Sharanagati

(az előző rész folytatása)

 „Maccsittá mad-gata-práná bódhajantah paraszparam / kathajantas csa mám nitjam  tusjanti csa ramanti csa – Tiszta híveim gondolatai Bennem lakoznak, életüket Nekem ajánlották fel. Nagy örömöt, elégedettséget élveznek ők, amikor felvilágosítják egymást, és Rólam társalognak”[1]

Krsna itt igazából a bhakták különböző fokozatairól beszél. Akik felvilágosítanak másokat, bódhajantah, csak ők lesznek elégedettek, tusjanti. Elég ez? De azok „akik dicsőítenek Engem, kathajantah”, boldogok lesznek, ramanti. A bódhajantah a szádhana-bhakti síkján található. Ez a madhjama-adhikárí szint – én tanítalak, én felvilágosítalak, én elmagyarázom neked. Ez a megkülönböztetés szintje: én magasabb szinten vagyok, mint te. Mi következik ebből a hozzáállásból? Legfeljebb csak egy kis jelentéktelen elégedettség, némi tusti. De hol van itt a boldogság? Nem sok boldogság van itt. Rámá, Rámá Déví a boldogság Istennője, a ramanti tehát az Ő felügyelete alatt áll. Nem tudsz másokat megvilágosítani; csak arra vagy képes, hogy dicsőítsd az Urat! Ez egy teljesen más megközelítés. Akik a Legfelsőbb Urat dicsőítik – belső lelki örömet érnek el.

A ramanti ismét egy nagyon összetett szó. Rámá Déví a boldogság Istennője, másik neve Srímatí Rádhárání. És a ráma szó „boldogság”-ot is jelent.  Az „anti” ugyan olyan, mint az „ante”. „Ante” valaminek a végét jelenti – mint például Véda, Védánta. Védánta azt jelenti „a Véda végén”. A ramanti, ramanté tehát jelentheti azt, hogy a legfelsőbb boldogságban vagy. Belépsz a legfelsőbb elégedettségbe, a legfelsőbb boldogságba. Tusti és ráma – érzitek a különbséget? Nagy a különbség. Ha kezdő szinten gyakorlod a bhaktit, szádhana-bhakti, elérheted a tustit, elérheted az elégedettséget. Ha a bhakti magasabb szintjére lépsz, ha elkezded dicsőíteni a Legfelsőbb Urat, elérheted a lelki boldogságot.

Egy rövid kis versben a lelki fejlődés lépései mind megtalálhatók. Ha ostobaságokat beszélsz, nem leszel elégedett. Ha lelki dolgokról beszélsz, elérheted az elégedettséget. Mi lesz az eredmény ha elkezded dicsőíteni a mi Krsnánkat? Az első eredmény az lesz, hogy nem tudsz majd többet beszélni. Elcsuklik a hangod. Ilyen az igazi dicsőítés. Ameddig képes vagy beszélni, csak a felszínt kapargatod. De amikor elcsuklik a hangod, mit amikor Maháprabhu eksztázisban volt… Általában az Úr Dzsagannáthot dicsőítette, Krsnának ezt a gyönyörűséges, szeretetteli formáját. De bármikor, amikor nem tudta türtőztetni magát, elájult, eksztázisba esett és nem tudott érthetően beszélni. Akkor ahelyett, hogy „Dzsagannáth” csak annyit tudott mondani, hogy „Dzsa, dzsa, ga, ga, du, du…” Ez az igazi dolog. Ameddig ékesszóló leckét tudsz tartani, addig maximum tusti-val rendelkezel. Némi elégedettség a te oldaladon, mindenki szereti a saját hangját hallani. De amikor nem tudsz többé megszólalni, az a ramanti. Az a hallgatóság öröme. Itt most megállunk.

Mert az igazi dicsőítést nem lehet szavakkal kifejezni, de ebben a versben megtalálható hogyan fejezd ki magad, amikor elakad a szó. Mit találunk az első sorban? Csitta és prána. A csitta a szívben lakozik. A prána pedig a lélegzeted. Ha tehát elakadnak a szavak, akkor a lélegzeted és a szívverésed mondja tovább a történetet. Ezek testünk végső ritmusai. A szívverésed és a lélegzeted. Ha elakadnak a szavak, a szíved és a pránád beszél tovább.

Jamuná kérdése: Mahárádzs, néhány magyarázatban azt olvastam, hogy Krsna igazából két szinten beszél ebben a versben. Úgy hangzik, hogy a jövőről beszél, mintha szeretné, hogy valami megtörténjen, de igazából a múltról beszél. A gópíkról beszél. Tudnál magyarázatot fűzni ehhez?

Tírtha Mahárádzs: Úgy gondolom elmondtam a véleményem erről: tusti a kezdő gyakorlóknak való, a ramanti pedig a magasabb szinten lévőknek. A tustit az alap raszákban, is el lehet érni, a ramantit pedig a mádhurja-raszában lehet elérni.

Haré Krsna Haré Krsna Krsna Krsna Haré Haré / Haré Ráma Haré Ráma Ráma Ráma Haré Haré. Ha elkezded zengeni ezeket a neveket, akkor egy bizonyos nagyon finom változás kezdődik az életedben. Bármi egyéb nélkül, megkezdődik a tisztulás. És aztán ahogy egyre többet és egyre mélyebben gyakorolsz, egyre több eredményt, egyre édesebb ízt érsz el. Ezért van itt egy szó: nitjam – mindig! Ameddig ver a szíved, ameddig lélegzel, mindig.

Jamuná: És az után? Miután megáll a szív és megszűnik a légzés?

Tírtha Mahárádzs: Rosszul érvel, aki azt mondja, hogy a bhakta meghal.