Sharanagati

Collected words from talks of Swami Tirtha




(Szvámí Tírtha, 2017.08.17-i ludastói reggeli tanításából)

(az előző pénteki tanítás folytatása)

A mantrázás egy nagyon komoly művészet, mondhatjuk azt, hogy ez egy tudomány. Ha tehát tudományosan fogalmazzuk meg, akkor a mantrázás tulajdonképpen nem más, mint a hangvibráción keresztül kapcsolatot teremteni a magasabb Isteni Valósággal. Ez egy fantasztikus feladat, és tudományos szemszögből vizsgálva érezzük, hogy mennyire mély és értékes dologról van szó.

Dél-Indiában található egy templom, melyben van egy óraszerkezet, amire rá van írva, hogy ez egy sabda-brahman. Időnként megcsörren, kattog, meg zörög és valamilyen hang effektust ad ki. Ez egyfajta mechanikai szent hang, a sabda-brahman. De vigyázat, mi magunk is ilyen gépek vagyunk: bizonyos értelemben mindenféle dolgok mozognak a szervezetünkben, és képesek vagyunk hangot kiadni. De milyen ez a hang? Mechanikus, vagy valami természetes hang, mondjuk egy böfögés jön ki – ez életünk konklúziója -, vagy esetleg valami értelem is van mögötte, mint mondjuk egy értelemmel, érzelemmel bíró lényhez méltó, egy bhaktához méltó? Ez nagyon fontos!

Így hát az én szerény megértésem szerint, az igazi mantrázás az, amikor az  érzelemgazdag és szeretet fűti át. Ezt a szentírások a sásztrák, a Brahma-szanhitá is alátámasztja, amikor a tudatos, mélyebb érzelmek hatják át az ember lelki gyakorlatait, azok vezetnek igazi eredményre.

De vajon hol tudjuk elkezdeni ezt a folyamatot? Ott ahol Haridász Thákur tartott? Nem, Az a vége. Valószínűleg csak az elején tudjuk elkezdeni a folyamatot, ahol még kicsit zavaros a tudatunk, kicsit bizonytalanok vagyunk. De szerencsére a Szent Névnek ezt a  csintámani természetét élvezve, még hogyha ebben a zavaros fázisban kezdjük is el, eljuthatunk a Szent Névnek ehhez a mélyebb természetéhez, ami az amritanámámrta. (Bhakták körében kedves kacagás, hiszen itt az újonnan avatott és jelen lévő bhakták neveit sorolja.)  És mindez Isten kegyelmével és áldásával lehetséges, bhagavat-praszád (a Prabhu is jelen van) által minden lehetővé válik. Ezért nekünk a bhaktit (Ő is ott van) kell gyakorolni. Mert akkor mindez szépen megtörténik az életünkben.

Mondhatnánk azt, hogy a Szent Név egy lassú folyamat. De én azt mondom, hogy a Szent Név egy gyors és nagyon hathatós folyamat. Mélyreható változást idéz elő az életünkben. Az ember néha elcsügged,: ‘hát már itt mantrázok legalább egy hete és semmi változás, akkor jobb, hogyha nem is mantrázom’! De ennek az erejét különösképpen akkor érzi az ember, amikor abba-, vagy félbehagyja a folyamatot. Akkor fogod érezni, hogy milyen volt az, amikor nagyon komolyan vetted és hogy milyen most, amikor nem tudod komolyan venni.

Persze én most itt nem azt propagálom, hogy akkor hagyjátok abba a mantrázást, hogy kipróbálhassátok azt, milyen e nélkül élni. Inkább az, hogy tegyünk meg mindent, minden tőlünk telhetőt, és még egy picit többet.

(folytatása következik)



Leave a Reply