Sharanagati

Jadunáth kérdése: Gurudév, beszélnél nekünk kicsit bővebben Tulaszí Déví imádatáról? Mert gyakran úgy tekintünk Tulaszí Dévíre mint egy kis fára, akit imádni kell, és valami tőlünk különállóként tekintünk rá, és nagyon ritkán ismerjük fel, hogy igazából a részünk, mint például a kanthi-málá és, hogy az a szolgálat, amit ő tesz értünk, sokkal nagyobb, mint amit mi végzünk felé. Odaadó szolgálatát adja, miközben a testét adja nekünk, hogy mi jobban tudjuk végezni szolgálatainkat. Beszélnél egy kicsit bővebben arról, hogy hogyan kéne bánnunk vele és az imádatáról?

Tírtha Mahárádzs: Hogyan imádjuk Tulaszít? Jól értettem, hogy azt mondtad, hogy Tulaszí a testünk részévé, a létezésünk részévé válik?

Jadunáth: Mindig velünk marad, és nem választható el tőlünk. Amikor valami különállót szeretnénk imádni, akkor az oltárra helyezzük, vagy az oltár közelébe, de nem becsüljük meg, amikor velünk van. Úgy értem, hogy elhanyagoljuk őt, nem bánunk vele szépen.

Tírtha Mahárádzs: Nos, vannak bizonyos sablonok a gondolkodásunkban, vagy ahogy gondolkodunk. Általában azt gondoljuk, hogy mi vagyunk az alany és minden más tárgy. Itt vagyok én mint az alany, és ott van Tulaszí mint tárgy. De meg kell változtatnunk ezt a nézőpontot, ahogyan te említetted, Tulaszí kész közeledni hozzánk. Tehát nem úgy van, hogy én felteszek egy tulaszí nyakláncot a nyakamra, hanem Tulaszí vesz körül.

Változtassátok tehát meg a látásmódot. És hogyan lehetséges ez? A szolgálat által. Tulaszí szolgálatával – Tulaszí Krsna számára egy szent növény – és egyben egy tiszta bhakta is. Egy tiszta bhaktát szolgálva, a tiszta odaadást éred el. Néha élő formában imádjuk őt, mondhatjuk, mint egy növényt. De amikor Tulaszí egy máláként nyilvánul meg, akkor is legyen meg ugyan ez a mentalitás.

A málánk imádata azt jelenti, hogy sosem hagyjuk éhezni. Ez azt jelenti, hogy mindig számoljuk rajta a mantrákat. Különösképp az elején ajánlott, hogy kenjük be a dzsapa-málát ghível. De minden nap nem kenheted be a dzsapa-máládat ghível. Habár a ghí a legjobb zsiradék, a legjobb olajos anyag, van még egy ennél is különlegesebb olajos anyag. A ghí a tehéntől származik, ez a másik különleges anyag pedig az emberektől. A test egy specifikus részén nyilvánul meg – a kézen és az ujjakon, különösképp a nagyujjon és középsőujjon. Ez tehát a legjobb bedörzsölés a málá számára. Ha minden nap be szeretnéd kenni a máládat ghível, vagy a legjobb olajos anyaggal, csak zengd a mantrákat. És minél többet teszel a dzsapa-máládra, annál több termelődik az ujjaidon.

Sok bhakta azért mantrázik, hogy megtisztuljon. De ez szörnyű. „Kérlek, Istenem, ments meg engem, szolgálj engem!” Ez azt jelenti: „Adj nekem, adj nekem!” De: „Mit adhatok én Neked? Kérlek, foglalj el szolgálatodban. Haré Krsna, Haré Krsna, Krsna Krsna, Haré Haré, Haré Ráma, Haré Ráma, Ráma Ráma, Haré Haré!”

Az igazi mantrázásnak dicsőítésnek kell lennie. Ennyit a gyakorlatról. És ily módon elérheted céljaid. Ennyit a célokról.

Krsna-prijá: Kérdezhetek valamit a mantrázásról? A felavatás után, a mantrázás nagyon intenzív volt, de később adódott némi problémám. Aztán sok bhaktával beszélgettem, és biztos vagyok benne, hogy valahogy segítettek nekem, mert elindult a folyamat.

Tírtha Mahárádzs: Hmm! Kikkel konzultáltál? Hadd konzultáljak velük én is! … Rendben, folytasd csak.

Krsna-prijá: És pont akkor, amikor elkezdtek működni a dolgok, egy elektromos készülék felrobban a jobb kezemben!

Tírtha Mahárádzs: Édes Istenem!

Krsna-prijá: Nagyon fájdalmas volt, és pont azok az ujjaim sérültek meg, amik a dzsapázáshoz kellenek. A kérdésem tehát: adnál valami magyarázatot a történtekre?

Tírtha Mahárádzs: Nos, az első következtetés, hogy te egy nagy szent vagy! Ha hatást tudsz gyakorolni ezekre az energiákra, akkor igen befolyásos vagy. A második, hogy tekintet nélkül arra, hgoy az ujjaid töröttek, vagy sérültek, folytatnod kell a mantrázást. Mert ami zsiradékot adtál a dzsapának, az visszatér az ujjaidra. Gyógyító hatása van.

Mi a magyarázata tehát, hogy ilyen dolgok történnek? A mantrák nagyon erőteljesek. Mindig mondom nektek – Isten létezik!

Jadhunáth: Ez a mantrázás tehát lehet olyan mintha masszíroznánk az Úr lótuszlábait, mintha olajat öntenénk a lábaira, mivel Tulaszí Déví mindig az Úr lótuszlábainál van?

Tírtha Mahárádzs: Nos, ez egy szép formája a meditációnak, de nem szabad elfelejtenünk, hogy a dzsapa-málá kerek. És néha, ahogy a gyöngyök az ujjaink között futnak, a rásza táncra emlékeztetnek. És olajos lábbal elég nehéz táncolni.