által került átadásra. Mint ahogyan a gyógyító energia az isteni érintés által adódik át a beteg személynek. Ez azonban sokkal titkosabb volt, mint az ölelés. Az ölelést bárki megértheti. Igaz? „Oh, oly kegyes az Isten!” De egy pofon? Az egy nagyon édes kapcsolat Istennel. Ha egyszer elérhetnénk ezt!

Ezért azt mondják, hogy a Csaitanja-csaritámrta az odaadó élet kézikönyve, útmutatója. Ha bhakták szeretnénk lenni, követhetjük ezt a példát. És ahol megtaláljuk ezt az intenzív és tiszta isteni hangulatot, rohanjunk oda és vegyük ki a részünket. És minden igyekezetünkkel azon kell lennünk, hogy segítsük, szolgáljuk és fokozzuk azt a hangulatot. Mert azért írnak itt róla (Csaitanja-csaritámrta), hogy máshol is megnyilvánulhasson. Amikor tehát ilyen intenzív érzések és ilyen tiszta szándék van jelen, az isteni.

És azt mondhatnátok: oh, könnyű volt ötszáz évvel ez előtt. De ne használjátok ezt kifogásként. Minden lehetőségünk meg van rá, hogy ilyen tiszta tudatosságban éljünk. Ez csak egy kis bekezdése Csaitanja Maháprabhu kedvteléseinek, de még ebből a kis történetből is annyi mindent nyerhetünk! Kérlek próbáljátok meg tehát a szívetekben hordozni ezt, és ha néha ér is egy-két pofon itt-ott, ne keseredjetek el, ez különleges kegy. Akkor kapjátok meg a szükséges erőt.