Sharanagati

(Szvámí Tírtha, 2018. május 9-i szófiai tanításából) 

(az előző hétfői tanítás folytatása)

Krisna-prijá: A szív gyengeségével kapcsolatban szeretnék kérdezi, hogy ez hasonló lehet az üresség érzéséhez?

Szvámí Tírtha: Az üresség az nagyon jó, mert akkor legalább már a hitvány dolgok nincsenek bennünk. Tehát, ha majd jön Gurudzsí azzal, hogy: „Szeretnék egy kis nektárt adni neked”, de erre ti azt felelitek, hogy „Ó, sajnos tele van a poharam, köszönöm, de már nincs hely a nektárod számára, az nem jó!” Először is ki kell ürítenetek a poharat. Vagy esetleg, amikor Maháprabhu belép az életetekbe és azt mondja, hogy: „Íme itt az istenszeretet kincse, ezt szeretném a szívetekbe ültetni”, de ha ekkor nem üres a szívetek, hanem tele van különböző vágyakkal, életeken át gyűjtögetett őrült dolgokkal – izgalmas állati kövületekkel, furcsa vudu varázseszközökkel… Akkor erre azt fogjátok mondani, hogy „Sajnálom, Maháprabhu, de már nincs helyem, teljesen tele vagyok mindenféle dologgal.” Sajnos nem tele vagytok (full), hanem teljesen ostobák vagytok (fool)! Az üresség valójában egyfajta tisztulás, önmagában nem egy rossz dolog, csak ha úgy fogjuk fel.

Viszont lehet, hogy te a magányosság érzése alatt egyfajta elhagyatottságra, megfeneklettségre gondoltál, amikor elvesztjük a lelkesedésünket. A misztikus írások ezt ‘a lélek sivatagának’ nevezik. Ne lepődjetek meg, ha ezzel kerültök szembe, mivel ez a fajta magányosság, a lelkiség, a magasabb lelki íz hiánya, a lelki fejlődés egy temészetes fázisa. Amikor azt érzitek, hogy ‘Megpróbáltam mindenemet felajánlani, feláldozni, és most pedig nincs semmim, teljesen elvesztem’. Ez a belső üresség egy ilyesfajta érzés, melyet ‘a lélek sivatagának’ neveznek. De nem szabad eltévednünk ebben a sivatagban, hanem át kell szelnünk azt.

Prémpraszád: A televízióval kapcsolatban szeretnék kérdezni, hogy mi az ami jó, és mi az, ami rossz benne?

Baladév: Egyáltalán van benne valami jó?

Prémpraszád: Tudom, hogy nem jó.

Szvámí Tírtha: Ez egy nagyon jó kérdés, hiszen a szív gyengeségéről beszélgettünk. A televízió illetve mindenféle tömegmédia által közölt információ, egy nagyon erős befolyásoló tényező a szív gyengeségének a kérdésében, amolyan külsődleges tényező. Hogy hívják a televíziót bhakta körökben? „Az egyszemű guru”. Értitek? Hiszen odaszenteljük a figyelmünket. Képesek vagyunk órákon át azt figyelni. Egy igazán központi helyet tölt be a szobánkban, és amit abban látunk azt készpénznek vesszük: ‘A tévében hallottam’. Na és akkor mi van? Viszont, ha valamit a Bhagavad-gítából vagy a Bibliából idéztek, arra azt mondják, hogy: „Nem, ezek már rég elavult, idejétmúlt, furcsa dolgok.” Viszont mi az, ami a jó a televízióban, az hogy havonta fizethetjük.

Baladév: De az kinek jó?

Szvámí Tírtha: Azért jó, mert ebből megtanulhatjuk, hogy mindenért fizetnünk kell! Ha lelkileg akartok tudakozódni, akkor annak is ára van, nektek is kell valamit adni cserébe. A figyelmeteket, a pénzeteket, a hiteteket. Általában az ilyesfajta külsődleges információk megmételyezik a hiteteket, mert világi információkat közvetítenek, többnyire botrányokat, intrikákat. Minek is áldozzuk az időnket ilyen ostoba dolgokra?

(folytatása következik)