Sharanagati

(Szvámí Tírtha 2016. 08. 23-i ludastói esti tanításából)

Nos, haladjunk tovább a Bhágavatam tanulmányozásában. Azt hiszem egyre inkább nyilvánvalóvá válik, hogy ez egy nagyon tömör lelki tudomány. Csak néhány sor, mondat, gondolat, de óriási tartalom és nagy távlatok vannak mögötte. A Bhágavatamot ‘A makulátlan tisztaságú Puránának’ tekintik. Miért makulátlan? Mert nagyon jelentős.

A Puránákat kétféleképpen osztályozzák. Az egyik osztályozás a gunák szerint, a másik pedig a témakörök szerint történik. A háromféle gunának megfelelően háromféle Purána létezik: a szattvikus, a radzsaszikus és a tamaszikus Purána. Felmerülhet bennetek az a kérdés: “Hogyan lehetséges ez? Egy szentírás – hogyan lehet tamaszikus?” De valójában nem a Purána az, amely tamaszikus, hanem az a személy, aki azt olvassa. Tehát az emberek a három kategória szerint vannak osztályozva és ennek megfelelően létezik a három Purána. Vannak azok a Puránák, amelyek a szattva-guna alatt álló embereknek szólnak és vannak olyanok, amelyek a radzsaszikus, tamaszikus emberekre vonatkoznak. S valójában ez nem egy tamaszikus Purána, hanem egy Purána, mely a tama-gunában lévőknek szól.

Tehát ez az egyik féle osztályozás. A Puránák mind a három kötőerőben lévő emberek számára közvetítenek üzenetet. A másik osztályozás pedig a témakörök szerint történik. Hogy is van ez?

Manydzsarí: A céloknak és az Útnak megfelelően.

Szvámí Tírtha: Itt két osztálya van a Puránáknak: az egyik a fő Puránák és mit gondoltok, hogy hívják a másik osztályát? A kis Puránák. A nagy és a kis Puránák. A kis Puránák öt témát taglalnak és mit gondoltok hány témát ismertetnek a nagy Puránák?

Szanátan: Öt.

Szvámí Tírtha: Igen, ennyit taglalnak a kis Puránák, öt témát. S a nagy Puránák?

Szanátan: Dupla annyit.

Szvámí Tírtha: Helyes. Igen, a kis Puránák öt témát taglalnak: úgy, mint a teremtés és az abszolút cél. Tehát ebben az értelemben helyes, amit Manydzsarí említett. S mi az út, illetve mi a cél? A nagy Puránák ennél kicsit részletesebben tárgyalják a tíz fő témakört. Mint az elsődleges és a másodlagos teremtés, a manvantarák[1], a királyok családfája stb. S még a végső menedékről, a cél elérésének módszeréről is szólnak, illetve, hogy mi a móksa, mi a tökéletesség. Tehát a szentírások e különböző csoportjai közül – a Puránákat vizsgálva – a Bhágavatamot tartják a legfőbbnek, a legfontosabbnak. Olyannyira, hogy ha diákok vagytok Indiában és a házi feladatotok az, hogy dévanágarí írást[2] gyakoroljatok, akkor a Bhágavatam, Első Énekét kell lemásolnotok. Ez annyira jelentős, hogy olyan, mint egy tankönyv az iskolákban. Miért is jelentős annyira? Valójában ebből a tizenkét kötetből és megszámlálhatatlan fejezetből, 18 000 versből csupán 5 fejezet, ami a legeslegfontosabb. Nem, nem! Elnézést, a tizenkét énekből egy a legfontosabb. Melyik az?

Válasz: A tizedik.

Szvámí Tírtha: Igen, helyes. A tizedik ének. S ebből a több száz és gyakorlatilag több ezer fejezetből és témakörből, öt fejezet a legfontosabb. Melyek azok? Amelyek a raszákat taglalják. Ezért a védikus irodalom kívánságteljesítő fájának (kalpataru) érett gyümölcsének tekintik.

(folytatása következik)

[1] A Manuk uralkodásának – az emberiség ősatyái – korszaka

[2] Az indiai szubkontinens egyik ősi írásmódja