Sharanagati

(Szvámí Tírtha 2017.05.07-i, Rila-hegység reggeli előadásából)

Ma mindenképpen tovább kell folytatnunk Bharat Mahárádzs és az őz életének alakulását, hogy kerek legyen a történet, és mivel most egy nagyon izgalmas pillanathoz érkeztünk. Ez pedig a Bhágavata-purána ötödik énekének kilencedik fejezete, mely Dzsada Bharata Isteni jellemvonását taglalja.

„Sríla Sukadéva gószvámí folytatta: Kedves királyom! Miután Bharat Mahárádzs elhagyta az őztestet, egy nagyon tiszta bráhmana-családban született meg. Volt egy bráhmana, aki Angira dinasztiájába tartozott. Rendelkezett minden szükséges brahmanikus tulajdonsággal, uralkodott az elméje és az érzékei fölött, tanulmányozta a védikus írásokat és az azt kiegészítő irodalmat. Sokat adományozott, mindig elégedett, türelmes, nagyon nyájas és bölcs volt, s mentes volt az irigységtől. Önmegvalósított lélekként szüntelen transzba merülve az Úr odaadó szolgálatát végezte. Első feleségétől kilenc fia született, valamennyien kiváló képességekkel, második feleségének pedig ikreket, egy fiút és egy leányt nemzett. A fiúgyermekről azt mondták, hogy a legkiválóbb bhakta és szent király: Bharat Mahárádzs. Így született hát meg újra, miután őztestét elhagyta.”[1]

Itt bepillantást nyerhetünk a brahmanikus tulajdonságokba: önuralom, szentírások tanulmányozása, ismeretek szerzése, adományozás, elégedettség, tolerancia, szelídség és mentesség az irigységtől. Tehát, ha szeretnétek eldönteni, hogy hova is tartoztok, itt van a lista. Itt láthatók azok a képességek, melyekre szert tehettek. Néhányan már eleve rendelkeznek bizonyos képességekkel; mások szert tehetnek ezekre és megint mások pedig képtelenek arra, hogy ilyen tulajdonságokat nyerjenek. Azonban ők az igazi jelöltek a kegy folyamatára!

S végül, miután egy más fajnak az életét élte, Bharat Mahárádzs ismét emberként született meg.

„Bharata Mahárádzs elnyerte az Úr különleges kegyét, ezért emlékezett előző életeinek eseményeire. Noha egy bráhmana testében élt, nagyon félt azoktól a rokonaitól, akik nem voltak bhakták. Mindig nagyon óvakodott a társaságuktól, mert félt, hogy újra el fog bukni. Az emberek előtt emiatt őrültnek – együgyűnek, vaknak és süketnek – tettette magát, hogy ne próbáljanak beszélni hozzá. Így kerülte el a rossz társaságot. Belül mindig az Úr lótuszlábára gondolt és dicsőségéről énekelt, ami megszabadítja az embert a gyümölcsöző tettek bilincseitől. Így menekült meg az abhakták támadásától.”[2]

Itt ismét egy szokatlan viselkedést tapasztalhatunk, igaz – bráhmin családból származott, mégis úgy viselkedett, mint egy őrült. Külsőleg bolondnak tettette magát, belül pedig igazi bhakta volt. Nos, ha magamba nézek, külsőleg igyekszem intelligensnek tűnni, de belsőleg nem vagyok bhakta. Szóval ki az ostobább – Bharat Mahárádzs vagy mi?

Gyakorlatilag mindig van némi különbség, ellentmondás a magunkról alkotott belső kép és a külsőleg tapasztalható valóság között – az eszményeitek és a valóság között. Ő mindig vissza tudott emlékezni előző életeire, mindig tudatos volt az elkövetett hibáiról, így mindig meg tudta őrizni a tudatszintjét. Hasonlóan nekünk is fejlesztenünk kell meggyőződésünknek ezt a belső magját és ennek fényében mehetünk, élhetünk, tesszük, ami kell.

A raszikus sásztrák írnak egy nagyon különleges bháváról. A bháva egy a Jóistenre irányuló nagyon kifinomult szeretetteljes érzelemvilág, melynek különböző típusai vannak. Ezek a bháva, vibháva, anubháva, vjabhicsári-bháva különféle kategóriái. Viszont, amiről leginkább szeretnék itt szólni az a sztháji-bháva, az az állandósult, folyamatosan fennálló hangulat. Tartottunk itt egy griha-szthá ceremóniát – melynek a lényege, hogy a családosok kötődjenek az otthonhoz, állapodjanak meg – ezt jelenti a szthá. Itt is ugyanerről van szó – szthá, sztháji-bháva, mely olyan, mint egy szilárdan megalapozott bháva, mely állandóan jelen van. Ha egyfajta bizonyosságra – mélyen gyökerező megértésre juttok és követitek a lelki gyakorlataitokat, akkor biztonságban vagytok, éppúgy, mint Bharat Mahárádzs.

(folytatása következik)

[1] Bhágavata-purána 5.9.1-2.

[2] Bhágavata-purána 5.9.3.