Sharanagati

(Szvámí Tírtha 2017.05.06-i, Rila-hegység esti előadásából)

(az előző pénteki tanítás folytatása)

 Tovább folytatva Bharat Mahárádzs és az őz történetét onnan, hogy a világról, a hatalmas királyságról, gazdagságról, pompáról lemondó aszkétánk, aki teljesen elmerült meditációjában, hirtelen, bár férfiként született, mégis egy ellenkező nemű szerepet vett fel: s úgymond anyává vált. Teljesen természetes érzések törtek fel belőle, azáltal, hogy a sors elrendezéséből valaki hozzá került, ‘akin én segíthetek, akit megmenthetek.’ Azt hiszem, mindannyian hasonlóan cselekednénk. Így váratlanul belekeveredtek egy helyzetbe, megszűnik az önálló, független létetek, meditációtok. Valaminek a részeseivé váltok, bevonódtok, megszűnik az objektív látásmódotok, hogy tudnátok mi is történik valójában. Tulajdonképpen nem a törékeny őzgida az, akit elnyelnek a hullámok, hanem ti fuldokoltok a körülöttetek zajló események hullámaiban.

S itt nagyon fontos dolgokat említenek, mint például, hogy az őzmama és a kisgida feketék voltak. S azt is megtudhatjuk, hogy milyen jellemzőktől függ az, hogy egy adott terület vagy ország áldott-e vagy sem. Azt mondják, hogy: „Ha fekete vagy foltos őz honos az adott országban, akkor az áldott.” Tehát ez egy áldásos, szerencsehozó állat. Nem tudom hány foltos őz él nálunk…

Mahádév: A szófiai állatkertben van egy.

Szvámí Tírtha: Az nagyon jó, figyelnünk kell ezekre a jelekre. Mindenhol jelek vesznek körül bennünket, csak tudnunk kell figyelni rájuk.

Bharat Mahárádzs őszinte szeretete a kis őzgida iránt – azt hiszem nagyon kedves dolog. Amikor viszketés fogta el, ő megvakarta – ez nagyon bájos. Amikor Nandafalván nekünk is voltak teheneink, ők is nagyon szerették a simogatást, a gondoskodást és minél többször simogattuk, annál gyakrabban igényelték – olyannyira, hogy a boldogságtól néha könnyezni kezdtek. Ez egy nemtől és fajtól független szeretet kapcsolat, mert általában emberek közötti viszonyainkban gyakoroljuk a kölcsönös szeretetet. Az első benyomásunk az, hogy ez egy nagyon aranyos, nagyon szeretetreméltó kapcsolat – mely figyelmességből, gondoskodásból áll. Mi emberek is nagyon hasonló módon fejezzük ki szeretetünket azok iránt, akiket szeretünk. Egy jobb életet szeretnénk nyújtani a számukra, mint amit mi kaptunk. Próbálunk segíteni és megóvni fiainkat, lányainkat az élet valamennyi nehézségétől, megpróbáltatásától. Rendben van ez így?

Válasz: Igen, bizonyos szempontból.

Szvámí Tírtha: Igen, eleinte ez valószínűleg jó érzést nyújt, de biztosan ismeritek azt a felosztást, amikor különböző állatokhoz hasonlítják a hozzátartozóink iránti szeretetünket. Az egyik a majomszeretet – amikor túlzottan óvjátok és próbáltok helyettük élni. Mi lesz az eredménye egy ilyen típusú nevelésnek? Egy kis majomból nagy majmot csináltok. Milyen egyéb nevelési módok vannak még? Vegyük például az oroszlánt. Az oroszlánszeretet, főleg az apai, az véres, mert ő az alfahím szerepét tölti be, aki bizonyos esetekben, még a saját vérét is, ha hímnemű, megöli. ‘Ez az én territóriumom, ez az én háremem, senki nem jöhet ide – kész.’ Ez az oroszlán típusú nevelés. S van egy harmadik állat – a sas, a sas-féle nevelés. Hol van a sas fészke? Nagyon magasan, rendkívül veszélyes helyeken – meredek sziklafalon, magas hegyormokon. Amikor a fiókák megnőnek és kezdenek elkényelmesedni, csak élvezik a fészek oltalmát, a szülők kilökik őket, anélkül, hogy tudnának repülni. S mi történik akkor? Egy nagyon magas, kitüntetett helyzetből lelöknek a szikláról, anélkül, hogy tudnátok használni a szárnyaitokat. Zuhantok, majdnem összezúzzátok magatokat a sziklán, de a végső becsapódás előtt, a nevelőitek alátok nyúlnak és felemelnek benneteket.

Szóval különböző nevelési típusok vannak, ahogyan gondját viselhetitek a következő nemzedéknek: a majomhoz, az oroszlánhoz vagy a sashoz hasonlóan. De, aki túléli a harmadik típusú nevelést, az biztosan magasra száll.

Úgy tűnik Bharat Mahárádzs az első típusú nevelést választotta – megpróbálta megvédeni, gondoskodóan nevelni és mindent megtenni azért, hogy megóvja, szolgálja és dédelgesse ezt a kis teremtést. Olyannyira, hogy néhány nap múlva teljesen elfeledkezett a lelki fejlődéséről. Csupán néhány nap alatt! S meglehetősen furcsa, hogy az előző fejezetben épp ezt a részt említik, emlékeztek? „Az isteni elragadtatásában Vászudévát szolgálva, lassanként kezdett megfeledkezni az alapvető szabályokról és alapelvekről.” Míg ott azt olvastuk, hogy lassan, de itt már nagyon gyorsan elfelejtkezett mindenről, ezek helyébe az érzelmek és a ragaszkodás lépett. Természetesen, ha valaki nálatok keres oltalmat, azt meg kell adnotok a számára. Mit mondhattok arra, ha valaki megkeres benneteket és a segítségeteket kéri? „Kérlek segíts rajtam!” – „Nem, nem fogok”? ezt nem mondhatjuk. S ki az erősebb? Aki az alázatosabb – az az erősebb, mert átviheti az akaratát a másikra.

(folytatása következik)