Sharanagati

(Szvámí Tírtha 2016. 08. 25-i ludastói reggeli tanításából) 

(az előző pénteki tanítás folytatása) 

Folytassuk tovább a bölcsek alaposan részletezett kérdéseinek vizsgálatát:

„Óh, bölcs Szúta! Beszélj nekünk a Legfelsőbb Istenség számtalan inkarnációjának transzcendentális kedvteléseiről! Áldásos kalandjait és kedvteléseit belső energiái által hajtja végre az Úr, a legfelsőbb irányító. Sohasem fáradunk bele a himnuszokkal és imákkal dicsőített Istenség Személyisége transzcendentális kedvteléseinek hallgatásába. Akikben kifejlődött a Hozzá fűződő transzcendentális kapcsolat íze, azok minden pillanatban élvezettel hallgatják kedvteléseit.”[1]

Szentjeink ismerték a titkot még azelőtt, hogy megkapták volna a választ, mivel állandóan Krsna kedvteléseire összpontosítottak. Először csak kerülgették a forró kását, majd rátértek a lényegre, konkrétan megfogalmazva, hogy érdeklődésük Kire és Mire irányul. Legfőképpen, hogy milyen típusú kedvtelésre kíváncsiak?

„Az Úr Krsna, az Istenség Legfelsőbb Személyisége Balarámával együtt emberi lény szerepében jelent meg, s így elrejtőzve számtalan emberfölötti tettet hajtott végre. Jól tudjuk, hogy a Kali-korszak már elkezdődött, ezért összegyűltünk e szent helyen, hogy hosszú ideig hallgassuk Isten transzcendentális üzenetét, s így áldozatot hajtsunk végre. Úgy hisszük, a gondviselés akaratából találkoztunk veled, hogy elfogadhassunk téged kapitányként a hajón, amely azok számára van, akik át akarnak kelni Kali veszélyes óceánján, mely az ember minden jó tulajdonságát elpusztítja.”[2]

S végül: „Kérlek, mondd el nekünk, kihez fordultak most menedékért a vallás elvei, amióta Srí Krsna, az Abszolút Igazság, minden misztikus erő mestere saját hajlékára távozott.”[3]

Ez a világ üres! Üressé vált – miután Krsna visszavonult belőle. „Egy pillanat Nélküled, végtelen hosszú jugának tűnik.”[4] Jugájitam niméséna csaksusá právrsájitam súnjájitam… “Súnja – üres. Távollétedben üres a világ.” Ilyen szívfacsaró érzéseket élt át Csaitanja Maháprabhu, s ez aggasztotta a szenteket is. Ez a tragédia játszódik le a lelki emberekben – ‘Eltűnt a Jóisten; mihez fogok most kezdeni?!’ Ez a döbbent várakozás pillanata volt a számukra. Nekünk pedig ebbe a mai napba kell besűrítenünk a szentek ezeréves áldozatát! Tehát a szolgálatainkkal, fohászainkkal, mantráinkkal, meditációinkkal, bármivel, amit ugyanebben az áldozati hangulatban teszünk, meginvitáljuk Krsnát és várakozunk az Ő visszatértére.

sza vai pumszán paró dharmó
jató bhaktir adhóksadzsé
ahaitukj apratihatá
jajátmá szupraszídati [5]

„Az emberiség legmagasabb rendű hivatása [dharmája] az, amely által az ember eljuthat a transzcendentális Úrnak végzett szeretetteljes odaadó szolgálatig. Ennek az odaadó szolgálatnak töretlennek kell lennie, valamint mentesnek minden indítéktól, hogy teljes elégedettséget nyújtson az önvalónak”.

De most már nem állunk meg itt, haladjunk egy lépéssel tovább –, hogy megérthessük az odaadás természetét, mely teljesen elégedetté teszi a szívet.

vászudévé bhagavati

bhakti-jógah prajódzsitah
dzsanajatj-ásu vairágjam

gjánam csa jad ahaitukam [6]

„Az Istenség Személyiségének, Srí Krsnának végzett odaadó szolgálat által az ember azonnal indokolatlan tudásra tesz szert, s eltávolodik a világtól”.

Tehát, ha önzetlenül szolgáljuk Krsnát, automatikusan Isteni tudás száll ránk és eltávolodunk a világtól. Ne féljetek ezektől a természetes következményektől! Ne aggódjatok, nem fogtok elveszíteni semmit! Úgy hiszem, most megismerhettük a lényeget, hogyan végezzük szolgálatainkat ma és ebben az életben. Fohászkodom azért, hogy az Isteni dimenzió alászállása tárja fel ezt a titkot a számunkra, hogy mindannyian megtaláljuk ezt a kincset az Utunk végén.

[1] Bhágavata-purána, 1.1.18-19.

[2] Bhágavata-purána, 1.1.20-22.

[3] Bhágavata-purána, 1.1.23.

[4] Siksástakam 7.

[5] Bhágavata-purána, 1.2.6.

[6] Shrimad Bhagavatam, 1.2.7