Sharanagati

(az előző rész folytatása)

Valójában Rúpa Gószvámí úgy idézi ezt a verset, mintha Srímati Rádháráni mondaná. „Olybá tűnhet, hogy ez a vers egy átlagos fiú és lány közötti vágyódásról szól, de igazi, mély jelentését csak Szvarúp Dámódar ismerte. Egyik évben a véletlen folytán Rúpa Gószámí is jelen volt.” (Amikor Maháprabhu ezt a verset idézte.) „Habár a vers jelentését csak Szvarúp Dámódar ismerte, Rúpa Gószvámí, miután hallotta azt Srí Csaitanja Maháprabhutól, azonnal egy másik verset írt, mely feltárja az eredeti vers jelentését. Amikor Rūpa Gosvāmī megírta ezt a költeményt, lejegyezte egy pálmalevélre, amit aztán zsúpfedeles háza tetejébe dugott a szalma közé.” Elég furcsa hely egy költemény megőrzésére, a háztető alá, vagy gyakorlatilag a háztetőre rejteni. Az esős évszak idején! „Miután megírta a verset és háza tetejére rejtette, Sríla Rúpa Gószvámí elment fürdőt venni a tengerben. Ugyanekkor az Úr Csaitanja Maháprabhu ellátogatott kunyhójába, hogy találkozzon vele. Hogy ne okozzanak zavart, a három nagy személyiség – Haridász Thákur, Sríla Rúpa Gószvámí és Sríla Szanátan Gószvámí – nem lépett be Dzsagannáth templomába.” Nem akartak tehát problémát okozni a helyi papoknak, ezért nem léptek be a templomba. „Srí Csaitanja Maháprabhu minden nap megnézte az upala-bhóga ceremóniát Dzsagannáth templomában, majd elment meglátogatni e három nagy személyiséget a lakhelye felé vezető úton. Ha hármójuk közül valaki nem volt jelen, a többiekkel találkozott; ez volt a szokása. Mikor Srí Csaitanja Maháprabhu ellátogatott Sríla Rúpa Gószvámí lakhelyére, véletlen meglátta a pálmalevelet a tetőn, és így elolvasta a Rúpa Gószvámí által komponált verset.” Látjátok, most már érthető miért tartotta Rúpa Gószvámí a verset a tetőn. „Miután elolvasta a verset, Srí Csaitanja Maháprabhu extatikus hangulatba került. Mialatt ebben az állapotban volt, Sríla Rúpa Gószvámí megérkezett és azonnal a földre borult, mint egy bot. Amikor Rúpa Gószvámí botként borult a földre, Srí Csaitanja Maháprabhu felállt és megpofozta. Majd a térdére ültette és beszélni kezdett hozzá. »Senki nem ismeri versem magyarázatát,« – mondta Csaitanja Maháprabhu. »Hogyan tudtad megérteni szándékom? « Így szólván, az Úr Csaitanja Maháprabhu különféle áldásokban részesítette Rúpa Gószvámít, és magával vitte a verset, melyet később megmutatott Szvarúp Gószvámínak.” [1]

Gondoljatok csak bele a történésekbe. Van egy nagyon különös vers, melyet Csaitanja Maháprabhu egyfolytában idéz. Néha még világi dalokat is idézett, de ezek nagyon speciális, mély jelentéssel bírtak. És ennek a versnek a titkos jelentése rejtve maradt mások előtt. Aztán jön ez a Rúpa Gószvámí, aki pálmalevélre ír. Ha olyan szerencsések vagytok, hogy eljuthattok Vrndávanba, és elmentek a Vrndávan múzeumba, ott láthatjátok a pálmalevelet Rúpa Gószvámí kézírásával. Olyan, mint ha apró gyöngyök lennének a levélen. Gyönyörű! A múzeumban különböző kéziratok láthatóak, de ez a legszebb.

És a háztetőn rejtegeti ezt a levelet. Majd jön Maháprabhu és így szól: „Mi ez a plusz pálmalevél ott a tetőn? Nézzük csak meg!” És hirtelen, azáltal, hogy elolvassa a verset, extázisba esik. Mikor fogjátok ti költők elérni ezt az intenzitást? Megpróbáljátok elrejteni költészetetek egy darabját, majd jön az Úr, valahogy hozzájut és extázisba esik! Írók, tréningezzétek hát többet magatokat!

Rúpa Gószvámí nem volt otthon, de később visszatért. Maháprabhu pedig ott várt a vers által megbabonázva. Rúpa Gószvámí a tradíció alapján teljes dandavatját ajánlotta. És mit kapott cserébe? Egy nagy pofont az arcára! Gondoljatok csak bele; alázatosan közelítesz lelki tanítómestered felé, fűszállal a fogaid közt, teljes dandavatod ajánlod. És ahelyett, hogy dicsérnék az alázatosságod, kapsz egy nagy pofont! De még ha meg is történik, ne féljetek, mert mi volt Csaitanja Maháprabhu következő mozdulata? Az térdére ültette és így szólt hozzá: „Hogy tudtad megérteni a szándékom?” és így szólván – ahogy mondják – különféle áldásokban részesítette Rúpa Gószvámít. Ez azt is bizonyítja, hogy ha egyszer képesek leszünk megérteni mesterünk szívét és szándékát, különféle áldásokban részesülhetünk majd. Nem csak egy fajtában, hanem különfélékben!

(folytatjuk)