Sharanagati

(Tírtha szvámí 2017.10.03-i szófiai reggeli tanításából)

A szépséghez szükség van harmóniára. „Ahogy a kígyó mozgása is hullámzó, ugyanúgy a szerelmi kapcsolatok természete is sokszor kanyargós.” Ez az idézet Rúpa gószvámí: Uddzsvala-nílamani című verséből származik, melyet a Csaitanja-csaritámrta is említ[1]: ahér iva gatih prémnah szvabháva-kutilá bhavet. A kutila ezt a kígyózó mozgást jelenti. Hogyan hívták az ókori India leghíresebb politológusát? Csánakja. És mi volt a másik neve? Kautilja, mely azt jelenti, hogy a politika is ugyanílyen tekervényes. Ez egy trükkös dolog.

Harilílá: Ősidők óta.

Tírtha szvámí: De a szerelem is ősidőktől fogva ugyanilyen. Miért? „A szerelem természete szerint nem egyenes úton jár, mert mindent magába kell foglalnia. A szerelemben az élet valamennyi lehetséges összetevője megtalálható. A szerelem egy olyan magas hőfokú áldozatot jelent, mely mindent felölel.”[2]

Egyetértetek ezzel? Hadd mondjak erre egy példát. Egyszer egy bhakta találkozott egy idősebb hölggyel, akinek a fia gyilkos volt. Hosszan beszélgettek, természetesen anélkül, hogy érintették volna ezt a témát. Majd egy idő múlva, a hölgy megjegyezte: „Még mindig szeretem a fiamat, annak ellenére, hogy gyilkos”.

Természetesen ez egy nagyon szélsőséges példa, de úgy gondolom, hogy nagyon is alátámasztja Sríla Srídhar Mahárádzs véleményét, miszerint a szeretetnek olyan hatalmasnak kell lennie, hogy gyakorlatilag mindent el kell tudnia viselni. Néha még annak ellenére is szeretünk, hogy a szerelmünk belénk mar. Minden kapcsolat kérdése, hiszen olyan sok különböző dologból meríthetünk örömet vagy legalábbis kaphatunk visszajelzést, például hogy: ‘Igen, figyel rám a másik.’

Még korábban egyetértettünk abban, hogy megértésünk szerint a szerelem nem egy érzés, hanem egy látásmód, tehát nem szabad túl sokat foglalkoznunk az emberi kapcsolatok időnként visszás érzéseivel, vagy eseményeivel, mivel többé kevésbé, alapvetően az illúzió uralja azokat. Inkább tekintsünk úgy a szerelemre, szeretetre mint egy hozzáállásra, mint egy paradigmára vagy mint egy szemléletmódra.

Tehát, „A szerelem egy olyan magas hőfokú áldozatot jelent, mely mindent felölel. Természeténél fogva olyan, mint a kígyó mozgása, hullámzó. Az Úr isteni energiája Jóga-májá ekképp tervezte meg, hogy Krisnát ily módon tegye elégedetté és megakadályozza azt, hogy bármiféle  fásultság vagy meddőség, érzéketlenség beférkőzzön az isteni kedvtelésekbe.”

Tudjátok, hogy mindenféle zavaró tényező vagy probléma az élet jele. Ha minden gördülékenyen működik, az unalmas. Természetesen azt is hallottuk már, hogy akiket Isten szeret, azoknak ad némi problémát, nehézséget. Egyszer említettem ezt egy előadáson és valaki a hátsó sorból így szólt: „Lehet, hogy én nagyon rossz irányba haladok, mert már jópár éve nincsenek problémáim.” Nem vagyok biztos abban, hogy ez azt jelenti, hogy rossz irányba haladsz. Az is lehet, hogy valami különleges áldásban van részed, vagy épp most aratod le a jó karmád gyümölcseit.

Tehát ezeket a dolgokat különböző tényezők motiválják. Mégis sokszor érzékeljük ezt az ellentétet az életünkben, mely néha kedvező, máskor pedig kedvezőtlennek tűnik.

(folytatása következik)

1. Rúpa gószvámí: Uddzsvala-nílamani 12.102. (ezt a verset idézi a Csaitanja-csaritámrta, Madhja-lílá 14.163.)
2. Sríla Srídhar Mahárádzs, Centenáriumi antológia