Sharanagati

(Szvámí Tírtha 2017. 01. 05-i szófiai esti tanításából)

(az előző hétfői tanítás folytatása)

 „A szentek nagyon sokáig folytatták gyakorlataikat – Ráma megjelenésétől Krisna alászállásáig – több ezer jugán keresztül. Ne gondoljátok, hogy egy pillanat alatt eléritek a tiszta bhaktit. Ne mondjátok ezt: „Óh, Gurumahárádzs, megkaptam tőled a mantrát, de még mindig nem érzem, hogy Gólóka Vrndávanban lennék. Most szeretnék Vrndávanban lenni! Válmíki rsi, Náradától kapott beavatást; hatvanezer éven át szigorú lemondásokat végzett, majd elérte az önmegvalósítást.”[1] 

Azt gondolom, most mindannyian inspiráltak vagytok, ugye? Hiszen összegyűltünk erre a lelkesítő programra.

„Azonban ti nem akarjátok követni ezeket a gyakorlatokat, mint például a mantrazengés. Sríla Szvámí Mahárádzs Prabhupád beavatott néhányotokat a gájatrí mantrába. Egy napig, két napig, egy hónapig, néhány évig gyakoroltátok, majd elgyengültetek. Főleg egy ilyen tanítómester eltávozása után elveszítettétek az erőtöket.”

Ezzel nagyon kell vigyáznunk! Ezért javasolják azt, hogy találjuk meg a saját szadhanánkat – saját lelki gyakorlatunkat, ami tőlünk, a választásunktól és az elkötelezettségünktől függ.

„De az a szerencsénk, hogy Maháprabhu eljött ebbe a kali-jugába, hogy kiárassza a kegyét. Ezért mantrázhatunk remélve, hogy hamarosan megvalósítjuk önmagunkat. Tehát ne aggódjatok, menjetek és gyakoroljatok, mint a rsik. Majd, amikor Krisna alászállt, ezek a rsik is megszülettek vrndávani gópikként. Később pedig Kátjájaní félistennőt imádták, hogy Krisna  lehessen a férjük. Ekkor Krisna eljött és teljesült ez az óhajuk. Ez megint egy oka Krisna megjelenésének.”
Tehát, ha mi is hasonlóan elkötelezettek, egyhegyűek vagyunk a bhadzsanánkban, akkor előbb-utóbb a kegy is ránk száll és akkor biztosan sikeresek leszünk a lelki életben. Láthatjátok, nagyon sok oka van Krisna alászállásának. Elsősorban azért jött el, hogy beteljesítse bhaktái szíve vágyát.

Ha a szolgálatról beszélünk, meg kell értenünk, hogy a szolgálatnak van célja. A szolgálatokban – mint például a meditációtok gyakorlása, a lelki gyakorlataitok végzése, a tudatotok rögzítésre, arra, hogy ’lelkek vagytok és a Legfelsőbbhöz tartoztok’, a tudatosságotok szintjének emelése – tehát, ha nagyon koncentráltok a gyakorlataitokra, akkor végül eléritek a célotokat.

És mi ez a cél? Találkozni fogtok Krisnával. Mivel a szolgálat azt jelenti, hogy érezhetitek a Legfelsőbb közelségét. Van esetleg bármi kérdés vagy hozzáfűzni való mindezekhez?

Manydzsarí kérdése: Mi történt a szentekkel? Elérték a lelki világot vagy csak lehetőséget kaptak arra, hogy társuljanak Krisnával?

Szvámí Tírtha: Nos, miután Krisna eltávozott, a legtöbb társa vele tartott, mások viszont itt maradtak, úgymond őrizni és továbbadni Krisna üzenetét. De a legtöbben elmentek. Miért? Mert céllal jöttek. Azért, hogy segítsék, még teljesebbé tegyék Krisna líláit és amikor ez a küldetés teljesült, ők is Vele tartottak.

(folytatása következik)

[1] Readings from a book of Bhaktivedanta Narayan Maharaj