Sharanagati

Collected words from talks of Swami Tirtha




Prabhupad and disciples

A mantrázás valójában nagy művészet. Sríla Prabhupád azt mondta, hogy neki 30-40 évébe telt, amíg megtanulta a mantrázás művészetét. Ha tehát követjük az útmutatás, hasonló eredményre számíthatunk, mint Csaitanja Maháprabhu. Amikor Gajában találkozott lelki tanítómesterével, Ísvara Purí azt mondta: „Kedves fiam, csak zengd a szent neveket!” Maháprabhu tehát belekezdett és egy nagyon szokatlan hatást ért el. Kifejezetten nyugtalan lett, olyan volt, mint egy őrült. Visszament tehát mesteréhez és megkérdezte: „Miféle mantrát adtál te Nekem?!” Ha tehát, miután egy ideje már mantrázol, visszamész a mesteredhez és megkérdezed: „Mi ez a mantra? Annyira hatásos!” az egy jó jel.

De azt is mondhatom, hogy követhetitek például Sríla Haridász Thákur példáját, aki a szent név ácsárjája. Minden nap 300000 nevet zengett el. Százezret az elméjében, százezret halkan és megint csak ennyit hangosan. Ezt a három fajta gyakorlatot végezte. Az elsőt saját belső békéjéért, belső elégedettségéért. Százezer név annak érdekében, hogy megbékélj! A második 100000 halkan – ez a saját felszabadulásáért volt, mondhatjuk egy lelki cél eléréséért. A harmadik 100000 minden más élőlény hasznára. Belső béke, személyes fejlődés, és mások segítése. Ha tehát követjük ezt a példát, extrém törekvésünkben, hogy napi 16 kört elmondjunk, sikeresek lehetünk. Valamit a bensődért, valamit azért, ami előtted van, és valamit mások javára.

De valóban igaz; ne zavarjuk a nagy személyiségeket a mantrázásunkkal. Egyszer Sríla Prabhupád a bhaktákkal együtt utazott. És tudjátok, a mesteretek jelenlétében általában esetlennek érzitek magatokat. Legalább is az értelmes tanítványok. Mestered persze hangosan mantrázik, te pedig alázatosan próbálkozol. Prabhupád megkérdezte: „Mit csinálsz?” „Mantrázom.” Így válaszolt: „Nem hallom.” Másodszor tehát kicsit hangosabban próbálkozott: „Haré Krsna, Haré Krsna…” Prabhupád ismét így szólt: „Nem hallom.” És végül a prabhu egyre nagyobb ösztönzést érzett, és még hangosabban kezdett bele. Aztán Prabhupád adott neki egy kis időt, annyira, hogy a fiú egészen hangosan kezdett mantrázni: „Haréééé Krsna, Harééé Krsna…” Aztán Prabhupád így szólt: „Hé, miért zavarsz engem?”

Tudjátok, nem könnyű társulni a lelki tanítómesterrel. Megteszel mindent, ami tőled telik, és mégsem elégedett. Hangosan vagy halkan… ah, szegény tanítványnak nincs szerencséje. De azt gondolom értitek, amit mondani szeretnék. Mantrázásunk minőségét kell tökéletesítenünk. Haré Krsna, Haré Krsna, Krsna Krsna, Haré Haré, Haré Ráma, Haré Ráma, Ráma Ráma, Haré Haré.



Leave a Reply