Sharanagati

(Szvámí Tírtha 2016. 08. 24-i ludastói esti tanításából)

Most pedig térjünk vissza Naimisáranja szent erdejébe, ahol a nagy szentek egy áldozat bemutatására gyűltek össze, hogy elégedetté tegyék az Urat és híveit.

„A bölcsek így szóltak: Tiszteletre méltó Szúta Gószvámí, téged nem szennyez semmiféle bűn! Jártas vagy a szentírásokban, melyek vallásosságukról híresek, valamint a Puránákban és a történetekben is, hiszen megfelelő irányítás alatt tanulmányoztad és el is magyaráztad ezeket. Te vagy a legidősebb tanult védántista, óh, Szúta Gószvámí, így rendelkezel Vjászadév – az Istenség inkarnációja ­– tudásával, és ismersz más szenteket is, akik tökéletesen jártasak minden fizikai és metafizikai tudományban. Mivel alázatos vagy, lelki tanítómestereid minden kegyükkel megáldottak, amit egy jó tanítvány megkaphat. Ezért elmondhatod nekünk mindazt, amit tudományos úton sajátítottál el tőlük”[1].

Itt egy olyan személyről van szó, aki teljesen megtisztult valamennyi bűntől és hiányosságtól. „Jártas vagy a szentírásokban, hiszen megfelelő irányítás alatt tanulmányoztad azokat.” Sríla Srídhar Mahárádzs tanításai szerint, még ha végzünk is valamilyen vallásos cselekedetet, de nem felsőbb utasításra tesszük azt, akkor nem tekinthető teljesnek. Azt gondolhatjuk: ‘Ó tanulmányoztam a szentírásokat’, de lehet, hogy ez csupán érzékkielégítés volt részemről, ha ezt nem utasításra tettem! A tanulásra, tanulmányokra vonatkozólag van egy ajánlás: „Ne olvassatok sok könyvet!” Miért? Mert, ha sok könyvet olvastok, akkor sokféle nézőponttal fogtok találkozni. S ez különösen igaz a magyarokra, mert úgy mondják, hogy két magyar az minimum négy vélemény.

Baladév: S mit mondanak a bolgárokról?

Szanátan: Ők a duplái.

Szvámí Tírtha: Van bennünk valami közös!

Tehát ki tekinthető képzett lecketartónak? Az, aki megfelelő irányítás alatt tanulmányozta végig a szentírásokat. Ez az egyik módja, hogy megszabaduljunk valamennyi hiányosságunktól, hibánktól és tévedésünktől. S a bölcsek kijelentették: „Te vagy a legidősebb tanult védántista.” Védánta a védák végét, a védikus tudás csúcsát, a védák lényegét jelenti. Ez a védák titkos és misztikus végkövetkeztetése. A szentírásokból és mestereinktől megértettük, hogy a védák lényege a Legfelsőbb Úr dicsőítése. Az imádatnak ez a szelleme hatja át a védákat. S mi a végkövetkeztetése, mi a védántája az ilyen imádat hangulatának? Szeretetteljes átlényegülés a Legfelsőbbel. Ez a sziddhánta. Eddig beszéltünk a védántáról és most pedig kövekezzen a – sziddhánta, a végső következtetés. A rangidős bhaktának kell tartania a leckét, mely nem csupán az évektől függ, mert a lélek örökifjú. Az öröklét szintjén, nincs korkülönbség – nincs fiatalság és öregség. A rangidősség egyedüli mércéje a lelki fejlettség.

„S mivel alázatos vagy, lelki tanítómestereid minden kegyükkel megáldottak. Ezért elmondhatod nekünk mindazt, amit elsajátítottál tőlük.” Tehát egy bhakta, egy tanítvány legfontosabb tulajdonsága a meghódoltsága, alázata. Ahogy ezt nemrégiben megbeszéltük: ‘Ha eszem, Te táplálkozol; ha beszélek, Te szólsz; amikor nézek, Te látsz.’ Egy ilyen meghódolt lélekre automatikusan rászáll minden erő, minden áldás. Gyűjthettek rengeteg információt, de egy szent áldása az, ami valósággá változtatja azokat. Az áldás bölcsességgé változtat mindent, messze az ismereteken túl. „Ezért elmondhatod nekünk mindazt: mert nem te vagy az, aki beszél, hanem a elöljáróid szólnak rajtad keresztül. Ezért elmondhatod nekünk mindazt, amit tudományos úton sajátítottál el tőlük.”

Egyszer Sríla Prabhupád megadta a bhakti-jóga definícióját: Isten tudományos megértése. S ez nem egyszerűen teológia, mivel az túl száraz lenne. Sokkal inkább egyfajta megtapasztalás – olyasvalami, amit magunknak is ki kell próbálnunk! Az Istenélmény nem az egyetemeken van elrejtve, a teológiai fakultásokon. Ez valami egészen más!

[1] Srímad Bhágavatam, 1.1.6-8.