Sharanagati

Collected words from talks of Swami Tirtha




koro-he-uttama

Tudjátok, ha nagy emberekkel, spirituális emberekkel találkozunk, próbára fogják tenni az odaadásunkat. Volt egy barátunk, egy magyar egyetem hallgatója. Egyszer meglátogatta a bhaktákat Nandafalván a tanyájukon és felajánlotta a segítségét: „Tehetek valamit, segíthetek?” Gurudév is ott volt akkor éppen, és rögtön válaszolt: „Igen, tudsz segíteni. Összeszednéd, kérlek, a trágyát a tehenek alól?” Képzeljétek csak magatok elé a szituációt, eljössz – a kiváló újonc – kifejezed a hajlandóságodat, hogy kész vagy szolgálatot végezni az egyetemen megszerzett összes tudásoddal. Felajánlod a szolgálataidat egy kiváló lelki tanítómesternek, aki azt mondja: „Ó, kedves fiam, itt van a szar, amit el kéne távolítani.” És mi van most ezzel az emberrel? Még mindig nagyon jó barátja a bhaktáknak, most egy gimnázium igazgatója. Azt gondolom, áldást kapott Gurudévtől ezzel a példával: legyünk becsületesek, alázatosak, és ha valami egyszerű munka akad – csináljuk meg jól, ha pedig komplikált a feladat, azt is csináljuk jól!

Tehát miért van az, hogy próbára teszik a hajlandóságunkat? Mert az odaadásnak ezt az útját követve el lehet érni a tökéletességet, s ezért nagyon komolyan kell vennünk. S mert ez a gyakorlat „az igazi bhakták élete[1]. De mi az igazi élet? Az igazi élet akkor kezdődik, amikor a hamis életnek vége. Tehát a hamis önazonosság halálával születhet meg újra, juthat a felszínre az igazi én. Emiatt ez az igazi élet, nem csak egyszerűen élet, de az igazi, az igazi lelki élet.

Ha figyelmesek vagyunk, akkor a vers utolsó részéből meg fogjuk érteni, hogy miképpen alkalmazzuk ennek a folyamatnak az elemeit. Mert az író, Bhaktivinód – aki bíró volt és nagy tiszteletnek örvendett a huszadik század legelején Indiában – azt mondja: „Egy fűszálat veszek a fogaim közé”, ami az alázat kifejezése. Persze nem kötelező követni ezeket a külsőségeket; ha ki akarjátok fejezni az engedelmességeteket vagy alázatotokat a lelki tanítómestereteknek, nem kell kiszaladni pár fűszálért. De ez a mód: ki kell fejeznünk az alázatosságunkat. Meg kell mutatnunk, hogy üres a poharunk, készen áll arra, hogy megtöltsék. S ebben a nagyon alázatos elmeállapotban leborulva ajánljuk dandavatunkat, hódolatunkat Rúpa és Szanátan, a két Gószvámí lótusz lábainál. Ez arra utal, hogy fejezzük ki a hálánkat és az alázatosságunkat a feljebbvalóinkkal szemben. Aztán zokogva így szól: „Kétségkívül én vagyok a leghitványabb ember, de tegyetek a legkiválóbbá azáltal, hogy megtanítjátok nekem a meghódolás hat útját!” Ez pedig azt jelenti, hogy ha követjük ezt a folyamatot, akkor mi, vagy ti a legjobb emberekké válhatunk. Koro he uttama – tegyetek a legkiválóbbá! Ki a legjobb ember? Szerintetek mik az ismertetőjelei?

Prémánanda: Az a legjobb ember, aki az ember lelki természetét kinyilvánítja és példát tud mutatni a többieknek is, lelkesítve őket.

Szvámí Tírtha: Ó, ez nem egyszerűen a legjobb, hanem a legeslegjobb! A válaszod nagyon szép és nagyon mély, mert ez azt jelenti, hogy egyetemes módon, általánosságban mindegyikünk részesedik ebben a tehetségben, mindegyikünkből lehet a legjobb. Miért? Mivel lelkes lények vagyunk, eredeti természetünk a tökéletesség. Csak el kell távolítani az illúzió fátylát, és akkor a tökéletességünk újra megnyilvánul. Tehát az első a tökéletes – aki eléri a spirituális önazonosság szintjét. Ennél magasabb a második, amit említettél – aki inspirálni tudja a többieket is, hogy elérjék ezt a szintet. Krsna azt mondja a Gítában, hogy, „aki segít ezt az isteni tudást a többieknek megérteni, az a legdrágább szolgám.”[2] Tehát legjobbnak lenni nemcsak azt jelenti, hogy te magad eléred a szintet, de azt is, hogy szolgálsz másokat, segítesz másoknak, ennek szenteled az életedet.

Jamuná: Maharádzs, néhány évvel ezelőtt egy hölgy egyszer azt mondta neked, hogy a Bhagavad Gítá egy nagyon pesszimista könyv, s te meglepődve kérdezted tőle: „Miért?”A válasz ez volt: „Mert az szerepel benne, hogy emberek százezrei közül csak egy olyan van, aki elkezd a tökéletesség útján járni. S azok között a százezrek között, akik elkezdtek ezen az úton járni, egyikük talán elér valamit. S azok között a százezrek között, akik elértek valamit, talán egy éri el a tökéletességet.” Te erre ezt kérdezted: „S mit akarsz ezzel mondani?” A válasz így szólt: „Hát, ez nagyon pesszimista.” Te ezt felelted neki: „Nem, én azt gondolom, hogy a Bhagavad Gítá nagyon optimista könyv”, ő meg visszakérdezett „Hogyhogy? Milyen optimizmust látsz ezekben a százezrekben?”A te válaszod így szólt: „Nagyon optimista, mert egynek van esélye rá, hogy elérje a tökéletességet, és én szeretnék lenni az az egy.”

Szvámí Tírtha: Te szeretnél az lenni?

Jamuná: Te!

Szvámí Tírtha: Ez biztosan nagyon régen történt.

Jamuná: Akkor, mi az új verzió?

Szvámí Tírtha: Az új verzió, az update az, hogy te lehetsz az a személy. Tehát ennyi a kicsinyke változás ez alatt a néhány év alatt. Mindamellett nem kétséges, hogy a Bhagavad Gítá nagyon pesszimista. A Gítá nagyon pesszimista az anyagi eredményekkel kapcsolatban, de ami a lelki eredményeket illeti – nagyon optimista.

 

[1] Bhaktiwinód Thákur: Saranágati

[2] Bhagavad Gitá 18.69.



Leave a Reply