Sharanagati

Collected words from talks of Swami Tirtha




(B. K. Tírtha Mahárádzs leckéjéből, 2006. május 26.)
A bhakti kilenc eleméből a Szent Nevek zengése a leginkább gyakorlandó. Az első indok, hogy önzőnek kell lennünk. Abban az értelemben, hogy vágynunk kell rá, hogy megízlelhessük a nektárt. Ez a fajta önzés elfogadható. Mert egy nagyon különleges isteni édesség rejlik a Szent Nevekben.
Aztán: intelligensnek is kell lennünk a Szent Nevek zengésében. Jobban hangzik, mint az önzés, nem? Intelligensnek, abban az értelemben, hogy a Szent Név által minden tökéletesség elérhető.
Egyszer egy bhaktikus vitakörben Haridász Thákur is jelen volt. A kérdés pedig így hangzott: milyen haszonnal jár a Szent Nevek zengése? Néhány ember olyan ötlettel állt elő, hogy a mantrázás által véget lehet vetni a karmának.  Ami nem egy rossz eredmény, így van? Karma mentessé válni. Néhányan azonban nem elégedtek meg ezzel. Ezért más vélemények is elhangoztak: „Nem, nem, nem, véget vetni a karmának, az még semmi! Felszabadulással ajándékoz meg.” Ez még jobban hangzik! Óh! Elérni az örök tökéletességet! Kijutni az anyagi lét útvesztőjéből! Megszabadulni a születés és halál erdejéből! Sokan egyetértettek: „Igen, igen, ez egy jó eredmény.” Azonban valaki így szólt: „Itt van Haridász Thákur, kérdezzük meg az ő véleményét.” Ő a szaktekintély a Szent Névvel kapcsolatban.
A bhaktáknak tehát van néhány nagyon különleges tulajdonságuk, az odaadó szolgálat különböző formáiban számítanak tekintélynek. Tekintély nem „dr. Hamis Ego” értelemben, hanem szolgaként. Mert ezzel a szolgálatkész hozzáállással tekintélyekké válhatunk abban a speciális témában, melyet odaadásunk kifejezéseként kaptunk.
Haridász Thákur tehát a szaktekintély a Szent Nevek zengésében. Megkérdezték tehát: „Elégedett vagy a válaszokkal, amik a karma megszüntetésére és a felszabadulásra vonatkoznak?” Így válaszolt: „Óh, ez mind semmi. Elérni a felszabadulást, ezt bármely vallás meg tudja adni. A Szent Név zengésével Krsna lótuszlábait érhetjük el.” Egyszerűen hangzik. De gondolkodjatok csak el a jelentésén, még a felszabaduláson is túljuthatunk.
Ez volt tehát Haridász Thákur válasza. Elérheted a Legfelsőbb Úr lótuszlába iránti bhaktit, önzetlen odaadást. És minden más – mint például véget vetni a karmának, vagy elérni a felszabadulást – csak másodlagos hatása a Szent Név tökéletes zengésének. Ha tehát fontolóra vesszük mantrázásunk szintjét, ezt is meg kell vizsgálnunk. Mennyire tudjuk átadni magunkat, mennyire mély, igaz kiáltás ez Krsna felé; vagy csak egyfajta rituálé, amit azért csinálunk, mert kell? Amíg nem sírsz, Krsna nem jön. A mantrázásnak egy meghitt beszélgetésnek kell lennie Krsnával.
Ez tehát azt jelenti, hogy intelligensnek kell lenned a Szent Nevek zengésében, mert ily módon megértheted: „Óh, túljuthatok a felszabaduláson.” Elég intelligensnek lenni a bhakti jógában? Nem, nem elég! Végül el kell veszítenünk az eszünket. Először próbáljátok meg használni az eszeteket. Aztán elveszíthetitek. Hogyan lehetséges ez? Ez egy nagyon szisztematikus folyamat, azt mondják, hogy a bhakti egy tudományos módszer arra, hogy megközelítsük és megértsük Istent, mégis el kéne veszítened az eszed? Mi ez az egész? Hogyan lehetséges ez?
Ebben az értelemben a bhakti végső soron nem elemzés kérdése. Ahogy Sríla Prabhupád szokta volt mondani: „Egyszerűen csak próbáljátok meg szeretni Krsnát!” Mert ő is azt az elképzelést támogatta, hogy a szereteten keresztül megértésre tehetsz szert. A bhaktin keresztül lehetőség nyílik… nem teljesen megérteni Krsnát, de a szereteten keresztül meginvitálhatjuk, hogy fedje fel magát. Mert a helyzetünk örökké alárendelt. Nem rendelkezünk azzal a tulajdonsággal, hogy megérthessük a teljes egészet. Az Abszolút azonban képes megnyilvánulni, megmutatni Magát a korlátokhoz kötöttnek.
A mantrázás végső állomása az, amikor elveszítheted az eszed. Előtte nem! A három szint tehát: az első a jó értelemben vett önzés, vágyj rá, hogy megízlelhesd a nektárt; a második, hogy legyünk intelligensek a mantrázásban, hogy megérthessük mi a végső eredmény; végül pedig csak ússz, lebegj a mahá-mantra hullámain. Azon a szinten bármit csinálj, az tiszta mantrázás lesz. Persze ez csak az emelkedett szinten álló tiszta lelkek számára van fenntartva. Például, azt mondják, hogy annak idején amikor Sríla Srídhar Mahárádzs a templom építéséről és a cement áráról beszélt az maga volt a tiszta Krsna-kathá a fülek számára. Mert bármi, amit csak mondott, teljes mértékben kapcsolatban állt Krsnával. Ha te beszélsz a pénzről az nem olyan édes. Ha te beszélsz bármiről, azt nem olyan édes.
Alkalmassá kell tehát válnunk, hatoljunk a dolgok mélyére. Emlékeztek, mi a legjobb módja annak, hogy javítsunk a mantrázásunkon? A tiszta mantrázás azt jelenti, hogy azokat szolgáljuk, akik tisztán mantráznak. Ez a bhakti egy nagyon praktikus aspektusa.


Leave a Reply