Sharanagati

Collected words from talks of Swami Tirtha




(Tírtha szvámí 2018. 01. 03-ai szófiai esti tanításából)

(az előző pénteki tanítás folytatása)

Még hosszan folytathatnánk a sánta-rasza elméleti tárgyalását, de beszéljünk inkább egy kicsit a sánta-rasza gyakorlati megvalósításáról.

A sánta-raszában lévő bhakta néha ásít, nyújtózkodik, másokat tanít az odaadó szolgálatra, tiszteletteljes hódolatát ajánlja az Úr formájának, szép imákat mond az Úrnak, s arra vágyik, hogy közvetlen szolgálatot végezhessen a testével. Ez néhány általános jellemzője a semleges szinten álló bhaktának.”. Néha előfordul, hogy ti is ásítoztok, főleg a lecke hallgatása közben. Ez a sánta-rasza megnyilvánulása.

Egy bhakta egyszer így szólt egy másikhoz, amikor ásítani látta őt: „Kedves misztikus! Úgy gondolom, szívedet eksztatikus odaadó szeretet tölti el, s ez okozza, hogy ásítanod kell.”[1]

Egyszer egy bhakta elaludt lecke közben. Azt hiszem mindannyian ismerjük ezt az érzést, amikor már annyira kimerültek vagyunk… Minek láttán Gurudév azt mondta, hogy ez egy tökéletes Bhágavatam tanítás, mert ez a bhakta egész nap intenzív szolgálatokat végzett, minek a végén már annyira elfáradt, hogy elaludt. Ez a legcsodálatosabb Bhágavata-purána lecke. Olyan megható volt ezt látni, hogy milyen szépen dicsőítette ezt a bhaktát ahelyett, hogy megdorgálta volna: „Miért nem figyelsz jobban a leckén?” Sohasem tudhatjuk, hogy mi lakik egy tiszta bhakta szívében. Amikor ásít egyet, lehet hogy épp ez az extázis jele.

Néha azt látjuk, hogy egy sánta-raszában lévő bhakta a földre zuhan, borzong, és az egész teste remeg. Ezeken a bhaktákon tehát az eksztatikus transz különböző jelei automatikusan megnyilvánulnak.”

Látjátok ez a sánta-rasza szintje, hogy néha elájultok. Korábban azt gondoltuk, hogy hogy az ájulás valami nagyon magas szintű dolog, azonban itt azt látjuk, hogy ez csupán egy alapszint. Tovább folytatva: A Bhakti-raszámrta-szindhu elmondja, hogy amikor az Úr Krisna megfújta Pánycsadzsanja nevű kagylókürtjét, a hegyi barlangokban élő számtalan nagy bölcs azonnal feleszmélt meditációja transzából, s mindannyian azt látták, hogy testükön minden szál szőr égnek áll. A sánta-raszában lévő bhakták néha mozdulatlanná dermednek, békesség és öröm tölti el őket, megfontolttá válnak, elgondolkodnak, aggódni kezdenek, ügyesek és vitatkozó hajlamúak lesznek. Ezek a jellemzők folytonos eksztázisra, azaz szilárd érzelemre utalnak.”

Látjátok, hogy milyen sokszínű a sánta-rasza! A semleges viszonyt egyaránt jellemzik szokványos dolgok: mint a mozdulatlanná dermedés, a békésség vagy az elmerengés illetve kevésbé szokványosak, mint az aggodalom, a vitatkozás vagy az örvendezés.

(folytatása következik)

1. Az odaadás nektárja fejezet



Leave a Reply